Most épp egy mélypont, de ki tudja lesz e ennek vége? Most keltem tegnap éjfél óta alszok egyfolytában. Pedig még Rivotrilt sem vettem be, pedig hiányzik. És R. is...... a szerelem az egyetlen ami még nem homályosodott el bennem, és tartja bennem az éltető erőt. De reménytelen ez is mint minden. Mégha csak arról lenne szó, hogy nem tudok találkozni, még mindig ott lenne az hogy Szeret. De a hideg valóság az hogy semmit nem érez irántam :-( Én mégis mint aki nem érti meg, kapaszkodok bele a képbe, ami ő, és folyamatosan reménykedek. Még ha csak a rosszulléteket kellene elviselnem - de az ő hiánya jobban fáj. Szerelmes vagyok két éve, vagy tán mégtöbb, és az egész reménytelen és plátói. Többértelműen is. Ő érti. Bárcsak megölelhetném egyszer.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése