Mindig tudtam ki vagyok. Mindig tudtam. De erről soha nem beszélhettem. Nem lehetek önmagam. Mert felállítottak egy képet egy névről aminek "meg kell felelni". Mikor vállalhatom a nevemet végre? Hogyan kerüljem el az újabb szenvedéseket bántásokat, ha magam akarok lenni? Miért nem lehetek önmagam? Én csak szeretnék kiteljesedni abban ami vagyok, önmagam lenni. Kérlek emberek, fejezzétek be azt hogy nem hisztek. Itt az idő hogy felismerjétek a tényeket. És azokat az embereket akik fontosak. Ne itéljétek el mások tudását. Én nekem is sokat kell még tanulnom. De nagyon szeretnék végre önmagam lenni. És megmondani nektek ki vagyok. És tudom, hogy sokan "csalódtok" bennem. Mert én nem egy eszménykép vagyok, hanem csak egy ember. pont olyan mint te vagy bárki. De van egy nevem. És nem vállalhatom a nevem. Mert ha vállalom akkor végtelen sok megaláztatás és bántás, és fájdalom fog érni. De vállanom kell. Az ember neve meghatározó. És ott vannak benne az emlékei. Aki akar meg tud ismerni, és nem vagyok mindig topon, sőt inkább mélypontok a jellemzőek. Szenvedek mint itt oly sokan. Szenvedésem végtelen, ez a lényegem. A másik lényegem a szüzesség a szexualitás nélküliség. Nem érintkezhetek testileg senkivel. Így vagyok megalkotva, ez számomra természetes. Nem vagyok különleges, de van egy nevem. A névről sokmindent lehet tudni csak éppen azt nem ki is vagyok. A személyemet nem tudják leírni, mert nem ismernek. Úgy néz ki jelenleg inkább vagyok azonos a Márta névvel mint az igazi nevemmel. Mert végig ezt használtam, ezt kaptam a szüleimtől. Majd még lehet hogy írok. Túl fáradt vagyok és kimerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése