Ismét fogytam. 48,6. Komolyan nem tudom voltam e valaha ennyi (gyerekkorom leszámítva). Általános suliban 51 voltam legkevesebb. Akkor én voltam a legsoványabb szinte az osztályból az 51 kilómmal... mondjuk most SOKKAL többnek nézek ki 48,6-tal mint akkor 51-el. Mamám azt mondta vékonyabb vagyok mint az egyik 17 éves koromban készült fotón. 30 leszek Februárban, mármint 30 éves. Szeretnék 20 éves lenni.... de az idő elrepült (úgy beszélek mint egy nyugdíjas :-D). Dehát ez az igazság. Egyre inkább megijeszt az idő múlása. Igaz az hogy az ember lélekben nem öregszik, csak testileg. De most a fogyásról akartam írni (közben meg bejött valami szárnyas bogár ami irtóra idegesít, a billentyűzetemen mászkál, meg itt repked XD).
Szóval holnapra valószínű hogy már elérem a 48 kg-ot. Ma nem ettem semmit, csak vizet meg zero colát ittam. Egyre "jobban" bírom a nemevést és éhezést. A hányásról most egy időre leálltam, de szerintem ha megint sokat ennék, és lenne rá lehetőségem ismét csinálnám. Érdekes dolgot olvastam az egyik Bulímiáról szóló tanulmánykönyvben... hogy vannak bulímiások akik azért hánynak, mert a hányás számukra katartikus élményt nyújt, mert megkönnyebbülnek, felszabadulnak, és a feszültség csökken bennük ha hányhatnak. Tehát egyszóval vannak olyan bulímiások akik nem is az evés okozta bűntudat miatt hánynak vagy hogy fogyjanak, (sőt vannak akik egyenesen a hányás miatt esznek, hogy hányhassanak), hanem azért hogy jó érzést érezzenek. Egyébként ebben van valami - ezt nem tudom megcáfolni. Mikor hánytam sokat, akkor nekem is adott valamit, amit más nem tudott adni. Fantasztikus érzés volt evés után megszabadulni a sok kajától, ami amugy ott szívódna fel bennem folyamatosan. Érezni, hogy ismét üres vagyok, és még jól is lakhattam sok finomsággal. De mostanában az Anába hajlik a "viselkedésem", tehát inkább koplalok sokáig, akár napokig. Megszoktam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése