Életem Királya

A tökéletességet nem lehet elérni. MINDENKI tökéletes akar lenni. A legjobb. A legkiemelkedőbb. De ez nem megy, mert az emberek egymással versengenek, és hol ez hol pedig az kerekedik felül. Miért akarok én lenni a legjobb? Ez nem helyes. Isten akaratával talán ellenkezik - én most így gondolom. De mivel nem vagyok Isten, ezért nem tudhatom Isten hogyan gondolja, csak úgy mondom, nekem ez az elképzelésem. Szerintem a természet úgy lenne a jó, ha egyenlőség lenne. Persze akkor is mindig lennének egyének, akik különbözni akarnának, mindig az kell ami nincs. Miért? És miért van annyi miért? Xeannak igaza volt... a végén csak egy kérdés marad: MIÉRT?

Miért van ennyi ember? Miért akar mindenki különb lenni a másiknál..? Hányok ettől, az emberektől (a viselkedésüktől), a versengéstől, és magamtól. Én is ugyanolyan vagyok mint bárki más. Bármit teszek, MINDIG ugyanolyan maradok! Ez TÉNY. És ha mégis jobb leszek akkor mi lesz? Mit kezdek az én különcségemmel? Gondolom egy idő után elkezdenek majd utálni, mert én "jobb" vagyok náluk, vagy éppen azért mert kilógok a sorból (akár jó akár rossz értelemben). Lehetséges e, hogy az a jobb ha rosszabbak vagyunk? Ha nem vagyunk annyira jók... hiszen azzal másoknak adunk lehetőséget, hogy ők jobbak legyenek nálunk. Sokszor átgondoltam már ezt. Mégsem tudom kiirtani magamból a tökéletesség utáni vágyamat. MIÉRT? Ismét csak a kérdés jön...

 

Most ebben a pillanatban Reményre gondolok. Bármit megadnék hogy BOLDOG legyen! Ez sokkal fontosabb, mint az hogy első legyek, hogy felnézzenek rám, hogy legyek valaki... inkább legyek egy nulla, egy átlagos, egy hétköznapi, de ő legyen boldog! Legyen ő az első! Én az élet koronáját adnám neki, a boldogság koronáját, ő a királyom, és a szememben ott ül a legfelsőbb trónuson és uralja a szívemet, és a kezében tartja mint egy jogart!