Fekszem az ágyamban. Késő délután van, odakint nyári meleg. A szobámban a rolló kétharmadig le van húzva, kellemes félhomály van. Odakintről rigó hangja és a szomszédok beszélgetése szűrődik be. Nyugalom van, hosszú idő után először érzem, hogy megkönnyebülök a sok szenvedés után. Mintha üdülőben nyaralnék, jó érzés. Bárcsak örökké tartana ez a pár pillanat. Egy óráig leledzem ebben a rendkívüli, paradicsomi állapotban.
(Aztán a rigó elhallgat, a szomszédok bemennek, a Nap elvonul.) Bárcsak minden nap ilyen lenne. Felrémlik a gyermekkorom, amikor ilyen napok sűrűn voltak, s gondtalan volt az életem - egészségesen, vidáman, boldogan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése