Hiányzol R....! De olyan gyenge vagyok... ma kétszer is hánytam, és kikészültem.. de főleg nem ettől, hanem a hiányodtól. Attól hogy nem vagy jelen sehol.. hogy nem tudom mi van veled, mit érzel, mire gondolsz. Nem akarom feladni ezt az egészet, és nem akarlak elveszíteni, bár már rég nem vagy az "enyém" (talán sosem voltál), de én még mindig ugyanannyira Szeretlek mint az elején! Semmi nem változott az érzéseimben. Emlékszem egyszer asztrálisan szeretkeztünk, tudom, Te voltál. Akkoriban kicsit jobban is jelen voltál, és foglalkoztál velem valamennyire. Vagy az is csak az én tévképzetem volt, ki tudja... de hidd el kérlek Drága, hogy szükségem van RÁD, igen RÁD, pont RÁD, nem másra, nem egy helyesebb fiúra (bár kétlem hogy létezik olyan), hanem TE kellesz nekem, nem más! Mégha egy őrülten helyes vonzó fiú oda lenne értem (LOL), akkor is Téged választanálak.
Mert Téged szeretlek Édes R! És szeretnélek mindig így becézni, mert szívem ezt kívánja, vágyakozik utánad, szeretlek, szeretlek, szeretlek, kérlek érezd, annyira szeretném ha éreznéd!
Legszívesebben csak figyelnélek messziről... csendben, meghúzódva. Nem aktívan. Úgy hogy nem beszélgetünk, csak figyelném a megosztásaid, a megnyilvánulásaid, és gyönyörködnék benned. Abban amilyen vagy. Nem akarnék aktív szerepet betölteni a kettőnk kapcsolatában, hanem passzívat, a "megfigyelő" szerepét. Tudnám mindig jól vagy e, mivel foglalkozol, mit csinálsz. És ez nekem bőven elég lenne. :-)
Azt hiszem talán azért "akarok" passzív maradni, mert félek, hogy sebeket kapok... félek attól, hogy valamivel megbántasz, nem mintha eddig történt volna hasonló, de ez mélyen bennem van. Nem merem neked kifejezni az érzéseim, mert úgy érzem, elhárítod ezt. És igazad van. Miért is keltenél bennem hiú Reményeket, aziránt, hogy valaha is szeretni fogsz "úgy"? Igazad van, és tényleg "becsülöm" az őszinteséged, és azt hogy nem csapsz be. Mégis annyira vágyakozom azután... oké leírom:
...hogy szabadon kifejezhessem neked az érzéseimet (jobb híján itt a naplómban teszem), és nagyon vágyakozom rá, hogy te is ezt tedd, és ne legyen benned semmi gátlás. Szeretnélek felszabadítani téged, engem, magunkat! Akár szárnyalhatnánk a szerelemben is, ha megengednéd... de Te távol tartod magad tőlem, maximum barátként tartasz számon, vagy már úgy sem. Néha felhívsz, és egyedül ez jelzi számomra, hogy eszedbe jutok néha. Én pedig teliírok egy egész naplót VELED, és mégsem veszed észre... vagy nem tudom mit gondolhatsz belül, de nem vagyok kész arra, hogy elutasíts... túlságosan fontos vagy nekem. Túlságosan Szeretlek!
Azt hiszem talán azért "akarok" passzív maradni, mert félek, hogy sebeket kapok... félek attól, hogy valamivel megbántasz, nem mintha eddig történt volna hasonló, de ez mélyen bennem van. Nem merem neked kifejezni az érzéseim, mert úgy érzem, elhárítod ezt. És igazad van. Miért is keltenél bennem hiú Reményeket, aziránt, hogy valaha is szeretni fogsz "úgy"? Igazad van, és tényleg "becsülöm" az őszinteséged, és azt hogy nem csapsz be. Mégis annyira vágyakozom azután... oké leírom:
...hogy szabadon kifejezhessem neked az érzéseimet (jobb híján itt a naplómban teszem), és nagyon vágyakozom rá, hogy te is ezt tedd, és ne legyen benned semmi gátlás. Szeretnélek felszabadítani téged, engem, magunkat! Akár szárnyalhatnánk a szerelemben is, ha megengednéd... de Te távol tartod magad tőlem, maximum barátként tartasz számon, vagy már úgy sem. Néha felhívsz, és egyedül ez jelzi számomra, hogy eszedbe jutok néha. Én pedig teliírok egy egész naplót VELED, és mégsem veszed észre... vagy nem tudom mit gondolhatsz belül, de nem vagyok kész arra, hogy elutasíts... túlságosan fontos vagy nekem. Túlságosan Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése