Éjjel képtelen vagyok aludni ugyanakkor nappal valami bántást érzek a fényben és muszáj az ágyban "elbújnom" előle. meg van fordulva az egész napirendem, de nem is igazán szeretem a napirend szót. Tényleg, egyáltalán ki mondta hogy éjjel kell aludni és nappal ébren lenni? Lehet hogy mások szerint ez a "Rend", de szerintem meg más. Miért ne alakíthatnánk ki a saját kis világunkat, hogy akkor alszunk és vagyunk ébren amikor jólesik? Persze persze mondják, alkalmazkodni kell a többiekhez. És mi van ha én szöges ellentéte vagyok az egésznek, akkor hiába "alkalmazkodok", mert nekem szar. Akkor csak az a legjobb ha önmagunk számára a legelfogadhatóbb életet próbáljuk meg élni. És ha ez azzal jár, hogy teljesen másképp éljünk mint az elfogadott akkor azzal. Egyszerűen hidegen hagy mi az "elfogadott", nekem így "jó" és kész. Nappal alszok, éjjel élek.
persze ha valami folytán mégis "rákényszerítenének" a "normális életre", gondolom, nagyon szenvednék. Szóval az nem lenne jó. Lehet valakik csak úgy tudnak élni ha minden tökéletes rend szerint működik, én személy szerint szeretem a káoszt, vagyis az önmagam által kitalált "RENDSZERT". Minden ember egyedi, saját bioritmussal, vagy ki tudja mivel, szóval nem lehet ráhúzni valakire egy olyan rendszert amibe ő nem tud belehelyezkedni. Mégis a legtöbb ember valamit elfogadottnak tart és ahhoz ragaszkodik. Holott nem minden minden esetben állja meg a helyét; minden változó. Mindig más kell, mindenkinek, nem lehet mindig minden ugyanaz. Ami hátrány is de előny is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése