Mostanában érdektelen vagyok a dolgok iránt. Épp az imént olvastam Roboman blogját, annyira nagyszerűen kifejezte azt, ami a lényeg... szeretném bemásolni ide egy részletét, remélem nem fog érte megharagudni.
Szóval ezt írta nemrégiben a blogjába:
Szóval ezt írta nemrégiben a blogjába:
"Már nem gyűjtök semmit. Régebben csupa érdekes emberrel vettem körül magam, ellensúlyozandó, hogy én mennyire nem vagyok érdekes. Az írást művészetnek tekintettem, és mindent gyűjtöttem: jó írást, zenét, de főleg fura élményeket, hangulatokat, amiket az alkohol hozott ki belőlem. Állandóan valamiféle alkoholos vendégeskedés volt nálam, a szobám szétdobált csatatér, volt, hogy egy hét alatt 28 borosüveg gyűlt össze (sörös számolatlan, 1-2 vodkás), rendszeresen az üvegvisszaváltási pénzből jártam haza. (Tehát valamennyire mégis érdekes voltam.)
Most van úgy, hogy évekig se nyúlok a dolgaimhoz, rend van, de minden elpakolva a pincébe, ami valaha is érdekelt, most zsákszámra iszom a citromos söröket. (Az egyik kívánságom az volt, hogy nálunk is vezessék be a 2%-os söröket, mint a skandináv országokban, mert nagyon érzékeny vagyok az alkoholra, egyszerűen kell, hogy igyak, de berúgni már nem akarok, és így ez a kívánságom így teljesült.) Az írást már NEM tekintem művészetnek, az emberek zavarnak, már a heti 1 alkalommal sem megyek el a skizofrének közé. A zene többé nem érdekel, égőnek tartom a legtöbb zeneszám szövegét. A regények nyúlós rétestészta, a versek sohasem érdekeltek annyira. Tévé? Hahaha... régebben volt, hogy néztem esténként, mert kikapcsolt, de már régóta zavar. Zavar az erőszak és a szex képi ábrázolása (kivéve a pornót, az nem zavar, de inkább már unalmas), és azt már észrevettem, hogy olyan film, amiben nincs sem erőszak, sem szex, nem létezik, zavarnak a jól-rosszul összefércelt kaland-, és szerepjátékok, nincs már hozzájuk idegzetem. Igazából akkor telt be a pohár, amikor egy hónapokig játszottam egy amatőr szerepjátékkal, és a végén volt egy olyan főellenfél, amit nem tudtam legyőzni. Mi van még? Az alkoholtól fáj a fejem, különben sem "szabad" már innom, a számítógép programozást, ami a szakmám lenne, sosem műveltem igazán magas szinten, úgy vagyok vele, mint az angollal, az alapokat tudom, annál tovább nem jutottam sohasem. A blogok sem varázsolnak már annyira el, mint az elején, sőt van, amitől sikítófrászt kapok, igen a freeblogos főoldal-blogok többsége ilyen, van valami kifejezetten sztárbloggeres szóhasználat bennük, amitől kimegyek. Mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Ha lenne témám, és ha elbűvölne úgy a saját stílusom, mint régen, akkor elköltöznék indie bloggernek.
Valamit ki kéne találnom, amiről blogolhatnék, mert arról, hogy naponta elmegyek egy másik városrészbe, van, hogy többször is, megiszok útközben egy csomó kávét, és citromos sört, abban semmi érdekes nincsen. "Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál." Ennél okosabbat most nem tudok mondani."
forrás: http://abilify.freeblog.hu/
Most van úgy, hogy évekig se nyúlok a dolgaimhoz, rend van, de minden elpakolva a pincébe, ami valaha is érdekelt, most zsákszámra iszom a citromos söröket. (Az egyik kívánságom az volt, hogy nálunk is vezessék be a 2%-os söröket, mint a skandináv országokban, mert nagyon érzékeny vagyok az alkoholra, egyszerűen kell, hogy igyak, de berúgni már nem akarok, és így ez a kívánságom így teljesült.) Az írást már NEM tekintem művészetnek, az emberek zavarnak, már a heti 1 alkalommal sem megyek el a skizofrének közé. A zene többé nem érdekel, égőnek tartom a legtöbb zeneszám szövegét. A regények nyúlós rétestészta, a versek sohasem érdekeltek annyira. Tévé? Hahaha... régebben volt, hogy néztem esténként, mert kikapcsolt, de már régóta zavar. Zavar az erőszak és a szex képi ábrázolása (kivéve a pornót, az nem zavar, de inkább már unalmas), és azt már észrevettem, hogy olyan film, amiben nincs sem erőszak, sem szex, nem létezik, zavarnak a jól-rosszul összefércelt kaland-, és szerepjátékok, nincs már hozzájuk idegzetem. Igazából akkor telt be a pohár, amikor egy hónapokig játszottam egy amatőr szerepjátékkal, és a végén volt egy olyan főellenfél, amit nem tudtam legyőzni. Mi van még? Az alkoholtól fáj a fejem, különben sem "szabad" már innom, a számítógép programozást, ami a szakmám lenne, sosem műveltem igazán magas szinten, úgy vagyok vele, mint az angollal, az alapokat tudom, annál tovább nem jutottam sohasem. A blogok sem varázsolnak már annyira el, mint az elején, sőt van, amitől sikítófrászt kapok, igen a freeblogos főoldal-blogok többsége ilyen, van valami kifejezetten sztárbloggeres szóhasználat bennük, amitől kimegyek. Mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Ha lenne témám, és ha elbűvölne úgy a saját stílusom, mint régen, akkor elköltöznék indie bloggernek.
Valamit ki kéne találnom, amiről blogolhatnék, mert arról, hogy naponta elmegyek egy másik városrészbe, van, hogy többször is, megiszok útközben egy csomó kávét, és citromos sört, abban semmi érdekes nincsen. "Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál." Ennél okosabbat most nem tudok mondani."
forrás: http://abilify.freeblog.hu/
Szerintem ez a bejegyzése olyan Donnie Darkosra sikeredett. Nekem tetszik. Tetszik a hűvös hozzáállása, az hogy mindent leszar, hogy nem akar mindenáron megfelelni, nem erőlködik, hogy szuperjó sokatmondó írást vessen papírra - és pont ettől lesz nagyon egyedi. Azt írja amit gondol - ez tetszik. Érdekes, arról is ír, hogy nincs miről blogolnia, ehhez képest, tök érdekes dolgokról ír. Ha én így tudnék írni... Egyébként mindig is tetszett, ha fiúk blogját olvashattam, ők valahogy egy érdekes-misztikus világot tárnak elém a gondolkodásmódjukkal. Roboman olyasvalaki, aki tényleg EGYEDI, és ráadásul skizofrén, ami szintén egy plusz pont nálam. Szerintem a skizok zsenik (kivéve engem). Persze én is lehetnék zseni, ha nem nyomnák el a "képességeimet" a sok szar "gyógyszerrel". Gyűlölöm a pszichiátriát, és a sok mérget amikkel tömnek. Dehát ez is már lerágott csont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése