Csodálatosat álmodtam. Le szeretném írni azt a csekélyke részletét amire visszaemlékezem. Álmomban fényképeket kerestünk a fiókban anyuval és apuval, és ráakadtunk néhány igen becses és értékes régi "irónra" (iratra). Az első amit felefedeztünk egy Széchenyi korából származó irat, melyben Széchenyi írt pár levelet nagymamámhoz, mert álmomban ismerték egymást. Mamám izgatott lett, és kérte keressem meg azt amiben Széchenyi az én "érkezésemről" (azaz születésemről) ír. Meg is találtam, és a következőeket írta a levelében (volt egy régi fénykép is mamámról a levélben):
"Mártika érkezése és a lélek szorosan összefügg, vártuk őt, tudtuk hogy érkezni fog..."
- még álmomban folytatódik a levél de sajnos mire ide ültem a gép elé hogy legépeljem, elfeledtem. De volt egy még érdekesebb momentuma az álmomnak. Mégpedig az, hogy megtaláltuk Petőfi "eltűnt verseit", és közöttük olyan írásokat, melyeket hozzám írt! Óriási izgalommal vettem kezembe a megsárgult iratokat, mivel Petőfi az a költő akire rajongásig felnézek! Az egyik versben írja (rólam - nekem):
"Amikor a tömény gyönyörűség ömlik ki száján, mint amikor a kisdobos félreüt egy ritmust, tatata helyett tratata, akkor elgondolkozom, hogy vajon még mindig a címről beszélünk é? S hogy ez a tünemény tényleg komolyan gondolja e hogy "hibázott"? Avagy észreveszi é, hogy milyen költői nagyság lakozik tollában?"
Tehát az álmom azt mutatja hogy valamikor én ismertem Petőfi Sándort, sőt ő is ismert engem, sőt felnézett rám, mint íróra! Bár ez "csupán" álom, annyira valóságosnak tűnt, hogy ébredés után még élénken emlékeztem rá, és azonnal le akartam jegyezni. Petőfi verse hosszú volt, de sajnos csak ilyen rövid részletére emlékszem. A vers azt engedi következtetni, hogy amit én hibának látok írásaimban, esetleg mások - adott esetben Petőfi az álmomban - "tömény gyönyörűségnek" nevezi. Persze beképzeltség lenne ezt a saját magam írásaira mondani, és bizony boncolgatok olyan témákat a blogomban, melyek egyes emberek ízlésvilágára "bántóak" lehetnek, így ezt semmiképpen nem mondanám a saját írásaimra. De az álom mindenestre kicsit kárpótolt, kárpótolt azért, amit nem kapok meg, vagy nem veszek észre - hogy tulajdonképpen tudok írni, úgy mint bárki más. :-)
Egyébként az a sejtésem hogy aminek hatására Petőfiről álmodtam, az az R.-el való tegnapi telefon beszélgetés, mivel szó esett arról is hogy én úgy érzem nehezen tudok megnyilvánulni, kommunikálni, spontán. Ezenkívül Petőfi ha jól tudom 25 éves korában halt meg, tehát verseit előtte írta, fiatalon, tehát nagyon is lehetséges, hogy őt megfogta volna egy "magafajta" egyszerű lány, egyszerű fogalmazása, hiszen Petőfi is egyszerűen, minden csicsától mentesen írt. Szerintem egyébként a valaha élt legnagyobb költő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése