Kedvelem Spellboundot. Remény és Spellbound remek példa arra, hogy lehet két ellentétes véglet is nagyon jó és megnyerő. Rem csendes, bezárkózó, önmegtartóztató, aszkéta, amiért én odavagyok, de inkább nem is ez ami annyira tetszik, hanem a kinézete és a személyisége amikor úgy dönt közölni akar magából. :-) Spellboundban meg pont az tetszik, hogy olyan szabad, művész, bár az írásai arra engednek következtetni, hogy tervez, tehát felépíti a mondandóját, és talán az egész életét. De ez Remről is elmondható csak másképp. R-be szerelmes vagyok, Spellbound meg érdekes. De ugyanakkor Rem is. Remet láttam már, Spellboundot még nem. DE TUTIRA TUDOM, hogy CSAK R létezik számomra. De ettől függetlenül élvezem amiket Spellb ír. Szeretem olvasni.
Még az sem tört le annyira hogy törölt, mert mintha érezném a figyelmét irányomban, még úgy is, hogy mindig illetlen és lekezelő velem. Lehet hogy ez a módszere? Hát mindenesetre érdekes. Nekem ez bejön, de nem szerelmileg, csak mint érdekesség.
Ma nem ettem még semmit, sztem nem is fogok. Most híztam 1 kg-ot, amitől "kissé" kivagyok, és depiztem egy sort, de szerencsére elég jól kezelem. Nem hánytam, nem éreztem erős késztetést rá, talán mert már régen volt rá példa (kb 5 napja). Úgy gondolom ez az egész egy külső szemlélő / olvasó számára sokkoló lehet, pedig semmi extra vagy megbotránkoztató nincs benne ha belegondolok. Vagyis talán megbotránkoztató az van, de ezt általában sokkal "tragikusabbnak" látják a külső szemlélők, mint amilyen valójában. Hányni nagyon egyszerű, és mégcsak nem is hasonlít ahhoz mint amikor émelyeg az ember, vagy hányingere van. Mindig, kivétel nélkül hányinger nélküliek ezek a hányások. És így semmi rossz érzést nem okoz. Csak kijön és ennyi. Semmi nehéz, szar érzést nem okoz. A kajálás viszont igen. De ma nulla kaja ezt elhatároztam.
Más téma: a bura.hu-n megint úgy érzem, lekövetnek vagy udvarolnak, vagy valami célt akarnak elérni - de foglalmam sincs mi a tényleges cél. Nem látok a dolog mögé, és az itélőképességemben ugye nem igazán lehet megbíznom, tudván, hogy paranoid skizo a diagom. Így marad a találgatás;
Milyen indíttatásból írják le ismét a gondolataimat? Konkrétan Spellbound02. És miért van annyi hasonlóság az én életem és mások élete között? DE VALAMIT ELHATÁROZTAM: hidegen fog hagyni ki mit gondol, mit fogad el, mit vár el tőlem. Írni fogom ezt a blogot, mert grafomán vagyok (burán olvastam a kifejezést), másszóval íráskényszerem van. Kényszert érzek a közlésre, önkifejezésre. Persze ez még az önkifejezésnek elég gyenge foka, de ha bekeményítek, igen tudok meglepő dolgokat létrehozni. De most nem erőlködöm túlzottan - fontosabb a saját magam elszórakoztatása, szimplán kifejezése a blog által. Ha valakinek ez tetszik - annak külön örülök, és külön köszönet ha olvas! :-)
Megjegyzés: Úgy írnék még csomót, de most agyilag és testileg lemerült állapotomban vagyok, mivel egész éjjel nem aludtam, és a tegnapot is ébren - magamhoz képest aktívan - töltöttem. Szóval elteszem magam egy kis időre, egy alvás erejéig. Aztán remélhetőleg a gyógyszer nem fog megint visszataszítani a mélybe, ami nálam annyit tesz, hogy nem tudok gondolkozni, és üres vagyok. Mármint nem testileg üres, hanem szellemileg.
Ma nem ettem még semmit, sztem nem is fogok. Most híztam 1 kg-ot, amitől "kissé" kivagyok, és depiztem egy sort, de szerencsére elég jól kezelem. Nem hánytam, nem éreztem erős késztetést rá, talán mert már régen volt rá példa (kb 5 napja). Úgy gondolom ez az egész egy külső szemlélő / olvasó számára sokkoló lehet, pedig semmi extra vagy megbotránkoztató nincs benne ha belegondolok. Vagyis talán megbotránkoztató az van, de ezt általában sokkal "tragikusabbnak" látják a külső szemlélők, mint amilyen valójában. Hányni nagyon egyszerű, és mégcsak nem is hasonlít ahhoz mint amikor émelyeg az ember, vagy hányingere van. Mindig, kivétel nélkül hányinger nélküliek ezek a hányások. És így semmi rossz érzést nem okoz. Csak kijön és ennyi. Semmi nehéz, szar érzést nem okoz. A kajálás viszont igen. De ma nulla kaja ezt elhatároztam.
Más téma: a bura.hu-n megint úgy érzem, lekövetnek vagy udvarolnak, vagy valami célt akarnak elérni - de foglalmam sincs mi a tényleges cél. Nem látok a dolog mögé, és az itélőképességemben ugye nem igazán lehet megbíznom, tudván, hogy paranoid skizo a diagom. Így marad a találgatás;
HOGY MI IS A CÉLJUK VELEM?
Milyen indíttatásból írják le ismét a gondolataimat? Konkrétan Spellbound02. És miért van annyi hasonlóság az én életem és mások élete között? DE VALAMIT ELHATÁROZTAM: hidegen fog hagyni ki mit gondol, mit fogad el, mit vár el tőlem. Írni fogom ezt a blogot, mert grafomán vagyok (burán olvastam a kifejezést), másszóval íráskényszerem van. Kényszert érzek a közlésre, önkifejezésre. Persze ez még az önkifejezésnek elég gyenge foka, de ha bekeményítek, igen tudok meglepő dolgokat létrehozni. De most nem erőlködöm túlzottan - fontosabb a saját magam elszórakoztatása, szimplán kifejezése a blog által. Ha valakinek ez tetszik - annak külön örülök, és külön köszönet ha olvas! :-)
Megjegyzés: Úgy írnék még csomót, de most agyilag és testileg lemerült állapotomban vagyok, mivel egész éjjel nem aludtam, és a tegnapot is ébren - magamhoz képest aktívan - töltöttem. Szóval elteszem magam egy kis időre, egy alvás erejéig. Aztán remélhetőleg a gyógyszer nem fog megint visszataszítani a mélybe, ami nálam annyit tesz, hogy nem tudok gondolkozni, és üres vagyok. Mármint nem testileg üres, hanem szellemileg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése