Bársony Nyalóka

Tegnap filmet volt kedvem nézni, és ráakadtam egy különleges filmre. A címe: Bársony Nyalóka. A film egy lányról szól, aki kezdetben nem tudja hogy a lányok iránt érez vonzalmat, mígnem el nem hívják egy színházi előadásra, ahol egy fiatal nő az előadó. Ekkor ráébred, hogy valami más vele mint a többi lánnyal, majd hamarosan rájön, hogy őt a nők vonzzák. Az egész sztory nagyon érdekes és szórakoztató, érdemes megnézni, akkor is ha esetleg valaki nem ért egyet az azonos neműek vonzalmával.... ami érdekesség volt, hogy a film vége felé a főszereplő is fellépett a színházban és egy rózsát dobott a közönségbe amit egy lány kapott el... abban a pillanatban hogy ezt láttam a filmen, belépett mamám 3 szál sárga rózsával, azzal a szöveggel hogy ezt nekem hozta, mert kapta szülinapjára és nekem akarja adni. Nagyon félelmetes volt az egész, hogy pont ugyanaz történt mint a filmben szinte... és ráadásul sárga rózsa ami azt hiszem azt jelképezi ha azonos neműek szeretik egymást.... meglepő volt ez a történés. Főleg az egybeesés.

sokat gondolkozom mostanában... az érzéseim hullámzanak, mindig másba esek bele, vagyis sokszor feléled a vonzalmam valaki iránt, és ez teljesen kiszámíthatatlan. Nem akarok senkinek hazudni, ezért jobb ha nem mondok senkinek semmit ilyen téren, az érzelmek terén. A naplóm természetesen azért van, hogy mindent leírjak, őszintén, bár időnként úgy érzem meg kellene szüntetnem, mert mindig változnak az érzéseim, és aki szeret, és akiket szeretek azok közül senkit nem szeretnék semmivel megbántani vagy fájdalmat okozni. De ha nem írom ki magamból amit érzek és amik foglalkoztatnak az számomra szenvedés. Ugyanis a lételemem az írás, nélküle üres vagyok és elveszett... egyszerűen írnom kell mindenről ami foglalkoztat, és amit érzek... engem vonzanak a nők az az igazság, és szeretnék erről bővebben is írni de azt hiszem nem fogom nagyon kifejteni. A fiúk is vonzanak, bár nem mindegyik akivel találkozok (mondjuk most csak neten vannak ismerőseim). Most azt nem tudom eldönteni, hogy biszexuális vagyok, vagy esetleg valami más, de az már ezer százalék hogy nem hetero. Én amugy arra gondolok hogy aszex vagyok, ami azt jelenti hogy nem tudok senkivel szexuális kapcsolatot létesíteni, a félelmeim miatt. Tartok a szextől, és az érintkezéstől, frusztrálnak ezek a dolgok engem. De ha a szexuális irányultságot leszámítjuk és csak a szerelmet nézzük akkor biszexuálisnak gondolnám magam, tehát mindkét nem vonz. Ez a legrosszabb mert máig nem tudom, hogy valójában a férfiak vagy a nők vonzanak inkább. Egyszerűen annyira ingadozom hogy beleőrülök időnként ebbe a bizonytalanságba.... mármint hogy nem tudom kit kéne szeretnem, vagyis kit TUDOK szeretni úgy mint szerelmet. sok embert nagyon szeretek, de nem tudom hogy az igazi szerelem az milyen lehet..... voltam már szerelmes, de valahogy már nem tudom milyen az igazi érzés.... a legjobban eddig Katit szerettem, de ő neki semmit nem jelentettem, és legutóbb írtam neki egy levelet, és válaszolt is de nagyon megbántott ismét. Azért írtam neki, mert abban reménykedtem, hogy sikerül kiderítenem, hogyan lettem beteg, ő ugyanis jelen volt amikor a koliban rosszul lettem és végig ott volt míg kórházba nem vittek. Soha nem fogom Katit gyűlölni, bár ő gyűlöl azt hiszem, mindig szeretni fogom, mivel életem része volt, és az emlékek mindig velem lesznek, az együtt töltött napok, beszélgetések. Bár nem történt semmi kettőnk között soha, mindig nagyon szerettem őt. Még mindig szeretem, de már lezártam magamban. Főleg most a legutóbbi levele után. Nem értem miért ennyire elutasító velem, soha nem bántottam, legalábbis szándékosan nem, egyszer ugyan nem akartam kiengedni a koliszobából és visszatartottam, de CSAK AZÉRT, mert rosszul voltam, önkívületi állapotban. Ezt ő soha nem értette meg. És úgy érzem máig nem bocsátott meg nekem. Pedig nem lehet úgy leélni egy életet, hogy valaki iránt haragot érzünk. Bár azt írta egyszer megbocsátott, de mikor utána próbáltam vele kommunikálni emailben, azt írta ne zaklassam vagy feljelent. KB 3-szor írtam neki, de neki ez is sok volt. Azt hiszem nem érdemli meg hogy foglalkozzak vele, és egyértelműen el is utasította ezt. Így mást nem tehetek sajnos.

Szívem szerint írnék arról most mit érzek és ki iránt, de nem fogok írni róla. Mert nem akarok senkit megbántani. Bár talán ez is sok amit leírok, de szükségem van rá hogy kifejezzem magam, kiadjam magamból ami bánt és foglalkoztat... annyit írok most, hogy nem tudok dönteni, illetve tudnék de bizonytalan vagyok, hogy ki mit érez irántam, és hogy egyáltalán jelentek e valamit.