Bizalmatlanság

A napokban kissé felkavart pár dolog, elkezdtem megint nem megbízni az emberekben, és mindenfélét feltételeztem mindenkiről, pl hogy nekem rosszat akarnak. Nagyon sötéten láttam a világot, szinte senkiben sem bíztam meg. Most ez egy kicsit enyhült, de általában véve jellemző rám a bizalmatlanság, a kételkedés, és a gyanakvás. Ez nekem nem jó, és szerintem a közvetlen környezetemnek sem, de amikor így érzek, nem tudom másképp látni a dolgokat.

Attól félek, ha nem így nézem, akkor beleesek a másik végletbe, a naivitásba, ami az egyik legnagyobb félelmem. Nem akarok naiv lenni, mert vannak a családban elegen ilyenek. Ezért inkább kételkedem mindenben és mindenkiben, abszurd dolgokat gondolok, pl hogy a kajába olyan dolgokat kevernek amikkel ártani akarnak nekem, és minden embernek. De azt is gondolom, hogy minden egyébbel is ellenünk vannak, és az emberiségnek rosszat akarnak, és mindenki csak a saját érdekét nézi. És szerintem ez így van, idegenek esetében főleg. Nagyon nehéz így élni, amikor mindenkiben a rosszat látod. És ugyanakkor látod a családtagjaid szeretetét, de azt is hogy mennyire a végletekig mindent elhisznek az idegeneknek. Nem kéne mindenkiben a végsőkig megbízni, de talán a teljes bizalmatlanság sem jó. Mindig is azt vallottam, az arany középút a megfelelő, de én mégis mindig a negatív vagy a pozitív végletbe esem bele. :-//