Egy számot hallgatok, Ákos és Orsi párosát - 7 másodperc. Van benne egy rész ahol ezt éneklik: "Csak 7 másodperc az élet...Távol vagy hogy ezt értsed, én Várlak Téged!" - most én is így érzek. Várlak Téged.... de hogy kit azt már magam sem tudom.
Azt el tudom képzelni, milyen az akit várok, de hogy létezik e, nem tudom....
Egyszerűen belefáradtam mindenbe, de most nyugodtabb vagyok, itt ülök egyedül a szobámban, és zenét hallgatok és közben arra gondolok, hogy hogyan, óh hogyan tudnék kilépni ebből a mocsárból amibe beleragadtam. A "mocsár" alatt azt a helyzetet értem, hogy mamámmal élek, nincsenek barátaim, és be vagyok zárkózva. Szeretnék találkozni emberekkel. Időnként nézem a Való Világot, - ez egy reality show a tv-n - és azon gondolkozom, ez hiányzik, az ahogyan ott élnek, sosincsenek egyedül, össze vannak zárva, és az ember azt gondolná ez nagyon szar is lehet, de a magánynál nincs rosszabb! Van a Való világban két szereplő akik nagyon szimpatikusak nekem. Az Első Alekosz, egy 33 év körüli férfi. Figyelem hogy hogyan udvarol Évának, aki a másik kedvencem. Annyira szeretném, ha valaki a valóságban engem is ennyire szeretne! Annak a férfinek nőhiánya van, és ráadásul belezúgott Évába, hát képzeljétek most el, mennyire szexuális kisugárzása van... nagyon tetszik ahogy néz, ahogy alakítja a szálakat a villában. Játékosan, és mégis komolyan, izzik a levegő Alekosz és Éva körül, ha csak együtt láthatóak a képernyőn, akkor már nem közömbös semmi, vagyis vége a semlegességnek.... Nekem ez kell, hogy valaki így játsszon velem, de komolyan gondolja, hogy úgy érezze, belehal a vágyba, nekem ez kéne, mással nem érném be...... bár már megszoktam, hogy semmi nincs, csak itthon vagyok, nincs senkim, és aki van az távol van, és én félek találkozni is, mert félek hogy csalódást okozok, de erősnek kell lennem, ki kell bírnom a nehéz időket, mert mindent kibírok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése