Régen nem írtam már a naplómba, nem sok időm van illetve nem érzem jól magam. Egy hónapot kórházban töltöttem, és történt ott benn egy érdekes dolog amit nem tudok hová tenni. Egyik nap megláttam egy lányt a nővérpultnál aki nagyon hasonlított Katira. A nővérek között volt és őt is Katinak hívták, de szerintem nem lehetett az a Kati akit ismerek és szeretek. Nem is tudom, volt benne valami ami nagyon hasonlított, de mégis más volt valahol.... a lényeg, hogy nem mertem odamenni hozzá, mert azt gondoltam ő nem lehet Kati.... bárcsak megtudnám ki volt, vagy lehet hogy én nem ismertem fel? Olyan más volt mégis olyan hasonló.... a másik érdekes dolog hogy mialatt ő ott volt az ebédhez adtak egy sütit, amire rá volt írva hogy Martfűn gyártották. Na már most, Kati az Eventus suli előtt Martfűn tanult. Vajon volt valami kapcsolat e két dolog között? Kati és a süti nem véletlen egybeesés volt? Máig nem tudom. A kórházban nem éreztem jól magam ennek ellenére de ez a dolog, hogy ott volt "Kati hasonmása" segített kicsit jobban elviselni a bentlétet.
Egyik éjjel nem tudtam aludni odabent, és a folyosón mászkáltam, telve rossz gondolatokkal (gonosz támadása stb), és odamentem a nővérpulthoz azzal a szándékkal hogy megszólítom "Katit". Annyit tudtam kibökni, hogy: "Szembe kell néznünk a félelmeinkkel." Erre Kati és még a takarítónő aki ott volt helyeseltek. (Ez után az jött volna hogy "Szeretlek Kati", de ez elmaradt.) Ennyit tudtam kinyögni, és ennek is nagyon örültem hogy sikerült. Az nem derült ki sajnos hogy milyen Katinak hívták a lányt, lehet hogy az a Kati volt, de lehet hogy nem. Szerintem nem lehetséges hogy pont akkor és pont ott ő volt. (Azért sem mert túl fiatalnak tűnt, nem 26 évesnek inkább olyan 20-nak 21-nek.) Mindenesetre jó élmény volt, kicsit ismét "érezni". Jó volt érezni hogy van még bennem érzés nem is kevés.
A kórházban sokminden történt annak ellenére hogy a kórház nem az a hely amit mások eseménydúsnak mondanának. Egyik nap pl. lapokat kellett válogatni, de elrontottam, és emiatt bűntudatom is volt.... két nap múlva már nem láttam ott "Katit", és arra gondoltam, talán miattam küldték el mert a lapok válogatását elrontottam (ugyanis ezek kórházi lapok voltak). Nagyon remélem hogy nem ez történt. De emiatt csak nem küldenének el senkit, hiszen a betegek elvileg azért betegek, mert "valami bajuk van". Mindegy, elmúlt és már nem gonbdolkozom ezen. Mindig Katira gondolok, nem tudom kitörölni a fejemből...... ma is gondolkoztam, de ma kivételesen más dolgokon.... azon hogy miért ilyen az élet, miért nem lehet jó mindenkinek? Miért nem szép az élet, olyan ahogy kéne lennie? Vannak akik naponta a megélhetésért gürcölnek, és estére már nem látnak a sok munkától amit aznap kellett elvégezni és alig élnek meg így is.... miért van ez így? Ezt nem tudom megérteni a kicsiny logikámmal. Pedig logikus, hogy ellentmondásoknak kell lennie hogy fennmaradjon a mozgás, mégsem értem. Lehetne másképp is..... bárcsak sikerülne elérni egy boldog kiegyensúlyozott állapotot az életben ami tartós.
---EDIT---
---EDIT---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése