Szenvedek...

Tegnap és ma befaltam egy csomó csokit, annyira kivagyok, R-ről nem tudok semmit, csak ma posztolt pár bejegyzést Facebookon, de eszméletlenül hiányzik, ugyanakkor félek, mert szarul vagyok és nem tudok beszélgetni se, legszívesebben csak aludnék és aludnék, és soha nem ébrednék fel, és álmaimban R-el találkoznék, ott szabad vagyok, de a való életben csak szenvedek... Nagyon szenvedek, fizikailag valami nem oké bennem, olyan mintha rákos lennék vagy valami ilyesmi. Remélem azért nem vagyok az, de komolyan úgy érzem magam. Ez a csoki most nagyon gáz hogy megettem, megint 54 kg vagyok, és emiatt is szomorú és szarul, de főleg R miatt, mert félek hogy elveszítem, és én őt RAJONGÁSIG SZERETEM, és abba belehalnék, ha valaha el kéne veszítenem ŐT. 

Szükségem van Rád, R!

Kérlek szeress, vagy hogyan kérjelek, hogy ez meglegyen? Nekem ez létszükségletem, talán nem érted, pedig ez a helyzet... tudom, neked megvan a saját életed, biztos van valaki akibe szerelmes vagy, én meg sehogy sem jövök a képbe. De mégis... óóóóó....... kellesz, érted? Kérlek egy kicsit törődj velem, szeress, mert szükségem van Rád... kereshetnélek, de nem teszem, mert gyáva és gyenge vagyok. Azt várom, hogy felkaroljanak, és nekem ne kelljen semmit csinálnom, csak megnyugodnom a karjaidban, a tudatban hogy szeretsz... soha, soha nem lesz az, amire vágyom, ez a világ egy pokol, hogyan hogyan jussak ki innen? Valaki adhatna egy kulcsot, vagy kötelet (na nem megölni magam), hanem hogy valahogyan kimásszak a pokol ablakán le a szakadékon át, le a mélybe vagy fel a magasba. Mindegy hová, csak el innen, ebből az állapotból. Szeretlek R! Kérlek értsd meg... Nem bírok nélküled élni. Illetve a szereteted nélkül.