Miért erőltetik...?

Azon gondolkoztam reggel, illetve belémnyilallt a gondolat, hogy miért kell nekem, miért kötelező nekem kéthetente elviselnem azt hogy megszúrjanak? Egyrészt fáj is eléggé, másrészt, az a tortúra ami vele jár - a dokinál mindig 4 órákat kell várni mire sorra kerülök, nem beszélve arról, míg odaérünk Gyulára, az is háromnegyed óra, ráadásul szorongok emberek között és türelmetlen vagyok, mégis várnom kell.... de ebbe a családom belekényszerít, és én nem is ellenkezhetek! Ez olyan durva azért szerintem.... rákényszerítenek erre a tortúrára, hogy minden kéthetente végigjárjam ezt, pedig kikészülök tőle, lelkileg is meg fizikálisan is. Fizikálisan az injekciótól, lelkileg meg a sok sok várakozástól és hogy aztán meg a doki éppen kioktat, hogy hogyan kellene éljek, hogy nekem tennem kell azért hogy jól legyek, hát nem akarom mondani, de hányszor meg hányszor próbáltam már kilábalni a mélypontról egyedül, de ez nem olyan dolog ami csak úgy hipp-hopp sikerül is, most az ok, hogy mindig végig kell hallgatnom hogy kioktatnak, na de hogy nem is értik mit mondok, meg már lassan nem is mondok semmit, mert úgy látom értelmetlen bármit is mondanom, mivel olyan mintha egyszerűen nem értenék amit mondok, hogy nem vagyok jól, és már azt is kértem rengetegszer hogy cseréljék le az injekciót valami másra mert szar, de nem, ezt sem érti a doki, ő ragaszkodik ahhoz hogy ez igenis JÓ, pedig NEM, egyáltalán nem jó! És én már belefáradtam ebbe az egészbe, a sok sok tortúrába amit 14 naponta mindig el kell viselnem, mindemellett még itthon sem vagyok jól és ez elkeserít, és állandóan erőszak alatt vagyok, mégha nem is úgy tűnik, de mi az, hogy én nem akarok egy gyógyszert, de egyszerűen belémerőltetik, meg azt hogy eljárjak az orvoshoz, holott még betegségtudatom sincs, másszóval én nem érzem hogy az a bajom lenne amit megállapítottak és amire azt a kib***tt gyógyszert kell szednem. Ezt az egészet nem én választottam, nem én akartam, és miért nem dönthetek végre a SAJÁT ÉLETEMRŐL? az ok, hogy nem tudok dolgozni, de még szenvedések sorát is át kell élnem folyamatosan a családom miatt, akik annyira beszűkültek, hogy nem értik meg hogy SZENVEDEK, és főleg miattuk, miért nem fogadják el azt hogy nem szedem a gyógyszert, nem járom végig az egész hercehurcát minden héten, ugyanis nagyon kikészülök tőle, de nem, senki nem ért semmit, mindenki nagyon tudja, hogy mi a jó nekem, ugye irónikusan mondom, és mindenki jogot formál arra hogy eldöntse hogyan éljek, kinek a kénye kedve szerint, az ok hogy aggódnak, de akkor nem kéne ennyire és akkor inkább nem kérek senki aggódásából, leszarom az egészet, csak lennék már jól és élhetnék egy átlagos életet mint bárki más és nem csak a folyamatos szenvedésből állna...

Van mégegy dolog; én a kólától jól szoktam lenni, vagyis nagyon sokat lendít rajtam, talán az egyetlen örömforrásom, és mamám, egyszerűen "beosztja", kiméri hogy nekem mennyit szabad innom egy nap. De milyen alapon dönti el, hogy ÉN, ÉN mennyit ihatok???! ez nem alkohol, nem cigi, nem drog csak egy üdítőital, amitől kellemesebben érzem magam, jó hát mondanak olyat hogy káros meg minden, de már a kenyérről is mondtak olyat hogy rákkeltő, meg ki tudja, már semmi nem egészséges, de én már tök régóta iszok kólát, és nem is innék sokat, vagyis ez viszonylagos de.... ha attól vagyok jobban akkor.... MIÉRT KELL MEGVONNI AZ EGYETLEN DOLGOT AMITŐL JOBBAN VAGYOK??? És ráadásul egy felnőtt embertől vonják meg, nem az hogy mondjuk vagyok 10 éves és beosztják a szülők, mert úgy vélik helyesnek, könyörgöm, 28 éves vagyok, mindjárt 30! Még 50 évesen is más fogja eldönteni mi az amit szabad nekem és mi az amit nem?? Ez már felháborító szerintem, és ha erre hivatkozok, hogy már nem vagyok gyerek, és hadd döntsem már el én hogy hogyan mérgezem magam, akkor egyszerűen leszarják, semmibe veszik az én döntésemet, és ugyanúgy nem engednek semmit, amit ők nem vélnek "helyesnek". De ilyen alapon akkor én egy rabszolga vagyok, mert semmiről nem dönthetek, mások kitalálják hogyan éljek, de nekem ez nem tetszik kicsit sem, mert tényleg... milyen alapon?? És főleg MIÉRT??

Én ettől készülök ki, hogy itt vagyok 28 évesen, és nincs jogom a döntéshez.... azt kell csinálnom amit mások mondanak, vagy különben bezáratnak a kórházba. Kérdem én, szabadság ez? Ez a legnagyobb mértékű korlátozása a szabadságnak! Most jóvan, így élek már több éve, szal, valamennyire már "beletörődhettem volna", de az elnyomásba és a felettem való uralkodásba hogyan törődhetnék bele? Komolyan mondom egy túsznak érzem magam. Mamám azt mondja jót akar és nagyon szeret..... ezt elhiszem, de hogy lehet ilyen VAK??? azt hiszi csak az lehet a jó amit ő kitalál vagy az ő nézőpontját tükrözi, bántani nem akarom, se szóval, sem fizikálisan, pedig akkor tudná meg mennyi szenvedést okozott már. Igaz, hogy befogadott, és nála lakom, de ettől még nem kéne mindenben korlátoznia, és akkor csodálkozik azon hogy egyik barátom azt kérdezte tőle egyszer, hogy nem e használ ki. Hát igen eléggé kihasznál, de nem, nem ez a jó szó, hanem egyszerűen kihasználja a "hatalmát", visszaél azzal, hogy ő ad otthont nekem, és mindenbe beleszól, abba is ami nem rá tartozik. Még azt is meg akarta szabni, kibe szeressek bele, rá akart beszélni folyamatosan valakire, aztán meg ártatlanul megjegyzi, hogy nehogy úgy vegyem, hogy ő rám akar vlakit erőltetni, holott előtte folyamatosan azzal traktált, szerinte ki illene hozzám. Hadd döntsem már el kit szeretek, legalább ezt, leszarom, hogy szerinte ki illik hozzám, meg minden egyebet is, azt is leszarom, hogy mindent el kell fogadnom amit ő kitalál, igaz hogy oltárira nem az én érdekemet szolgálja, de ez már mellékes ugye..... egyszerűen kivagyok, kikészültem, a barátaim értenek csak meg, igaz hogy ők természetesen az én nézőpontomat ismerik csak, de miért hazudnék, és főleg ezt az egészet hogy is lehetne másképp látni ha a való igazat írom mindig? A Barátaim is látják hogy szenvedek, és csak segíteni akarnak, persze ők nem tudnak, max annyiban hogy mellettem állnak, és tanácsot adnak, vagy ilyesmi, de ugye ők nem tudnak beleszólni a családom dolgaiba, meg kiszabadítani sem tudnak. Persze mamám meg anyu azt mondják a chates barátok rossz hatással vannak rám, na jólvan, hát akkor ki van jó hatással rám?? Talán anyuék akik ráerőlttnek mindenre amit nem akarok és amitől kikészülök folyamatosan?! Persze, naná hogy ők a saját maguk érdekeit nézik (anyuék), de arról még nem is beszéltem hogy anyu férje molesztált is, de ugye még ezt sem említettem anyunak, egyszerűen mert nekem van szívem, és nem fogom hagyni hogy anyu szenvedjen, inkább nem mondok semmit, mert egyszerűen mindent tönkretennék vele, anyuban egy világ omlana össze, ja és persze a férje úgyis letagadná, és ugye anyu nem tudom hogy hinne e nekem, de tuti hogy nem. Ő egy álomvilágban él, de nem olyanban mint én, hanem azt hiszi az ő férje tökéletes, és csak őt szereti, lefogadom azóta már ezerszer megcsalta anyut, de leszarom meg nem is rámtartozik, de miért kell ennyi mindent elviselnem és magamban hordoznom? De főleg a folyamatos tortúrák a dokival kapcsolatban, meg a gyógyszerek mellékhatásai, mindenki VAK??? senki nem látja mennyire szenvedek.... és mondom is, de süketek is. Érdekel e egyáltalán valakit a családomból, hogy szarul vagyok? Jó tudom, megvan mindenkinek a saját különbejáratú kis problémája, de akkor legalább...... ne mondják meg hogyan élhetek. Nem elég e nekem hogy már 9 éve beteg vagyok és képtelen vagyok elhagyni a házat is csak kisérettel? Nem e volt elég az amit 2001-ben átéltem drog hatására, persze hozzáteszem - akkor sem hitték el hogy drogot kevertek a kajámba, kinevettek, azt hitték azért mondom mert beteg vagyok és nem úgy jár az agyam, de csak tudom már, hogy mit mondott a szobatársam mikor elkezdtem szarul lenni, megkérdeztem tőle mi ez az egész, ő meg elmondta hogy valaki drogot rakott a kajámba, és utána majdnem meghaltam, annyira szarul voltam, és ezt nem túlzom el, sőt még light-osnak is tűnik amit írok, jobb ha senki nem tudja meg mit éreztem akkor, más nem élte volna túl ezt állítom, de én iszonyatosan erős vagyok és ragaszkodom az élethez, és Hiszek Istenben, és ez az egyetlen oka amiért még életben vagyok. Hát nem szenvedtem már eleget? Miért triplázzátok meg még ti is (a családom)? F*sz kivan már, elgem van, én élni akarok, leszarom azt is hogy beteg vagyok, csak hadd éljek, legyek már jól könyörgöm segítsen már valaki, annyi elég lenne hogy nem kellene szednem ezt a sok szar bogyót meg nem irányítanának hogy mit tegyek az életemmel.

miért nem lehet tiszteletben tartani egy ember döntését? akiben akkora akarat és élni akarás van mint talán senki másban. Szeretnék jól lenni. Szeretném abbahagyni a gyógyszert, ha rajtam múlna soha nem szedem és nem kérek segítséget soha senkitől. De mindent eldöntenek helyettem. :-(