Kedves Barátaim... előre szólok, hogy ma igencsak full-full-full-ig tele vagyok, és legszívesebben kimenekülnék a világból... egy helyre ahol csak én vagyok, senki más... nem nem haragszom senkire, dehogyis, egyáltalán nem! Nagyon is szeretlek titeket mind... csak olyan sok mindent megéltem, hogy már minden rossz. Nem tudom, hogy ezt hogy tudnám leírni nektek, úgy hogy értsétek, miről beszélek... Szóval annyi minden történt már, olyan sok érzés meg mások érzése lett belesűrítve az életembe, hogy kicsit szeretnék elengedni ezekből a dolgokból. Olyan mintha mindent ismernék, azt hogy mire ki mit fog reagálni, hogy mi jön az egyik mondat után, hogy mit gondol a másik mikor éppen egy adott dolgot közöl, szóval úgy érzem a dolgok teljes megismerője lettem valahogy... és ez olyan, hogy nem jöhet új már, és nem akarok ilyen lenni, hogy mindent érzek belül mélyen, mintha hiperérzékeny lennék, ugye értetek engem, mondjátok hogy értetek... ez itt túl sok, kezdem úgy érezni, hogy aki úgy ír mint Zsike, annak egészen igaza van... (Zsike az egyik legegyénibb csajszi akit ismerek a blogját itt olvashatjátok: www.zsike.freeblog.hu ). Teljesen értem és érzem miről ír, és az, hogy most én is tendálok affelé hogy úgy írjak mint ő, higyjétek el nem szándékos. Nem akarok senkit utánozni, csak az akarok lenni aki én vagyok, senki más, soha. Szóval ma valahogy egészen átéltem amit Zsike érezhet a világgal kapcsolatban, mert én is valahogy úgy érzek... szembenállok ezzel a csodálatos, lélegzetelállító teremtett világgal, mert elutasítok benne mindent ami létezik és történik. És egyedül azért, mert telve vagyok... már nem fér több belém... túl sok volt... rettentően sok... aki nem olvas (de még aki olvas sem) nem értheti ezt, mert ez leírhatatlan.... miből van elege ennek, miről beszél? Kérdezhetitek magatokban értetlenül... mindenről írok ami körülvesz és amiben élünk, te is és én is. Mindenből elég lett egy időre... egy életre... csak azt várom, hogy jön valaki, aki olyan mint Jézus, hibátlan és tökéletes, telve végtelen szeretettel és szeretetszomjjal és elvisz innen örökre... ebből a világból... ami rituálékra és formaságokra épül... minden meg van határozva előre, így nem lehetek szabad. Meg van írva, hogy mikor kivel fogok beszélni, hogy mikor mit fogok érezni és az is, hogy meddig bírom. Csendet akarok és hűvöset és kellemes szeretetet, csendes szeretetet amelyben egy szó nem sok annyi sincs benne. Szeretnék aludni, örök álomba merülni és álmodni és kiheverni az életet. Szeretném azt álmodni, hogy csak én létezek és Te, csak ketten vagyunk és örök harmóniában ülünk a csendességben, mondjuk Ősz van, hullanak a falevelek és csend van és béke, és szél, és mi állunk a szélben és csókolózunk és csendben nézzük egymást.... azt szeretném álmodni, hogy csak lélek létezik, két lélek, a kettőnk lelke és azok játszadoznak egymással a szélben és néha egybeolvadnak és nagyon szeretik egymást.
Ma volt a tüzijáték is a városban, de nem izgatott... már nem izgatott mint régen... sőt, inkább elmenekülök előle, nem bírom a hangzavart, a nyüzsgést, az emberek érzéseit érezni... magam akarok lenni... Istennel akarok lenni, senki mással... Örökre... szeretnék az Ő országába tartozni.... Vele élni... Ő az álmom... és ez sohasem fog megváltozni... soha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése