(...)

Ma voltam a livecosmos chaten, először csak Ashti volt fenn meg Xean. Később belépett Remény is meg még páran. Sajnos megint, - mint oly sokszor - csak panaszkodni tudtam, hogy milyen szar a gyógyszer, és hogy már nem tudom mit kéne tegyek hogy jobb legyen.... mamám nem sokkal később hozta is a gyógyszert, hogy vegyem be. Egyszerűen megtagadtam. Nem szívesen, de már nagyon rosszul vagyok ezektől a szerektől. Aztán mégis meggondoltam magam, mert nem akartam hogy mamám kikészüljön - nagyon aggódik értem - bár azt nem értem, ha annyira aggódik, miért nem bízik meg bennem hogy az igazat mondom neki, és sokkal rosszabb a gyógyszer mintha nem szedném. Az a baj, hogy mamám, olyan mintha be lenne téve egy dobozba, ahol csak egyoldalúan lát, tehát csak azt érti meg amit ő elképzel, de nem tud másik nézőpontból nézni és gondolkozni. Ezért "jobbnak láttam" mégis bevenni a gyógyszert. Aztán bekéredzkedtem hozzá beszélgetni, és kb hajnali fél 1-ig beszélgettünk, elmeséltem neki mit érzek, mit okoz a gyógyszer, mindent kiadtam és mindent beleadtam, hogy megértse, de nem értette meg. Még mindig azt hiszi, hogy nekem JÓ a gyógyszer, bármit mondok, bárhogy szenvedek, úgy tűnik ő ezt nem fogja fel. Aztán végül meguntam, és kijöttem, majd - gondoltam megnézem az emailjeimet. Jött egy email Reménytől, Boldog Születésnapot kívánt, nagyon meglepődtem és ugyanakkor nagyon megörültem! Még egy Vízöntős kép is volt a levélhez csatolva, nagyon kedves gesztus volt tőle. Azt hittem, nem fog írni, mert 4-én volt a szülinapom, és már fel is adtam, mármint beletörődtem mindenbe.... de mégis írt és ezzel annyira sikerült feldobnia a napomat, hogy csak na! :-))

Más nem nagyon történt, de ez elég volt ez az egyetlen egy dolog, hogy jobb kedvem legyen és erőre kapjak. András is ír, ő viszont sokat és ez is rettentően jólesik. Én a barátaim nélkül olyan magányos és üres lennék..... ők színesítik meg az életemet, ők tartanak életben, és ők vidítanak fel ha szomorú vagyok. Nélkülük sokkal de sokkal kevesebb lennék.