Ma reggel arra ébredtem, hogy forró mindenem, és nagyon szarul vagyok. Fel akartam kelni, hogy szóljak mamámnak, de egyszerűen nem volt bennem erő. Így feküdtem lázasan délig, akkor jöttek anyuék, és Imre mikor megfogta a karom azt mondja: "Úristen de forró vagy!" Mondom, tudom, lázas vagyok szerintem. Kérdi, miért nem szóltál. Én meg mondom azért, mert nem volt erőm felkelni. Na, hozták a lázmérőt, megmértük: 38.4 celsius. Fogalmam sincs mit kaphattam el itt a 4 fal között, vagy ki tudja mi bújkál bennem... kissé aggaszt. Aztán beszedtem egy lázcsillapítót, meg mamám rendes volt mert csinált vizes borogatást a fejemre meg a csuklómra, hát az volt maga a megváltás! Nagyon jól esett, egyből le is ment a lázam. Délutánra olyan jól lettem, hogy még boltba is el tudtam menni. Most még picit gyenge vagyok, de már nem vagyok lázas. Ma ettem is, mert úgy voltam vele, fontosabb az egészség, mint pár deka fogyás. Szerintem az, hogy törődtem magammal, és törődtek velem a szeretteim segített hozzá, hogy teljesen jól legyek. Azért az túlzás, hogy minden ok, hiszen a láznak OKA volt, de hogy milyen betegség lappang bennem azt nem tudom. Remélem nem valami komoly, de úgy vagyok vele, amíg nem tudok róla addig nincs.:-D
Ameddig beteg az ember, sokkal nehezebb fogyózni, mert akarva-akaratlanul is a szervezet a gyógyulásra törekszik, ezért megszerzi magának amire szüksége van - pl egészséges ételek.
Ameddig beteg az ember, sokkal nehezebb fogyózni, mert akarva-akaratlanul is a szervezet a gyógyulásra törekszik, ezért megszerzi magának amire szüksége van - pl egészséges ételek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése