Cím nélkül

Tegnap zabáltam egy csomót, mindenfélét összettem, apu meglátogatott és hozott csokit/bonbont, stb (Névnapomra, meg mert voltak külföldön nyaralni), és mindenfélét hozott (erről később), szóval bezabáltam csokikkal, meg sima hideg kajával, és ennek az lett az eredménye, hogy tegnap már majdnem 50kg lettem, (pólóban 49,5), be is ijedtem, és leálltam a kajálással. Szerencsére ma mértem magam, -1 kg (48,5). Na óriási megnyugvás, de még mindig nem jó, szeretnék megint 48 lenni. Most ingadozok, nem vagyok olyan anás korszakomban, miásban sem. De kihánytam volna, ha nincsenek itthon, de itthon voltak így nem tudtam - féltem meghallják, észreveszik. Tegnap anyu is jött felköszönteni. Chaten is felköszöntöttek. Anyu hozott nekem egy gyönyörű sötét rózsaszín körömlakkot, meg egy nagyon szép Valentin napos bögrét, szívekkel, szép kis dobozkában. Nagyon örültem neki! Most rátérek aputól miket kaptam: Kaptam tőle két doboz csokit (Horvátországból), ilyen mogyorókrémes az egyik (ezt elég hamar felzabáltam :-S), a másik sima tábla csoki. ezenkívül egy ilyen toffee-s vagy milyen cukorkát (ezt mondjuk nem szeretem, mert beleragad a fogba :-S), az még mindig ott áll a hűtőben. Kaptam még tőle egy Queen-es bögrét (régen kedvenc együttesem), Freddie Mercury koncertjéről van rajta kép, nagyon tetszik! Meg kaptam egy nagy strand türülközőt, naplementéset, meg képeslapokat. Még kaptam vmit de most nem jut eszembe mit, elpakoltam mindent.

Visszatérve az "anorexiára", az egész evészavarom a nőiesség elutasításáról szól, ezt én tudatosan is tudom, és tudom is mihez kötni, mégpedig az anyuval való viszonyomhoz. Tegnap ugyan nagyon meghatódtam, olyan kedves volt, direkt értem eljött felköszönteni, olyan jólesett, de valahogy mindig azt érzem, cserben hagyott, és nem akarok rá hasonlítani. Tegnap valami megenyhült bennem, de mégsem lehet a negatív emlékeket, érzéseket egy Névnappal kitörölni. Én valahol elutasítom anyut, és mindent megteszek hogy ne hasonlítsak rá. Ez nagyon rossz, és jó lenne valami terápia, de azt hiszem itt Békéscsabán nincs ilyen, csak másik városban. Mondjuk szkeptikus is vagyok, hogy más úgysem oldja meg a bajom, lehet segít, de mindenki esendő, senki sem tökéletes, akkor honnan tudná egy terapeuta nekem mi a jó.....

Ja volt álmom, elég furik voltak, reggel ébredés után még emlékeztem rá, ezért gyorsan feljegyeztem pár szóban egy szöveges dok-ban. Mindjárt ki is keresem, mert már semmire nem emlékszem de elő fog jönni, ha megnézem.

Szóval az álmaim:

1. Álmom: Kisgyerek vagyok a játszótéren játszom pár barátommal/barátnőmmel, van egy nálam kisebb kislány, meg nálam idősebb fiú, de mindannyian gyerekek. Ekkor valami miatt menekülnünk kell, de csak mi találtuk ezt ki, hogy menekülnünk kell - talán játszásiból. Ezután a barátaim valahová elfutnak én pedig egy bácsira leszek figyelmes. Aki szintén felfigyel rám. Tudom pedofil, de nem izgat. Aztán megjelennek a többiek, a barátnőim, és mondják: "Nézd Márti, az ott nem egy pedofil bácsi?" - mondom de, és kitaláljuk, hogy cukkolni fogjuk. Előtte illegünk-billegünk, ő pedig elindul és el akar kapni, mi élvezzük, hogy tudunk előle futni és gyorsabbak vagyunk. Incselkedünk vele, és ő is velünk, de nem tud elkapni. Villlámgyorsak vagyunk. A régi házunk közelében történik ahol nem tudom miért, van egy nagy gödör a ház előtt, aztán oda bújunk el előle. Álom vége.

2. Álmom: Ballagás lesz, nekünk pedig meghívókat kell készíteni, de nagyon különlegeseket, mintha valami elit esküvőre készülnénk. :-) Pár osztály fényképét adják a kezünkbe, műtermi képek, melyeket bele kell ragasztani a meghívókba, csipkével együtt. Gyönyörű szép meghívókat kell csinálnunk - van minta is :-) Ragasztani is kell, de az egyik lány nagyon béna a készítésben, és mindent összeragasztóz, elrontja az egészet. Mondom neki, szívesen segítek, de mondja, egyedül akarja. Mondom jó, de így az összes el fog romlani. Mondja nem érdekli. Én meg sajnálom hogy annyi szép hozzávalót, gyöngyöt, csipkét elpazarol.... nem beszélve a fotókról. Készítés közben nézem a lányok fotóit, gyönyörű lányok. Gondolom magamban, elkérek pár képet a tulajdonosától, érdekes, még álmomban sem merek "lopni" egyet sem, mert törekszem a becsületességre - pedig rengeteg kép van és sok kárba vész. De én mégis azon morfondírozok, hogyan fogom elkérni. Majd a helyszín átvált egy tornatermi öltözőre, ahol öltözünk. Fura de utána nem tesi óra következik, hanem megyünk az ebédlőbe. Akkor mégis ruhában vagyunk. Nem akarok enni, de nagyon éhes vagyok. Álom vége.

3. Álmom: Megint a játszótéren vagyunk. De akkor kb 18 éves vagyok. Ott vannak a barátaim is megint. Felnézek az égre, és látom, három Földgömb van az égen, mármint igazi, olyan mint a Hold csak Föld. Tudom belül, hogy valami baj van, a világ vége közeleg talán, de mégsem. Akkor látom, hogy egy hatalmas űrhajót indítanak el az egyikről, és mondja az egyik társam, hogy azért, hogy megoldást találjon a problémára. És hogy az űrhajó ott fog landolni ami megoldás az egész VILÁG problémájára. Ekkor látom hogy iszonyatos iramban felém közeledik, félek, hogy eltalál és meghalok. Tudom, hogy kiválasztott vagyok, és én vagyok ’Isten’, ekkor megértem, lehet meg kell halnom. :-( De mielőtt landolna az űrhajó, látom hogy átvált vagy megváltozik, mintha papírból lenne. És tényleg papírból van és semmi bajom nem történik (Mint egy papírsárkány) - visszalépés a gyermekkorba? Álom vége.

(Megjegyzés: Szerintem valamiért én visszavágyódok a gyermekkoromba....).

4. Álmom: Ez rövid álom. Tornateremben vagyunk, és kérdi a tornatanár, kinek mi a baja és majd választunk, kiért fogunk tornázni :-DDD Én azt mondom meghúzódott a lábam, és fura mert ez nem akkora tragédia, de mégis engem választanak, hogy "értem fogunk tornázni". Volt akinek eltört, vagy amputálták, mégis engem választottak (mondjuk vicces hogy amputált lábbal tornázik vki XD). 

Hát ennyi. Fura álmok, egy részéről van elképzelésem mit jelenthet, de nem mindről. A ballagás, suli nem tudom miért jelenik meg mindig az álmomban..... talán visszavágyódom a suliba, a "gondtalan hétköznapokba", és főleg EMBEREK KÖZÉ. :-)