Bemásolom ide három bura.hu-s hozzászólásomat. Úgy érzem jól leírtam most ami bennem volt és ezért rakom be a naplómba. Tényleg érzem, kezdek magamra találni. Nagyon jól vagyok most lelkileg. :-)
Akkor a 3 hozzászólásom, bár valamire reagáltam, azért önmagában is értelmezhető:
Én már rég nem keresek társat. :-( Régen sem "kerestem". Arra vártam, hogy majd magától kialakul, ha kell úgyis eljön az ideje ha meg nem akkor nem. Soha nem erőltettem a dolgot. És ezért társam sem lett, sőt még kapcsolatom sem volt soha. Nem érdekel ha ciki, de ez van. Én vállalom hogy elvagyok így magamban, és még a szex dolog sem hiányzik. Amennyire hiányzik azt megoldom magamban. De nem mozgat meg túlzottan ez az egész társkeresés. Hogy miért írok a topikba mégis? Nem is tudom, talán csak le akarom írni a gondolataimat valakinek. Legbelül azért reménykedem benne, hogy megtalálok egy idális állapotot, és lehetőleg nem magányosan, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy én valakivel együtt éljek "úgy". Valójában lelkileg sem vagyok olyan szinten mint egy 29 éves. Gyereknek érzem magam, ami tudom égő meg rossz, dehát... mindegy. Legalább őszinte vagyok. Én egyébként a szerelmet nagyon fontosnak tartom, és soha nem értettem, miért kezd el valaki társat "keresni". Valahogy ez olyan dolog, hogy ezt nem keresni kéne hanem idális esetben valakibe beleszeretünk, és ő is belénk és akkor abból esetleg lesz vmi. De az hogy keresni? Nem, ez így olyan fura nekem... valami olyasmi ez, mint amikor az embernek hiányzik valami, mondjuk kaja és lemegy a boltba venni. Nekem ez ahhoz hasonlít, a társkeresés. Szerintem a társ az nem úgy jön hogy keressük, de tényleg. Az valahogy megtalál. Vagy ha nem akkor meg tök mindegy. Minek keresni? Ha már utánamegyünk az nem olyan... olyan kényszer beleszeretés lehet csak belőle.... én így gondolom... nem is tudom igazán megfogalmazni, de a szerelem fontos, és az nem jön csak úgy, mert "elhatározzuk". Én szeretem a véletlenre bízni. Vagy van vagy nincs. Soha egy percig sem fordult meg a fejemben hogy én keressek valakit. Egyszerűen nem hiszek benne. A barátkeresés az más, vagy csak szimplán ha beszélgetőpartnert keres az ember... bár az is olyan, hogy vagy megtalálod azt aki egy hullámhosszon van veled vagy nem... nekem az egész olyan fura..... pl én szeretek egyedül lenni. Nagyon kevés társaságot igénylek, de ez a netnek köszönhető, mert leköt. Meg egyéb más dolgok is. Jól elvagyok én magamban. Egyszóval magamnak való vagyok.
vannak emberek akiket nagyon kedvelek, de még az ő társaságuk sem hiányzik. Nem is értem magam. Annyira jól elvagyok én egyedül. De azért a szeretet és figyelem az hiányzik sokszor. Szeretném érezni hogy valaki szeret. Sőt, hogy valakinek nagyon fontos vagyok, és szüksége van rám. De pl a túlzott figyelem és túlzott törődés is riaszt. Nem akarok nagyon függeni sem, és nem akarom azt hogy valaki egész nap rajtam lógjon. Szerintem egyedül a "legjobb". Nincs gond, nincs aggódás, nincs ráakaszkodás. Ellentmondásos vagyok, mert szükségem van emberekre, de csak a szeretetükre, távolról. Nem akarom hogy valaki megérintsen, vagy megöleljen. Soha nem hiányzott, sőt kifejezetten nem bírtam elviselni. Nem tudom ezzel kilógok e a sorból, és nem tudom ki akarok e egyáltalán lógni a sorból. Vajon mi a jobb? Különbözni, vagy beleolvadni a többiek közé? Tényleg nem tudom. Az ember természetétől fogva vágyik különbözni. De aki valahogyan különbözik azt előbb utóbb kiközösítik. miért? Mert szúrja mások szemét hogy ő más. Vagy jobb vagy rosszabb, de más és ezt nem szeretik az emberek. Mégis mindenki a legjobb akar lenni. Persze hogy én is. De ez valahol mégsem jó, mert így másokat nyomunk el... nem tudom igazán mit akarok. Talán megvalósítani önmagam, és elérni egy boldog állapotot. Ehhez nekem nincs szükségem külső emberekre, mert én önmagamban vagyok teljes. Én nekem tetszik Spellbound felfogása, a dolgokról. mondjuk a kocsmázást nem értem teljesen hogy az miért jó. Mert pl máshol is lehet jól ellenni. Én inkább a magányt és csendet szeretem. Mondjuk meditálni azt nem tudok. De tudok ürességet és elégedettséget érezni, olyankor mikor üres vagyok belül, és nem gondolkozom. mikor csak magammal foglalkozom, pl most hogy írok. Ezt szeretem. Ha van társam a világban akkor meg fog találni. Ha nincs akkor nekem egyedül kell élnem, és akkor ez így a jó. Nekem mindenhogy megfelel. Csak legyenek meg a létszükséglethez való dolgok. Kaja, hely ahol aludhatok. De nem vagyok nagyigényű. Csak tudjak élni normálisan. Ez a lényeg. És akkor már önmagam vagyok.
Szerintem az a lényeg, hogy önmagadnál legyél jobb, mert akkor már a maximumot hozod ki magadból, bizonyos nézőpontból. Ne másokhoz hasonlítsd magad, hanem önmagadból hozd ki a legjobbat. És akkor végülis az már egy boldogsággal fog eltölteni, hogy elérted, és akkor nem az jut majd eszedbe, hogy máshoz képest hol tartasz hanem az elért cél ad majd egy tökjó érzést. Aztán, hogy más mit gondol az mellékes, és ne az határozzon meg hogy mások mit mondanak vagy gondolnak. Hanem az hogy Te magad mit gondolsz belül magadról. Ha pozitívan látod magad akkor mások is hasonlóan fognak látni. Egyébként szerintem ez adottság, hogy ki miként gondol magára, ez valahogy a tudat feladata, ami állandó. Pl én mindig is tudtam hogy "jobb" vagyok másoknál, még akkor is tudtam ha mások ezt megcáfolták. De most nem külsőségekre értem, vagy felszínes dolgokra. A tudat bennem van, hogy valaki vagyok és ezt soha senki nem tudja kiölni belőlem. Amit az ember tud, amiben hisz azt képtelenség kiirtani belőle. Ha te komolyan elhiszed hogy jó vagy akkor - JÓ vagy! Ha komolyan azt hiszed hogy rossz vagy - Akkor azzá válsz. Ez adottság. Én természetesnek veszem hogy mindenki így gondolja, hogy ő jobb, és fura az ha valaki azt mondja nekem, hogy ő semmit nem ér. Én ezt pl nem tudom elképzelni senkiről, hogy ilyet képzel magáról. Én azt gondolom mindenkinek nagy az egója. :-) És ez lenne az ideális - szerintem. Én így gondolom. De az egó alatt nem értem azt hogy mások elnyomása. A szeretet fontos, de az önbizalom is. Tudd ki vagy és akkor minden ok. :-)
És van mégegy hozzászólásom, amit tulajdonképpen Spellboundnak írtam, de Reményre mégjobban illik, hiszen őt szeretem, aztán még kiegészítem:
Spellbound, amugy esélyes vagy nálam. Azt nem tudom mire, csak azt hogy azon kevesek közé tartozol akiknek külön helye van nálam. Kiemelt helye. Nem arra gondolok, hogy legyen vmi, mert nem. Meg te úgyis Esztert szereted, de nem is ezért. Csak el akarom mondani, hogy kivételes helyen vagy. Mégha te nem is érzed úgy hogy kiemelkedő lennél, de az vagy. Tényleg kivételes vagy. különleges. Érdekes. Kivételezett. És ha már nálam valaki kivételezett helyen van az nagy szó. Ugyanis szinte senki nem fog meg, nem mozgat meg soha. Egyetlen fiú van aki nagyon megmozgatott. Meg te is eléggé különleges vagy. Remélem nem baj hogy leírtam, de gondoltam ez hátha ad valami jóérzést. Hogy egy olyan ember lát különlegesnek aki szinte csak a tökéletességet hajkurássza. Nálam csak a tökéletes jöhet szóba. Magamon is azért dolgozok, hogy elérjek valamit, ami tényleg jónak mondható. Ha ez nem jön össze az sem baj. De azért jó lenne. És örülök, hogy a pozitivitás felé vetted az irányt. Meg az a fontos hogy az ember önmaga legyen.
Ezt akár Reménynek is írhattam volna. Leírnám hozzá szólóan is:
Remény te vagy a legesélyesebb az életemben. És tudom hogy mire, nagyjából. Azt is tudom, hogy azon kevesek közé tartozol, jobban mondva első helyen vagy azok között, akiknek külön helye van nálam. Kiemelt helye. Arra gondolok, hogy akár lehetne is valami, ha nem lennék teli félelmekkel. Úgy sejtem kedvelsz, de nem ismerem a valódi érzéseid, mert soha nem beszélsz róla. Nem is utalsz rá. De nekem még ez is tetszik benned. Ez a távolságtartás. De valami arra enged következtetni, hogy valamit jelentek neked, de azt nem tudom mit. Abból következtetek erre, mert néha keresel telefonon. És nagyon örülök neki, hogy legalább így tudatod velem, ha nem is feltűnően, hogy fontos vagyok neked. Az a baj hogy nagyon nem tudom mi a valóság. A realitásérzékem pocsék, úgyértve, hogy nem tudom megállapítani mi is a helyzet, még akkor sem ha nyilvánvaló valami. Tényleg nem tudom mire gondoljak, hogy jelentek e valamit, de gondolom igen, ha keresel. De sokszor még emögé is olyasmiket látok, hogy..... szóval mindenféle paranoiám van hogy biztos azért keresel mert muszáj, vagy valakinek infókat továbbítasz. Ez nem szándékos, és valójában én belül azt érzem szeretsz. De mindig kételkedek, mert félek. Félek hogy csalódok. Olyan értelemben, hogy ismét pofára esek. És ezt tényleg elhiszem, hogy meg tudnak sebezni. De azért érzem mégis hogy valamit jelentek. Nem tudom mennyit és mit. Talán soha nem tudom meg. Akkor tudnám igazán, ha elmondanád. De arra gondolok, hogy azért nem mondod, mert... nem is tudom... talán mert... mást jobban szeretsz. És az ember csak egyvalakit tud igazán szeretni. És ezt megértem. De ha mégis fontosabb vagyok neked mint mások, akkor nagyon szeretném, ha ezt elmondanád. Tényleg nagyon jó érzés lenne. Mert akkor én is elmondhatnám neked, hogy mit jelentesz. Hogy tökéletes vagy. Hogy csak téged látlak az egész világon tökéletesnek és a legjobbnak. Szeretem a kinézeted, és szeretem a személyiséged. A lelked. A gondolkodásod. A szavaid. mindent. még soha nem láttam ilyen gyönyörű fiút mint te. Kellesz nekem, és nem tudok lemondani rólad. De ha le is kell, azért mindig velem vagy. És nem tudok mást szeretni csak téged. A fiú aki a legjobban megmozgatott belül: Te vagy. Remélem felismered, hogy tökéletes vagy. Remélem ez jóérzéssel tölt el, és nem érzel kétségeket effelől. De ezt te tudod a legjobban, hogy te vagy a legjobb. Talán a tudatod miatt ezt kisugárzod a külvilágra, és mindenki látja amit már te is tudsz magadról. Olyan jó hogy ezt leírhatom, és remélem, amit tudsz az tényleg tudás és érzés is nálad. És tudom te is hasonló vagy hozzám, hogy mindig bizonytalan a valóságban, mert ezt érzem benned. De ugyanakkor a legbiztosabban tudod az igazat. Hogy te vagy a Legjobb. Ezt érzem én benned. Illetve látom. És ellentmondásokat, hogy annak ellenére hogy ezt tudod, mégsem hiszed el, és szükséged van állandó megerősítésre. Szerintem ezt mindig meg fogod kapni a külvilágtól. Pont azért mert mások is látják benned azt hogy tudod magadról hogy jobb vagy. És azért mert tényleg JOBB vagy másoknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése