Nekem nincsenek elvárásaim. Illetve hogyha az elvárás, hogy nem igénylek semmi kontaktot, hanem egyszerűen csak szeretnék egyedül ellenni, foglalkozva a dolgaimmal, senkivel sem szorosabb kapcsolatot létrehozni - akkor talán mégis vannak. Én teljesen másképp képzelek el egy "kapcsolatot", mint ami a megszokott.
Leírom hogyan képzelem:
Nem találkozok soha az illetővel, nem érintkezek vele testileg / fizikálisan. Neten viszont "játszunk" egymással, de amikor valakinek nincs kedve a másikhoz, akkor csak csinálja a saját kis dolgait, pl én a webszerkesztést, vagy írást, vagy olvasgatást. Ugyanakkor kifejezzük egymásnak néha, hogy milyen fontos nekünk, és azért a tudtára adjuk valahogyan, hogy szeretjük. De nem visszük túlzásba. Esetleg mindketten írnánk blogot, és abból nyomon tudnánk egymás életét / érzéseit követni. És néha asztrál szexelünk. Én így képzelek el egy IDEÁLIS KAPCSOLATOT. Szokatlan? Szerintem mindenképpen. De legalább őszinte. És nyílt lapokkal játszom. Bár szeretek néha eltűnni, és nem mutatni semmit. De ez általában nem tart sokáig nálam. Nem szeretek ráakaszkodni a másikra, mert tudom az nem jó. Azért persze nem lenne hátrány, ha az illető (R), néha a tudtomra adná, hogy egyáltalán mit érez, gondol, vagy hogy kedvel e egy picikét. De megértem, hogy számára ez nem egyszerű, mert ő úgy gondolja ezzel előrébb juthat. És talán neki van igaza, de szerintem az sem jó, ha teljesen elzárkózunk másoktól, meg úgy egyáltalán ha eltűnünk hosszú időre. De mivel ismerem R-et, nem is tudnám azt gondolni, hogy baja esett (esetleg az Anorexia miatt), mert tudom, hogy nála ez egy önkifejezési módszer - vagyis úgy sejtem - hogy ő nem nyilvánul meg. Tehát annyira ismerem már, hogy tudjam ez is egy üzenet részéről. hogy kinek üzen azt nem tudom, de jó lenne ha nekem... de ebben nem is bízom már... félek hogy azért hív telefonon, hogy megmondja hogy szálljak le róla, ne írjak. Emailt már nem is fogok írni, de remélem a naplóm nem zavar(hat)ja. Én önmagam akarok lenni, és csak úgy vagyok önmagam ha írhatok. Fontos nagyon R véleménye, érzései, de az is fontos, hogy ne elnyomásnak érezzem magamban azt hogy leszedem a naplómat. Én tulajdonképpen mindig R miatt szedem le a blogot. Mert attól félek zavarja, meg a másik pedig, hogy néha azt gondolom, neki pont az jön be amilyen ő. Mivel nekem is az jön be. Vagyhát ki tudja hogy viselkedésben, nem lenne e jobb, ha kifejezné hogy szeret, biztos hogy sokkal jobban érezném magam, de ha nem hát nem. Talán nem jelentek neki semmit, és lehet ha ezt olvassa, még ráadásként azt is gondolja, hogy úristen mennyi fölösleges hülye gondolat, aminek semmi értelme nincs. És igaza lenne ha ezt gondolná. De nekem mégis fontosak még ezek a hülye gondolataim is... Nekem a net a világ, és mivel kapcsolataim száma egyenlő a nullával, így nem marad nekem semmim csak az önmagam kifejezése. Tulajdonképpen beszélgetés magammal, mesélés arról hogyan érzek, meg nem is tudom már milyen műfaj ez amit művelek?! Tényleírás? Monológ? Gondolatmenet? Tényleg fura, amolyan nem bekategorizálható. Hát ez vagyok, és lehet nem tetszik valakinek, de az meg..... tudjátok mit? Leszarom az mit csinál, ha nem tetszik valakinek hogy írok, akkor max nyom egy X-et :-D És ezzel téma lezárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése