Valahol elvesztem a múltban...

Drága Barátaim! Hiányoztok.. Nagyon nagyon hiányoztok... merre vagytok? Mit csináltok éppen most? Mindig rólatok álmodom, hogy összejövünk egy klassz nyári éjszakán és bulizunk egy nagyot! Még azt sem tudom kik vagytok, csak az internet másik oldalán léteztek, és követitek figyelmesen az életem páran, és ti vagytok az én drága barátaim, az én láthatatlan név nélküli barátaim. Persze van egy-két barátom a valós életben is, de közülük három barátomtól távol kerültem, így maradt egy. Ő Pali. a Gadara házból. Benne még sohasem csalódtam. Ő az egyetlen aki életben tart. Nélküle elveszett lennék. Szóval drága Pali, ha olvasod ezt, akkor tudd, hogy nagyon szeretlek és nagyon hálás vagyok! Majd valamelyik nap fel foglak hívni telefonon, mert kezdesz nagyon hiányozni.... Hiába, te állsz hozzám a legközelebb és te tudsz rólam a legtöbbet. Te ismersz a legjobban. Azért is, mert ugyanaz a betegségünk. És ugyanazon mész keresztül amin én.

Képzeljétek, egyik nap levelet hozott a postás nekem egy fiútól akit nem ismerek... A neve, Peti. Mikor kinyitottam a borítékot nagyon meglepődtem, mert kiesett belőle egy ezres és egy fénykép rajta egy helyes férfival és egy kislánnyal. Mint utóbb kiderült, a fiatal férfi neve Péter, a levél írója, és az ezrest azért küldte hogy hozzájáruljon az internetköltségeimhez, mert ő az egyik olvasóm az interneten. Nagyon kedves férfinak tűnik. Három lapot teli írt. Kérte, hogy válaszoljak neki. Eléggé zavarban voltam, mivel nem ismerem és ő leírta hogy hogyan lett hasonló beteg mint én, hogy milyen gyógyszereket kapott és hogy szeretne közeledni felém mint férfi. Természetesen ez nagyon büszkévé és boldoggá tett, de mégsem tudtam, mit írjak neki. Az is igaz, hogy eléggé kijöttem már a levélírásból. Szóval a válaszlevelem eléggé szűkszavúra és rövidre sikeredett, de legalább sikerült válaszolnom neki. Hát remélem nem fog haragudni, hogy csak röviden tudtam. Szóval érdekes volt olvasni egy "olvasóm" levelét! Nagyon jó érzés volt! El is tettem szépen jó helyre a levelét és ha jobban leszek hosszabban is fogok válaszolni neki. :) Nagyon örülök hogy vannak ilyen távoli barátaim akikről talán nem is tudok. Viszont van egy nagy problémám... én - hogy is mondjam - szexuálisan nem érzek semmit a férfiak iránt.... főleg mostanában. Régebben még volt egy-két kivételes egyén, akiért odavoltam, például T. még régebben, meg Jon az énekes, de már annyit csalódtam, na meg aztán ott voltak anyukám csalódásai is a férfiakban amiket úgy éltem meg mintha a sajátjaim lettek volna, hogy egyszerűen megszűnt a vonzalmam a férfiak iránt. Elmondom most mit érzek: Azt, hogy minden férfi alapvetően egyforma és egyformán van felépítve belsőleg és nekik az alaptermészetük az, hogy odáig vannak a csinos nőkért, és csak "azt" akarják, és csak a kinézet számít mindegyiknek. A belső értékek már semmit sem jelentenek. Egyedül a nőkben tudok hinni, mivel én is nő vagyok és ismerem magam, hogy én nem olyan szemmel nézek egy embert mint a férfiak. A nőket sem olyan szemmel nézem. És talán sok nő úgy érez és gondolkozik mint én. És ez megnyugtató. Mert én pl. nem azt nézem valakiben, hogy hogy néz ki, hanem hogy milyen ember, és ez alapján szeretek bele az emberekbe. Ha valakit hosszabb távon szerettem kivétel nélkül nem a kinézete dominált. Nekem nem alapvetően a férfiakkal van gondom, nem utálom őket, mielőtt még valaki ezt hinné, mert pl. itt van Imre, anyukám mostani barátja, akit nagyon bírok. Rengeteget segít nekünk és mellette még sokat viccelődik is és jófej és tényleg le a kalappal, tök aranyos. Viszont barátnak, mármint partnernak nem kéne még akkor sem, ha annyi idős lenne mint én. Nem tudom, egyszerűen ki vagyok ábrándulva a férfiakból.... és ez véglegesnek tűnik. Nem vagyok előítéletes, mert a fiúk mondhatnák azt, hogy eleve megpecsételem hogy minden fiú egyforma. Persze vannak különbségek, nem is azt mondom, de alapvetően minden férfi ugyanúgy van összerakva belül. Mint ahogy mi nők is. Hacsak nincs valami baja az illetőnek, mert akkor lehetnek végletek és más szélsőségek. Néha asszexuálisnak gondolom magam. Ami ugye azt jelenti hogy egyik nem sem vonz szexuálisan. Mert valójában a nők sem vonzanak, csak volt a múltban egy-kettő, de alapvetően önmagában nem izgat fel a női test, csak ha a megfelelő ember tartozik hozzá. ;-/ Pl. Goda Katiért még mindig odáig vagyok, pedig már három éve nem láttam. És tudom, hogy utál és megvet. De szeretem, nem tehetek róla. Ottragadtam nála a múltban... Belőle nem tudok kiábrándulni, mert tudom, hogy olyan mint én, csak nem vallja ezt be magának sem. Ő csak játssza azt is, hogy elfelejtett és nem szeretett sohasem, mert egy időben bizony éreztem, hogy lángolt értem.... azt is játssza hogy boldog nélkülem, bár velem sem lenne az. Még legyen bár akármilyen kisebbrendűségi érzésem, azt tudom hogy szeretett, mert éreztem és sütött róla. Hát már csak ha arra gondolok mikor ketten voltunk a szobában, hogy hogy nézett rám! Elégtem a tekintetétől. És azt hiszem én is valahogy másképp nézhettem rá mint más lányra. ;) Nade mindegy.... vége. Örökre. Szeretem de nem érdemli meg hogy szeressem, mert ő könnyedén eldobott, ezért nem is akarom visszakapni, mert tudom, hogy újra megtenné amit akkor. Az nem zavarna, ha mondjuk megcsalna, egy időben zavart volna, de mostmár teljesen nyitott lennék vele egy nyitott kapcsolatra is, ha nem gondolnám, hogy érzelmileg belémgázol újra. Igaz, én is tettem egy s mást, de azt egyedül azért, mert beteg voltam. Benne lennék abban is, ha több lánnyal lenne együtt, csak velem is legyen és én is fontos legyek neki. Hogy szüksége legyen rám. Ennyi lenne a vágyam, nem több. De mégsem akarom újra kezdeni vele, mert megint megbántana. És nem bírom a csalódásokat...