Megint hánytam... (fuck this shit!) De ugyanakkor örülök, hogy ilyen könnyen meg tudok szabadulni a bevitt kajától. Gyűlölöm magam ezért, hogy ezt csinálom, de "szükségem" van rá. Szégyellem magam, mert tudom, undorító amit csinálok. Hogy mások lenéznek emiatt. És azt gondolják hogy zabálok, és nincs önkontrollom. De ez nem igaz. Ma pl keveset ettem. Jó, mondjuk elég töményet, egy csokinyulat meg két apró sütit. Ez egy napra nem olyan sok, de én nem bírtam elviselni, hogy bennem van. És főleg hogy édesség. Igen, igazatok van ha azt mondjátok rám; "akaratgyenge". De már nagyon belefáradtam az örökös harcba. A mindennapi küzdelembe a kajával és az érzéssel ha eszek, vagy az érzéssel ha nem eszek. Néha kell egy kis "pihenő". De azon vagyok, hogy soha többé ne hányjak, hanem kibírjam és legyen önkontrollom. Nem szoktam soha zabálni. Régebben volt rá példa, hogy sokat ettem. De mostanában, a nagyon max az 1000 kcal egy nap. De az már soknak számít. Inkább kevesebbet eszem általában. Ma kiszámoltam, olyan 800 kcalt ehettem. Aztán van olyan nap is, hogy 300-400kcalt. Fastot is néha beiktatok, bár azt nagyon nem bírom. Szóval igaz hogy akaratgyenge vagyok, de talán mégis tartom magam valamennyire. Nem akarok ilyen gyenge és jelentéktelen lenni.... képes vagyok önmegtartóztatásra is.
És ezt a következő napokban be is fogom bizonyítani!
És ezt a következő napokban be is fogom bizonyítani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése