Párbeszéd

Az alábbi párbeszéd az előbb zajlott le mamám és én közöttem. A zárójeles mondatok az amit közben gondoltam.:

Mamám: - Mikor ettél utoljára?

Én: - Tegnap.

Mamám: - Tegnap nem ettél.

Én: - Jó már nem emlékszem, szerintem ettem. (nem akartam hazudni)

Mamám: - Enned kell valamit, ezt nem lehet csinálni! Kikészíted a gyomrod.

Én: - Nem akarok örökké ilyen hájas lenni!

Mamám: - Istenem, sovány vagy, anorexiás akarsz lenni?

Mamám: - Hány kiló vagy, őszintén?

Én: - Nem tudom.

Mamám: - Mondd meg, tudom hogy tudod.

Én: - Na jó 48, na és? Nem a kg számít.

Mamám: - 48 az már anorexiás. (Lófaszt!)

Én: - Nem vagyok anorexiás. Kövér vagyok, nem igaz hogy nem hagyjátok hogy lefogyjak normálisra…

Mamám: - De már sovány vagy! Azt akarod hogy csak a csontjaid legyenek?

Én: - Igen. Nem érted? Neked nem kell engem unszolni hogy egyek! Én felnőtt vagyok és én döntök az életemről.

Mamám: - Nem ez nem így van! Felelős vagyok érted! (De utálom ezt a mondatot!)

Én: - Nem igaz, nem akarok örökké ilyen hájas maradni, nem érted??!

Mamám: - Az csak a húsod, puha a mozgáshiány miatt (Fuck! Tudom hogy hájas vagyok, most te is tanúbizonyságot tettél róla, szóval légy szíves hagyd meg nekem legalább ezt, hogy lefogyhassak!)