Szenvedek. Ez másféle szenvedés mint ami eddig volt. Ez csöndes szenvedés, amikor kívül happy-nek tűnsz, de belül ordítasz.... mert fáj fáj fáj minden, az élet, az hogy nem tudok közölni, ennél nincs rosszabb mint amikor teljes ürességet érzel. Még a káosz, a felfordulás is jobb ennél.... a fizikai fájdalom is elviselhetőbb az ürességnél! Most annyira üres vagyok, hogy fáj nagyon, belül feszít hogy írjak, de nincs miről, és ezért kerülöm a chatet is meg minden kontaktust a barátaimmal. Most csak arról tudok írni hogy üres vagyok. Mindeközben meg éget a vágy hogy írjak, hogy kifejezzek! A gyógyszerek szerintem megint nem jók, attól lehet az hogy az agyam leblokkolt állapotban van. És még csak abba sem hagyhatom, mert megtiltották, veszekedni nem szeretek, a béke az fontos. Persze valamit valamiért, de mérlegelve a dolgokat nem éri meg...... lassú szenvedés megint, vagy... - még mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése