És őszintén jólesik az hogy Spellbound őszinte volt (mivel ez azt jelenti tisztel valamennyire, legalábbis tart annyira hogy őszinte legyen velem, és ne hazudjon a szemembe), leírta hogy szálljak le róla, de talán a nevét még szóba hozhatom esetleg, meg jó lenne ha nem lenne kórházban, rohadt szar tudom, de erősek vagyunk, mind akik onnan jöttünk, meg máshonnan, mert mi tudjuk hogy megy ez, meg mi a valóság, mert ismerjük a forrást, ebben nagyon is hasonlóak vagyunk, aztán lehet mondani hogy hülyeség az hogy a gondolataim leírták, hát én komolyan gondoltam, és nem szórakozásból (utalás arra hogy: Spellbound leírta a gondolataim), nem volt szándékomban senkit hülyíteni, én csak azt írom mindig amit gondolok, ez talán baj, mindegy, én felfedeztem hogy mintha az én gondolataim lennének, de mindegy, ha nem hiszi el senki, akkor nem, lehet persze véletlen is. De nem akartam senkivel szórakozni, miért is tenném?
Én csak azt mondom, én tudom hogy mi a lényeg, és próbálok utat törni ehhez magamnak, hogy eljusson az emberekhez amit tudok, és amit gondolok, mert igaz, mert az ember néha átgondolja amit ír, de amikor tisztán tör elő belőle a felismerés és a lélek, akkor annak folyását semmi nem állíthatja meg, sem szél, sem vihar, sem földrengés, szem világvége, hanem az akkor megtörténik, és áramlik keresztül a világon, és tisztább hangú mint bármi, vagy ez nem is jó hasonlat, hanem az inkább, hogy.....minden olyan világos, érthető és egyértelmű.
Pont néztem egy "filmet" David Icke-től a kényelmi zónáról (aki akar keressen rá youtube-on, de lehet hogy belinkelem majd ezután), hogy aki átlépi a megengedett határokat, de mégis igaza van, azt támadások érik, merthogy ő bolond, hülye és stb.... (bocsánat a csúnya szavakért, de már csak az érzékeltetés kedvéért.). Pedig az igazán jó megváltó dolgok, tervek így érkeznek, hogy kiválunk a biztonságosból, merünk változtatni az ÚJ-at elfogadjuk ha az pozitívnak tűnik vagyis ha tudsz valamit amiben biztos vagy, azt ÍRD LE, mert ez fontos, mivel ha nem írod le csak követed a többieket, és nem tudsz önálló gondolatokat leírni, vagy részben önállóakat, akkor te is rab leszel és önmagad tartod fogva ebben a társadalomban, ahol normák vannak, és mindenki "igazodik" mindenkihez, és így egy stagnálás jön létre egy szint alatt, hogy nem mersz írni arról amit ténylegesen érzel. Bármit érzel írd le (vagy mondd ki), mert az hoz változást, és bár a változás lehet hogy nem pozitív minden esetben, de valamit el kell indítani, ki gondolja még így? az jelentkezzen. Aki meg maradni akar a mocsárban az maradjon nyugodtan, azt sem itélem el, mert persze hogy kellemetlen kilógni a sorból, én is veszélyben vagyok, leszólhatnak, támadhatnak, mindegy, én vállalom amit gondolok, hogy ki vagyok, és hogy miben hiszek, mégpedig abban, hogy ki kell mondani amit gondolunk, mindig és ha valami megszabja hogy ezt "nem mondhatod ki" az régen rossz irány.
Magadra támaszkodj, bízz magadban és akkor erős vagy és tudsz valamit tenni.
Ez a véleményem röviden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése