Tökéletes R

Olyan remekül meglennék, csak ez az éhség ne jönne folyton! Ma reggeli mérlegelés eredménye: 48,3. Aztán már nem bírtam, ettem egy szelet kenyeret, 3db Light Macisajtot, meg egy kefírt. (kb 500 kcal), de Réka felvilágosított hogy az egész nem több mint 300 kcal. Hát jó lenne.

Tegnap hívott R. Nagyon jó érzés volt látni a bejövő hívások között hogy "2 nem fogadott hívás R-től". De mégsem merem visszahívni! ANNYIRA félek! Ugyan már mitől, csak egy telefon - gondolhatjátok. De nekem ez nagyon nehéz dolog, ez a szociális fóbiámból ered, hogy félek telefonon beszélgetni. Pedig Istenem, erre vártam, hogy lássam keres, hogy számítok neki, és tényleg NAGYON ÖRÜLÖK hogy hívott, már csak a tudat miatt is! Szeretném hinni hogy fontos vagyok neki. De nem ringatom magam kétséges és hiú reményekben.... talán csak valamit kérdezni akart, vagy megbeszélni, lehet nem is azért hívott mert érdeklődni akart. De soha nem fogom megtudni ha nem hívom vissza! Harmony ne légy már ilyen gyáva! De mégis az vagyok :-( Az embernek tudnia kell kockáztatni, de nagyon félek a kudarctól. Hogy elrontom. Hogy hülyeséget mondok. Hogy leblokkolok. Hogy kínos csend lesz. Hogy nem lesz közös téma. Hogy nem tudok hozzászólni ahhoz amit ő mond. hogy nem tudom vinni a beszélgetés fonalát.... és még sok egyéb hasonló félelem!

De.... annyira hiányzik, és annyira szeretem, bárcsak kifejezhetném szavakkal, mit jelent ő nekem! Ő annyira helyes, olyan tökéletes, olyan csinos (fiúban), soványan csinos, tehát őrülten jó alakja van. És mindemellett annyira okos, talpraesett, intelligens! Szeretnék mindenben olyan lenni mint Ő. Ő az ideálom. Nekem ő tökéletes, és akinek nem az, az vak.

Nekem ő olyan mint egy elérhetetlen ÁLOM. Állandóan utána vágyakozom és Istenítem, rajongok érte!