Osztálytalálkozó

Tegnap nagyon jól sikerült az osztálytalálkozóm :))) Nagyon izgultam, hogy milyen lesz, hogy hogyan fognak fogadni a többiek, és amiatt is, hogy esetleg nem tudok majd kommunikálni... Hála Istennek minden rendben ment, és tökjól éreztem magam! Én érkeztem elsőnek, már háromnegyed négykor ott voltam az Evangélikus gimi előtt. Bementem az épületbe, de még sehol senki... egyedül egy tanárnőt találtam ott, aki felügyelte a dolgokat. Odaléptem hozzá és kedvesen megszólítottam: "Jónapot kívánok az osztálytalálkozóra jöttem." Ő is nagyon kedves volt, mosolyogva válaszolt, hogy én vagyok az első megérkező. Mondtam, hogy köszönöm, akkor kívül megvárom a többieket. Nagymamám hozott el és visszamentem a kocsihoz még egy kicsit. Ott még beszélgettem nagymamámmal egy negyed órácskát, és közben tiszta izgalom voltam. A kocsiból lestük, hogy kik jönnek. Végül meglátam két lányt bemenni a gimibe és gondoltam egyből hogy tutira, hogy osztálytársak. Gyorsan kipattantam a kocsiból, elköszöntem nagymamámtól és bementem a gimibe én is. Laczó Viki és Bozó Orsi voltak azok és nagyon kedvesen fogadtak! Tökjól esett. Beszélgettünk pár sort. Végre újra láthattam őket és a sulit! Körülnéztem, hogy mi változott, és meglepően tapasztaltam, hogy nagyon szépen felújították a sulit az elmúlt 5 évben, és még építettek is hozzá egy részt. Hamarosan megérkezett a matematika tanárnőnk, Antal Erika, majd a kémia tanárnőnk is. Mindketten nagyon aranyosak voltak. Én akit nagyon vártam az az osztályfőnök, Kis Ágnes volt. Régen nagyon szerettem, és bevallom tetszett is nagyon. (Most bizonyára rengeteg embert sokkolok ezzel a kijelentéssel.... de aki olvassa a naplómat, az tudja, hogy biszexuális vagyok és vonzanak a nők is. Sokáig nagyon szégyelltem ezt, de mostmár úgy vagyok vele, minek titkolni, mert hiszen aki igazán szeret engem az elfogad ilyennek.) Szóval nagyon szerettem volna látni Kis Ágit, mert egy időben szó szerint szerelmes voltam belé! Hamarosan ő is megérkezett és valami melegség futott végig bennem.... nagyon jó érzés volt látni!! :) Mosolygott és nagyon szép volt, pont mint régen. A többiek is kezdtek szállíngózni... Megjött Nóri, Niki, Böbe, Andi, Tuszi, Pluhi, és Blanka... aztán megjelent az angol tanárnő is, akinek szintén van egyfajta kisugárzása, ami nagyon tetszik... egy időben azt beszélték róla, hogy leszbikus, és énszerintem is így van, vagy legalábbis biszexuális, mert úgy néz ki, meg néha úgy viselkedik. De mindegy, nem akarok találgatásokba bocsájtkozni, mert nem tudom mi a helyzet, így nem akarok semmi olyat írni róla ami nem igaz esetleg.

Vártunk még egy keveset, hátha jönnek a többiek is, de sajnos nem jöttek többen. Nem jött Árpi (pedig őt nagyon vártam), nem jött Cena, Timi, sem pedig Annamari. Aztán úgy döntöttünk, nem várunk tovább, így felmentünk a régi osztálytermünkbe. Ott egy kis fényképnézegetéssel kezdtük, majd mindenki egyenként elmondta, hogy mi történt vele az elmúlt 5 évben és mit csinál jelenleg. Ahogy ott elhallgattam elég sokan főiskolát végeztek, lediplomáztak, és kicsit aggódtam, hogy én beégek majd az egyszerű kis szakképesítő bizonyítványommal.... de végülis volt olyan is aki nem tanult tovább, így talán én sem lógtam nagyon ki a sorból. Orsiból kozmetikus lett, Tuszi masszőrnek tanul, Böbi dolgozik, Pluhi az Iparművészetire jár grafikus szakra, Blanka azon gondolkozik, hogy kimegy külföldre, Andi valami olyan sulit végzett aminek nem tudom már a nevét.... Niki létrehozott egy BT-t a barátjával, ott dolgozik és most építkeznek. Majdnem mindenkinek van barátja... én meg kicsit szégyelltem, hogy nincs senkim, meg aztán ha lenne is valószínűleg lányt választanék párnak, azt meg ugye nem lehetne mondani hogy "képzeljétek egy nővel élek együtt!" Rengeteg lányszerelmem volt már életemben, több mint fiú. Bárcsak sokkal könnyebb lenne a biszexuálisok és leszbikusok helyzete, ha senki nem vetne meg minket az identitásunk miatt. Így nagyon nehéz.... sokszor eléggé szégyenlős vagyok élőben, de így az interneten nyíltan leírok magamról mindent. Tudom, sőt biztos vagyok benne hogy mostmár (ha eddig még nem tették ugyan) a volt osztálytársaim is olvasni fogják a weboldalam, tehát azt is olvassák majd, hogy biszexuális vagyok. Abban reménykedem, hogy így megtudnak rólam több dolgot és hogy nem nevetnek ki vagy vetnek meg emiatt. Abban reménykedek, hogy így nyíltabban és könnyebben tudunk majd társalogni az osztálytalálkozón is, a következőn és az azt követő többin. És ha esetleg erről is szó esik majd, akkor felvállalom nyíltan, hogy igen, ez a helyzet velem. Elegem van abból hogy nem adhatom önmagam, egész életemben csak görcsöltem, hogy lenéznek, hogy kevesebb vagyok mint mások, de most úgy határoztam ebből elég. Nyílt leszek és őszinte és bízom benne hogy elfogadnak. ;)

De visszatérve az osztálytalálkozóra, nagyon jó hangulatú beszélgetés kerekedett a teremben. Sajnos azonban megtudtam, hogy meghalt Ági néni férje és ez igazán elszomorított. Arra gondoltam, hogy ez a drága nő (Kis Ági) nem érdemli meg, hogy egyedül éljen és arra gondoltam, hogy egy időben hogy vágytam rá, hogy vele élhessek.... nem akarok sokkoló lenni de ez az igazság. És majdnem elsírtam magam, annyira sajnáltam Ági nénit. Szerettem volna megölelni és megvígasztalni, hogy rengetegen szeretjük őt és sohase lesz egyedül! De nem tehettem... Mikor mindenki beszámolt az életéről, elindultunk egy étterembe vacsorázni. Az étterem neve Holstein volt, a Babilon Club mellett alálható. Ott is folytatódott a beszélgetés, és nagy örömömre Ági néni mellém ült le. (Talán mégiscsak kedvel egy picit - és ez nagyon boldoggá tett!) Kezdetben inkább Nikivel, Pluhival és Andival beszélgetett, de volt egy kis rész, mikor csak velem. Olyan gyönyörű szemei vannak, olyan érzéssel teli és olyan szomorú tekintete... viszont mindig mosolygott és nevetett, teljesen elbűvölt, úgy mint régen!! Mondtam neki, hogy egyedül vagyok és van egy fiú aki udvarol nekem, vagyis úgy vettem észre hogy tetszem neki... kérdeztem Ági nénit, hogy szerinte elképzelhetetlen e egy kapcsolat szerelem nélkül... ő azt mondta, hogy szerinte igen. Ez megnyugtatott... én sem vágyom olyan kapcsolatra ahol nincsenek érzelmek csak az egyik oldalról. Viszont ahogy beszélgettem Ági nénivel egyre hevesebben vert a szívem ezt érzékeltem.... iszonyatos erővel vonz még mindig. Nem tudom miért de így van. De megpróbáltam elvonni róla a figyelmem, mert még nem akartam hogy kiderüljön, hogy odáig voltam érte és hogy még most is vannak érzelmeim irányában. Így aztán próbáltam magam pezsgővel tömni, hogy ne figyeljek nagyon rá.... sikerült is, meglett a hatása, mert teljesen elterelte a figyelmem, és mindenki mással is beszélgettem. A Vacsora fincsi volt, bár húsok voltak és ugye tudjátok, hogy én nem eszem húst, de a sült krumpli nagyon ízlett. :)) A pezsgőt továbbra is vedeltem, vagyis ahhoz képest amennyit szoktam inni alkoholt. Egész ízlett. Készítettem pár fotót meg egy kis videófelvételt az új fényképezőmmel. Egész olyan fél tízig maradtam. Tusziék hívtak, hogy maradjak, mert mennek a Babilon Klubba és nagyon szerettem volna menni, de kezdtem érezni hogy nagyon fáradok a pezsgőtől... teljesen kiütött... de legalább elterelte a figyelmem Ági néniről.... Még mindig nagyon tetszik. Pedig azt hittem örökre elfelejtettem 5 évvel ezelőtt.... nem akartam több csalódást, mert tudtam semmi esélyem nála, ő nem biszexuális, idősebb is mint én, az anyukám lehetne és emellett gondolom, rám csak mint egy volt tanítványára tekint. Ezért nem akartam feltépni a régi sebeim és ezért próbáltam erősen elterelni a figyelmem róla. De most, hogy írom ezt a bejegyzést is kalapál a szívem... de mindegy, hagyjuk is.... az élet különös dolgokat produkál.... szóval úgy döntöttem, ideje hazamenni és felhívtam anyáékat, hogy értem tudnak e jönni. Elbúcsúztam mindenkitől egy puszival és otthon meséltem egy csomót. Nagyon jól éreztem magam és köszönöm minden osztálytársamnak hogy ilyen kedvesek voltatok!!!!!! :))) Imádlak titeket! :)