Ma elöntött valami végtelen szeretetérzés... az emberek felé. Valaki valakit bántott az egyik fórumon, és úgy szerettem volna megvédeni, megóvni minden bántástól. A személy akiről szó van, nem ismerem, nem is nagyon olvastam mit is írt, egyszerűen csak megtelt a szívem csordultig szeretettel, amikor láttam hogy támadják. Ő nem reagált, csak tűrte, vagy nem is értette. És az ilyen pillanatokért érdemes élni, amikor érzed a Szeretetet.
R még mindig nem jelentkezett, már kb másfél hónapja, de számomra fél évnek tűnik legalább.... olyan lassan telnek a napok, az órák, a percek - nélküle. Annyira de annyira szeretem őt, és annyira de annyira aggódom érte... De egyszerűen nem tudom mit tegyek. Felhívni nem merem, mert lehet zaklatásnak venné, és nem akarom zavarni, és semmit ami kellemetlen lenne a számára. Ezért nem is írok neki sűrűn, nehogy kellemetlenül érezze magát miatta. Pedig mindennap minden órájában Rá gondolok. De valahogy eddig még kibírtam, hogy ne keressem nagyon sűrűn. Nagyon nagyon hiányzik.. Bárcsak tudnám legalább hogy jól van e. Legszívesebben felhívnám, de nem tehetem. Nem fogom zavarni.
A napok egymás után telnek el a maguk ürességében, reménytelenül, magányosan, csendben. Nem csinálok különösebben semmit, csak várakozok. Várakozok valami csodára, nekem már az is az lenne, ha R ilyen hosszú idő után újra jelentkezne. Legalább két szót írna... akár a chatre... vagy bárhová tényleg.. csak tudnám, hogy életben van e.. hogy nincs baja. Ez nagyon fontos lenne nekem. Mindennél fontosabb! Drága R, szeretnék tudni Rólad, annyira fáj hogy eltűntél, hogy nem lehetek Veled... Hogy nem olvashatlak, hogy nem tudhatom mi van veled... Fontos vagy számomra. Nagyon. A legfontosabb a Világon. Ha te eltűnsz, akkor nekem végem.. őszintén mondom. Te vagy a Remény az életemben. Te adod azt az energiát a mindennapokhoz, ami segít túlélni, ami miatt úgy érzem hogy van értelme az életemnek! Azt adod nekem, amire szükségem van, de hiányzol, ó annyira hiányzol drága R! Úgy szeretném ha ismét itt lennél velünk. Szeretlek.
R még mindig nem jelentkezett, már kb másfél hónapja, de számomra fél évnek tűnik legalább.... olyan lassan telnek a napok, az órák, a percek - nélküle. Annyira de annyira szeretem őt, és annyira de annyira aggódom érte... De egyszerűen nem tudom mit tegyek. Felhívni nem merem, mert lehet zaklatásnak venné, és nem akarom zavarni, és semmit ami kellemetlen lenne a számára. Ezért nem is írok neki sűrűn, nehogy kellemetlenül érezze magát miatta. Pedig mindennap minden órájában Rá gondolok. De valahogy eddig még kibírtam, hogy ne keressem nagyon sűrűn. Nagyon nagyon hiányzik.. Bárcsak tudnám legalább hogy jól van e. Legszívesebben felhívnám, de nem tehetem. Nem fogom zavarni.
A napok egymás után telnek el a maguk ürességében, reménytelenül, magányosan, csendben. Nem csinálok különösebben semmit, csak várakozok. Várakozok valami csodára, nekem már az is az lenne, ha R ilyen hosszú idő után újra jelentkezne. Legalább két szót írna... akár a chatre... vagy bárhová tényleg.. csak tudnám, hogy életben van e.. hogy nincs baja. Ez nagyon fontos lenne nekem. Mindennél fontosabb! Drága R, szeretnék tudni Rólad, annyira fáj hogy eltűntél, hogy nem lehetek Veled... Hogy nem olvashatlak, hogy nem tudhatom mi van veled... Fontos vagy számomra. Nagyon. A legfontosabb a Világon. Ha te eltűnsz, akkor nekem végem.. őszintén mondom. Te vagy a Remény az életemben. Te adod azt az energiát a mindennapokhoz, ami segít túlélni, ami miatt úgy érzem hogy van értelme az életemnek! Azt adod nekem, amire szükségem van, de hiányzol, ó annyira hiányzol drága R! Úgy szeretném ha ismét itt lennél velünk. Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése