Depresszió

Depressziós vagyok. Sokszor annyira kivagyok hogy még az ágyból sincs kedvem kikelni... Hát mégha emberekkel kell találkoznom, vagy elmenni boltba vagy valahova. Az, hogy bajom van magammal és semmi nem érdekel szinte - megkeseríti az életem. Az a gáz hogy amikor kevesebb kiló voltam még inkább depis voltam. Úgy érzem az ana és a depresszió egy kézben járnak, ami számomra nagyon rossz. Mindig abban reménykedtem, hogyha lefogyok, akkor majd boldog leszek nagyjából tökéletes élettel, majd tudom élvezni a mindennapi apró örömöket. Ez kicsit sem valósult meg. Most pedig kicsit több vagyok mint szoktam lenni (55 kg vagyok), és emiatt is kivagyok.

Küzdök mindennap, hogy legyen életerőm, és kedvem emberekhez, de azt vettem észre, hogy csak a nagy szürkeség van. Mintha nem lennének színek. Önmagam árnyéka vagyok. Szeretnék boldog lenni, de ez nem ilyen egyszerű. Rájöttem, hiába leszek negyvenvalahány kiló, akkor is depressziós maradok. Nincs életkedvem, nincs kedvem nagyon írni sem, meg kommunikálni, és kapcsolatban lenni emberekekkel. Egyedül elhúzódom a magányomba. Ez nem jó így. Ki akarok törni de hogyan? Van olyan aki szintén hasonlót érez? Ezt a végtelen elszigeteltséget az emberektől és a környezettől? Olyan rossz...

Most találtam egy leírást a depresszióról, szinte kisérteties, mennyire beletaláltak az én érzéseimbe:

"A depresszió olyan hangulati betegség, melyben az örömre való képesség, a jövőbe vetett hit, remény érzése jelentősen csökken. A depresszió felborítja lelki, érzelmi egyensúlyunkat, és a pesszimizmus, elhagyatottság, magány, kilátástalanság, boldogtalanság kínzó érzése tartja fogva lelkünket. Az alaptünetek mellett gyakori az energiahiány, fáradékonyság, csökkent figyelem, önbizalom, önértékelés hiánya, bűnösség és értéktelenség érzés, szexuális problémák, étvágy, alvászavar, és öngyilkossági gondolatok megjelenése. A hangulat tartósan alacsony fekvésű, melyet a külső események nem befolyásolnak, ezáltal minden helyzetnek csak a negatív oldalát látja, úgy érzi, mindent rosszul tesz, nem kezdeményez, nem vállal új feladatokat, visszahúzódik. Félelem, szorongás, örömtelenség jellemzi. A legkisebb hétköznapi feladat ellátása is óriási erőfeszítésébe kerül."