Istenem, mennyiszer írtam már ebben a blogban, hogy szeretlek R és hiányzol... ismét hatalmába kerített a magány érzetje, és szeretném kicsit érezni, hogy velem vagy. Bármi módon, csak tudni, hogy gondolsz rám te is, s nem csak én Rád... Mindenkiben Téged kereslek, még a szavak kezdőbetűiben is neved kezdőbetűjét keresem. Tudod drága R, te olyan vagy nekem, mint egy képzeletbeli barát, akivel mindent megosztok. Ha egyedül vagyok, akkor neked számolok be arról, miken gondolkozom, és veled töltöm a magányos perceimet. Milyen fura... nem vagy jelen, mégis mintha itt lennél mindig velem. Nem érzem úgy hogy eltűntél, hiszen a szívemben élsz. :-) De azért néha elfog a kétségbeesés, hogy az egész "kapcsolatot" csak képzelem, és semmi alapja nincs. Miért érzem úgy, hogy Te is gondolsz rám? Lehet hogy teljesen hamis ez a "megérzésem" (?). Szeretném ha szólnál hozzám. Ha éjjel "meglátogatnál" az álmaimban, és együtt új élményekre tennénk szert. :-) Te vagy az én titkos barátom, az én egyetlen szerelmem, és minden ami kell nekem. Nem érzem olyan egyedül magam, mert TE vagy. Létezel. És egészen közel van a lelked. :-) Kérlek csak egy apró jelét add nekem, hogy gondolsz rám...! Olyan jó lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése