Nagyon tudok szeretni. De hajlamos vagyok visszafogni magam mostanában annak terén, hogy kinyilvánítsam ezt azok felé akik felé irányul. Ez csak amolyan elmélkedés most. Azon gondolkozom, hogy miért alakult ki az emberekben az, hogy elrejtsék az érzéseiket. Egyfajta gyengeség jelének tarthatják - gondolom. Ami félig talán úgy tűnhet valóban. A kontrol - erő. De az egyensúly mégnagyobb erő - amikor egyenlő arányban van a kinyilvánítás és az önmegtartóztatás. Mert semmi véglet nem jó, csak a harmónikus összhang. Ezt nem egyszerű megtalálni és gyakorolni. De van aki képes rá... aki odafigyelve, önmegtartóztatva, néha engedve él. Az odafigyelés fontos. Néha pedig szabadság ez. Máskor kemény munka. Én mindig más vagyok, ezt régebben hátránynak könyveltem el, pedig valahol tudom hogy jó. Tehát más vagyok úgyértve, hogy mindig másképp viszonyulok másokhoz, a dolgokhoz. De nem szabad elaprózni..... van hogy a túlzások kellenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése