Mostanában nagyon kivagyok..... tegnapelőtt dokinál voltunk, megpróbáltuk rávenni, hogy ne kelljen injekciót kapnom, de nem sikerült. Viszont csökkentette a hunperdal-t, ami ugye ugyanazon hatóanyagokat tartalmazza mint a risperdal consta injekció. Elvileg. Viszont növelte az antidepit, de a Paroxatról áttértünk valami Citapram-ra vagy mire, mivel a Paroxat pánikrohamokat okozott nekem. Régen is kaptam már (mit nem kaptam én még!), akkor is ez volt a hatása. Viszont a legfontosabb amit el kellene hagyni, azt továbbra is kapom, legalábbis nekem fontos lenne hogy ne kapjam, mert átalszok két napokat, meg szedál mint az állat. És ez a risperdal consta injekció. A skizora tényleg jó, szépen kiöl belőlem minden színes érzést, képzeletvilágot - cinikusan mondom - és szépen altat, meg zombivá tesz. Szóval, én már kezdem feladni, de ezt is annyiszor mondtam már, és persze hogy nem adom fel soha, hiszen én ilyen vagyok, képtelen vagyok feladni, pedig nagyon szenvedek. Nem lennék soha öngyilkos, bár már eljátszottam a gondolattal, mi lenne ha mindennek vége lenne.... de soha nem tenném meg, mert szeretet van bennem, és akiben szeretet van, az nem tudja magát se, mást se megölni. Én még egy hangyát sem tudok vagy egy szúnyogot megölni! Egyszer sajnos az akváriumból a csigákat a lefolyóba öntöttem, mert rengeteg volt, azóta mindig eszembe jut és gyűlölöm magam emiatt, és tudom, hogy meg fogok bűnhődni érte. De már nem tudom visszacsinálni, és akkor sem voltam jól. De ez nem mentség csak mondom. Visszatérve a jelenlegi állapotokra, nagyon rossz, ilyen rossz még nem volt talán soha.... csak 2001-ben de akkor másképp volt rossz. Most olyan értelemben rossz, hogy kb egy zombi vagyok egy hulla, aki mindig fekszik az ágyban. Valami lenyom. A fejemben is nyomást érzek időnként. Szeretnék chatelni, de egyrészt nem tudok, ezek miatt, másrészt félek felmenni hogy nem tudok semmit írni. Az agyam nem fog egyáltalán, nincsenek gondolataim, csak panaszkodni tudok..... ez így nem megoldás! Meg AKAROK GYÓGYULNI VÉGLEG! De egészséges vagyok, tudom és hiszem, csak a gyógyszerek betegítenek folyamatosan... de senkinek nem tűnik fel, hogy szarul vagyok, csak hogy a szobámban vagyok, az ajtó csukva, de hogy egész nap fekszek azt vagy észreveszik vagy nem. De tény hogy nagyon szenvedek! Ma kicsit jobban vagyok 2 és fél nap folyamatos fekvés után... már ideje volt. De ez teljesen kiszámíthatatlan hogy mikor vagyok jól és mikor szarul. Általában nagyon rossz - ez az alaphelyzet gyógyszerek mellett. Kb 1 a 10-hez arányban vagyok jól és rosszul. Nekem elegem van már ebből, a sok szenvedésből és szeretnék kilépni belőle, de nem tudok. És az a gáz hogy már erőm sincs harcolni...... megadom magam a rosszullétnek és ez baj. De nem tudok tenni ellene, pedig mindenki segít, de még így sem megy. Azt pedig nem szeretném ha barátaim meglátogatnának, hogy így betegen, félhullán, kómásan lássanak. Inkább a szenvedés, mert túl büszke és makacs vagyok, és nem vállalom hogy így lássanak. Mit írjak még.... olyan motiválatlan vagyok..... nincs is mondanivalóm, pedig alapjáraton rengeteg lenne. A dokiknak és a családomnak üzenem, hogy ezt akarjátok? Hogy szenvedve éljem le az életem? azt hajtogatjátok: "Szükséged van a gyógyszerre, mert nélküle rosszul vagy!" - mondom én, és most mi van?? Nem vagyok rosszul? SZENVEDEK DE ISZONYATOSAN! Csak ennyit a gyógyszerekről és a hozzáállásotokról.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése