Álmaim

Sokszor itthon csak fekszem, és arra várok bejöjjön vki a szobámba, s megkérdezze hogy vagyok, s törődjön velem, s csak én létezzek, s kibeszélhessem magam.

De én a világért nem mennék szólni, hogy nekem bajom van. Inkább hallgatok az ágyban, s szenvedek.

Tegnap megint kiütöttem magam, de most nem egy hanem két Rivotrilt vettem be, de alig akart hatni, aztán hirtelen bealudtam, s álmodtam egy hülyeséget, valami koncert volt benne, amire én nem akartam elmenni – mivel utálom a hangos „koncerteket” – de erőltette tesóm, merthogy nincs kivel menjen – ami eléggé „viccesnek” hatott, hogy éppen tesómnak nincs kivel mennie, mikor annyi haverja van. Na mind1 szóval elmentünk a koncertre (álmomban), és ott mellettünk valaki nagyon hangosan őrjöngött, én meg rászóltam a magam kis vékonyka hangján, hogy „szolidabban nem tud tombolni?” – erre ő meghallotta, s elpirult, s mondta elnézést, de ez a kedvenc group-ja, és szerette volna kiélvezni a koncertet, de ha engem annyira zavar, akkor mostmár csöndben lesz. Erre én is elszégyelltem magam, hogy végülis igaza van és mit keresek én itt, jogos hogy ő tombol a koncerten, elvégre nem „kukulni” jöttünk :-D ;-) Aztán hirtelen oltári nagy csend lett, és az együttes aki fellépett, beleszólt a mikrofonba – hogy most kérnek mindenkit pár perc csenddel emlékezzünk meg valakiről (már nem tom kiről, meg nem is értettem). Teljesült hát a kívánságom, és csend lett, aztán tesóm bekiabált, hogy mi ez, temető?! Én meg haragudtam rá, hogy nem élvezi a csendet velem együtt, erre persze mindenki kiabálni kezdett be mindenfélét, én meg elslisszoltam a helyszínről. Aztán mentem mentem az úton, hirtelen azt láttam, már teljesen kihalt és sötétség van mindenütt, de nem féltem, valahogy élveztem a magányt. Azon gondolkoztam, most bárki megerőszakolhat ha itt találkozok valami perverz alakkal, de aztán eszembe jutott, hogy rám a „perverz alakok” nem hajtanak, mivel még nem volt rá eset, hogy megkívántak volna :-D Aztán valahogy hazakeveredtem, de szar volt, mert jobban éreztem magam azon a magányos elhagyatott csendes úton, s közben be „reggeledett”, s éreztem a fény úgy szúr, bánt, s felébredtem, arra hogy mamám hozta be a gyógyszert – és kellemetlen volt az egész, szar volt felébredni a fényre.

Még volt álmom, megpróbálok visszaemlékezni rá… Azt hiszem a temetőben ballagtam éppen, a sírok között, és kerestem egy sírt, és azt hiszem R sírja volt (a valóságban nagyon rossz érzés lenne, de az álmomban, tudtam, ő akkor is él, ha éppen a sírját keresem.) Olyan hatású volt, mintha én mennék éppen meglátogatni R-et az otthonában. Fura volt, de az álmomban természetesnek hatott. Ja igen… odaértem a „sírjához”, és volt a síron egy ajtó ami lefelé egy „pinceféleségbe” vezetett, és láttam, hogy az nem pince, hanem egy szórakozó bár. (A "Van aki forrón szereti" című régi filmben volt hasonló az elején). Aztán kerestem R-et, de sehol nem volt, kérdezősködtem hol a „házigazda”, azt mondták szobára ment :-DD Ez fura volt, de mást jelentett mint a valóságban. Itt az álomban azt jelentette hogy drogozni van pár haverjával. Ja meg érdekes volt, hogy az egész temetővel indult, mégis egy rejtett „buzinegyed volt”, nem ilyen csúnyán akarom kifejezni de másképp nem tudom, szóval sok sok pasi egymással elvolt, de R-et végül megtaláltam egy rejtett részben egyedül, kiütve. Kérdeztem R mi történt, mit keresel itt? Aztán azt mondta: „Sikeresen kiütöttem magam szerelmi bánat miatt!” Aztán kérdeztem, mi ez a hely, és kik ezek az emberek? Erre a válasz:„Nagyrészüket nem ismerem, csak miattad jöttem ide, de nem kapcsoltál, nem tudtad hogy szeretlek, mert végig titkoltam, és ezután sem fogod tudni, mert el fogsz felejteni mindent!” - én meg meg akartam ölelni, de nem tettem, mondtam hogy erre biztos hogy emlékezni fogok. És kértem, hogy bárcsak igaz lenne amit mond - a valóságban is - tisztában voltam vele hogy álmodok, és akkor sajnos fel is ébredtem. Szóval most aktív voltam álmomban, de általában nem emlékszem az álmaimra, de örülök, hogy R-ről álmodtam, s hogy ezt, és hogy emlékeztem egy részére. :-)

Rossz volt ismét a valóságban ébredni, hogy R nem szeret, és az egész csak álom volt, de hiszek benne az álmaink valahol igazak, egy másik valóságban, s egyszer boldogok leszünk. De ez csak álom :-(

Amugy mostanában nem fastoltam, de ma pl 350 kcalt ettem, ez még elmegy, így tudnék fogyni ha mindennap ennyit ennék csak, de általában 1000 kcal körül eszem, s úgy meg vagy tartom a súlyt, vagy hízok, de nem fogyok. Az egy hülyeség, hogy 1000 kcal fogyókúrás mennyiség – mert nem. Amugy mostanában tornázgatok, de csak negyed órákat bírok, iszonyat nehezen veszem rá magam így is, de nekem már ez is haladás. Főleg felüléseket csinálok, meg lábemelés. Próbálok fogyni, és tudom hogy mások nem értik miért jó ez, de én meg azokat nem értem, akik nem értenek engem :-P Most még mindig 55 vagyok, stabilan tartom, persze nemevéssel. Vagyis az átlag kalóriabevitelem 800 kcal, így most pont tartom már egy ideje. Iszonyat nehéz nemenni, de ki kell bírnom. Most tartok ott hogy belefáradtam a fogyóba, de azért nem adom fel.

Egyébként sokszor olyan bűntudatom van, hogy én szeretem R-t, mert ő fiatalabb, bár azt írta Réka (levelezőtársam) talán ez a korkülönbség még belefér, de szerintem sajnos nem, mert én vagyok a lány (nő), ő meg a fiú. De ha bele is férne, akkor is, ő nem szeret. Vagy max barátként, de szerintem kerül most. Vagy azért kerül, mert nincs közös témánk. Most én is kerülöm őt, mert félek nem tudunk miről beszélgetni. Már nem is reménykedem, hogy valaha az „enyém lesz”. Az lenne a legjobb ha csak itt lenne mellettem, s nem lenne a csend kínos, hanem természtes, és minden olyan magától értetődő lenne. Én R-re soha nem gondolok szexuálisan. Csak úgy hogy nagyon szeretem szerelemmel. Nagyon max amire gondolok, hogy megölelem. De ezek mind csak álmok maradnak…