Bennem nagyon nagy fokú a megfelelés kényszer. Sokszor azt gondolom, túl kell teljesítenem magamat, ahhoz, hogy értékes legyek és elfogadjanak - de főleg hogy önmagam elfogadjam. Sokszor érzem azt, hogy nem vagyok elég jó, és ezért kitalálok bizonyos dolgokat, hogy "jobb" legyek. Pl, sokszor érzem úgy, hogy az érzelmeimet el kell titkolnom, háttérbe kell szorítanom, sőt keménynek és érdekesnek kell mutatkoznom mások előtt. Pl hogy nem szabad érzelmes számokat hallgatnom, nem mindegy milyen stílusban írok és még sorolhatnám. Gyakori, hogy felveszek egy olyan "álarcot", ami végülis én vagyok, de mégsem egészen, mert erőlködöm benne, tehát hogy erőlködöm hogy minden tökéletes legyen, ne hibázzak, ne írjak olyasmit ami gyengeségre utalna. Van ez a Spellbound nevezetű illető, aki még mindig fogalmam sincs, hogy kicsoda, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ő megalkotott valami olyan stílust, amit én "elfogadhatónak" ás "átvehetőnek" tartok. Egyszóval tetszik a stílusa, az, hogy mindig szabadon ír mindenről, nem számít az sem, ha illetlen vagy megbánt másokat - de önmagát adja. És ez a kulcsszó. Én még mindig keresem magam, olyan értelemben, hogy persze tudnék úgy írni, hogy közben élvezem, de lehetséges, hogy közben olyan hangulatokat és érzéseket adnék át, amit nem akarok. Sokszor az jut eszembe, hogy csak kemény munkával lehet tökéletes dolgokat létrehozni. És mindig erre emlékszem, és éppen ezért próbálok mindig alkotni valamit, ami sokszor nem egyszerű. Tehát nem könnyű létrehozni. A kommunikáció az egyik dolog amiben tökéletességre törekszem, de eddig még nem találtam meg azt a legjobb módszert, ami segítene tökéletesíteni a kommunikációmat. Sokat kellene olvasnom, mindenfélét, művelődnöm, hogy nagyobb szókinccsel rendelkezzek. Ezenkívül gyakorolnom kellene a beszédet, az írást, méghozzá a spontán írást. Azonban a baj ott van, hogy én már rögtön tökéletesen akarom. És nem akarom hogy valaki meglássa a gyengeségeimet, hiányosságaimat. Sokszor csinálok amugy olyat, hogy mielőtt leírok valamit, többször átgondolom, esetleg átírom, ha van rá lehetőség. Minden egyes szót átgondolok, és elemzem, hogy oda való e. Van egy olyan szokásom, hogy bizonyos mondatok, csak bizonyos kezdőbetűjű szavakat tartalmazhatnak, pl amikor R-el beszélgetek (még régebben), akkor igyekeztem úgy írni, hogy sok R és P betű legyen a mondataimban, mintegy így is üzenve R-nek, hogy tetszik :-) Nem tudom vajon mások alkalmazzák e ezt a dolgot, de én fontosnak, sőt elengedhetetlennek tartottam. Sőt, ha nem jött össze úgy egy mondat, ahogy szerettem volna - chatelés közben - egészen kudarc élményem volt. Ez a dolog máig megvan bennem. Ugyanakkor nemrégiben Spellbound mutatott egy új taktikát - talán akaratán kívül - hogy hogyan lehet még egészen különleges dolgokat belevinni a kommunikációba. Pl ha szabadabbak vagyunk az átlagosnál, ha azt írjuk, ami éppen bevillan, nem kertelve, nem átgondolva, mégis ez hasonlít a tökéletes íráshoz, bár az is igaz, ehhez tényleg nem árt IQ, mint Spellbound is megjegyezte. IQ azért kell hozzá, mert ha azonnal leírsz mindent ami megfordul a fejedben, nem árt, ha már eleve rá van állva az agyad az értelmes gondolkodásra.
A másik dolog az evés. Nos, én sokszor nagyon visszafogom magam evés terén. Sokszor azonban nincs benne kontrol. Én jobb szeretem, illetve úgy mondom, csak azt tudom elfogadni, amikor kontrol van az evésemben. Tehát amikor sokáig nem eszek. Számomra fontos, hogy változtassak magamon jó irányba, hogy legyek valaki, számomra mint írtam, nagyon fontos a "tökéletesség", ami persze csak elméletben az, hiszen, nem is olyan egyszerű vagy egyenesen lehetetlen a tökéletességet elérni, de azért nagyon fontosnak tartom, hogy amit meg tudok tenni a tökéletesség érdekében azt megtegyem. Sokszor megpróbálkoztam már azzal, hogy egy vagy két napig nem ettem semmit, hogy sovány legyek majd a jövőben, legalábbis ez volt a terv, de sokszor tényleg iszonyatosan nehéz ez.... tehát be is tartani ezt a nemevést. De számomra fontos, mert ez is egy önkifejezési forma, a nemevés ugyanúgy, mint pl a kommunikáció, én ezzel is kommunikálok a külvilág felé, hogy mit akarok közvetíteni, mit tartok fontosnak. Az a gond még velem, hogy nagyon tud vonzani a szépség, a tökéletességhez közel álló dolgok, és ezért is akarok én is olyanná válni, hogy mintegy "kiérdemeljem" azokat. És ne lehessen azt mondani, hogy "ugyan már, miért nem elégszik ez meg az átlagossal, hiszen ő maga is egy tök átlagos vagy átlagon aluli valaki". Na ezellen küzdök, az átlagosság, és a egyszerűség ellen, én alkotni akarok, én művész vagyok, vagyis elvileg arra törekszem és a művészet azt jelenti számomra, hogy az eszünket is nagymértékben használjunk, mindent beleviszünk az alkotásba. Sokminden van amiről még tudnék írni. De a lényeg, amiről ebben a postomban írni akartam, hogy Fontos számomra hogy valamilyen szinten elérjem a tökéletességet, vagy csak egy részét legalább. Bár tény, hogy nem elégszem meg a legkisebb dolgokkal, eléggé nagyravágyó vagyok. A kontrol fontos eleme az életemnek, úgymond "használom". Vannak céljaim, amikkel tisztában is vagyok, sokan ugye nem tudják megfogalmazni, mit akarnak, de én meg tudom, ami bonyolultabb az a megvalósításuk. De rajta vagyok, állandóan a dolgon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése