Anyag nélküli akarok lenni

Úgy gondolom, hogy pl a szociális fóbiám részben azért alakult ki, mivel nem fogadom el magam, vagy félek hogy mások nem fogadnak el ilyennek, ilyen súllyal. Mindig kevesebb és kevesebb akarok lenni, de az emberen mindig lesz valamennyi bőr, hús, zsír, mivel az ember ezekből épül fel, és ezért sosem lehetek elég jó. Ezt a betegséget valahogy le kellene küzdenem, de nekem nagyon sokat jelent, ha nincs rajtam sok fölösleg, és minél kevesebb van az említett dolgokból rajtam, én annál jobban érzem magam, és annál inkább érzem magam azonosnak a saját testemmel. Számomra a fizikaiság, az anyagiság, egy olyan dolog, amit elutasítok, pl itt van az aszexualitásom is, az is köthető ezekhez, mert az is a testtel az anyaggal van összefüggésben. fontosnak tartom a Lelket, hogy az szabad lehessen, és számomra minél "könnyebb" a testem, a lelkem is annál szabadabb. most ezt így tudtam legérzékletesebben leírni, de persze ezt jobban is lehetne érzékeltetnem, csak nem találom a megfelelő szavakat. Valahol elutasítom az anyagi világot. Szerintem mindennek ez a gyökere. Bajom van az élettel, azzal, hogy kegyetlen, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy kéne, vagy ahogy az emberek javát szolgálná. Ez egyfajta "lázadás", ez a nemevés és bulímia "kihányom az anyagot", tehát "anyag nélkülivé válok", "nincs szükségem anyagi dolgokra". Szimbolikusan nálam ezt jelenti ez az egész evészavar.

Az anyag átalakul és nem vész el.

De van olyan hogy "máshová vándorol" az anyag. Én ezt akarom elérni hogy rólam "elmenjen" máshová, egy másik tárgyra vagy bármire :-D Szerintem az ember meg tud szabadulni egy rész anyagtól, ami azután már nem lesz az ő része. Én így gondolom. Van olyan is hogy az anyag elmegy máshová, a lélek pedig erősödik, és szabadabbá válik. Nekem az hogy fogytam, lelki szabadságot ad, és az üresség érzése szintén ilyesmi. Szeretem üresnek érezni magam. Ez olyan mintha a sok szennyet mocskot, leráznám magamról - nem lenne hozzá közöm. Én így "tüntetek" a világ felépítése ellen, persze attól még része vagyok, és nem leszek alapvetően jobb vagy más, de számomra jobb érzés az üresség, az önmegtartóztatás, a megszabadulás az anyagtól. Én úgy érzem a lelkem másik világból való, sőt ebben biztos vagyok. Úgy fogom fel, itt feladatom van, küldetésem, azért vagyok itt, de bizonyos dolgok ellen itt is tüntetek, teszek arról, hogy megvalósítsam az elgondolásaimat - vannak akik szerint helytelenül - én helyesnek vélem, mert megtalálom benne önmagam :-)

Erről most a szülés és a szerelmi kapcsolat témája is beugrott, arról amiket itt leírtam az imént. Amikor az ember együtt van egy másik élőlénnyel, akkor ezáltal "több" lesz, hozzáadódik valami. Anyag is meg szellemiség is, érzések, új gondolatok. amikor az ember szül vagy áldott állapotba kerül, akkor is "gyarapszik", vagyis inkább sokszorosítja az anyagi lényét, ad magából valamit, teremt, mégis az már egy másik új "valami" lesz. Mondhatnám azt hogy többé már nem lesz köze hozzá, de lelki értelemben mégis köze lesz hozzá. Már nem fog a testéhez tartozni az, ami egykor a része volt. És ez a valami, a gyerek fejlődik, növekszik gyarapodik, és majd ő is talán létrehoz egy "új anyagot". Nekem ez az egész roppant érdekes, ugyanakkor bizarr és ijesztő. Az egész univerzum és világegyetem erre épül, a növekedésre, tágulásra. Az anyag képes szaporodni, de mindig növekszik, tágul, sokszorosodik, de sosem válik semmivé. Ez nagyon érdekes, hogy teremteni képesek vagyunk, de megsemmisíteni nem. Jobban mondva Isten teremt (vallásos vagyok, vagy inkább úgy mondom hívő).