Miért nem találom a helyem?

Ismét itt vagyok. Megvan az új domain nevem, aminek nagyon örülök :)

De most nem is erről akartam írni, hiszen ezt gondolom már mindannyian észrevettétek. Anyukámék elmentek Romániába kirándulni két napra én pedig egyedül ücsörgök itthon a kutya (Zoya) társaságában. Szegényke egészen megsajnáltam, mert egész nap anyáékat várta, ha jött valami kocsi és megállt a ház előtt, akkor rögtön rohant az ajtóhoz lelkesen. Szegény, hogy magyarázzam el neki hogy csak két nap múlva jön a gazdi? Próbáltam vele társalogni, és megsimogattam párszor, de nem hinném hogy ez pótolná a gazdiját.... na nem baj legalább ma este fincsi kaját kap enni a kis drága, veszek neki kutyakaját, legalább ma nem leszek érte leszidva. Mert egyébként szárazkaján él. Ha rajtam múlna mindig finomakat enne, de Imre megtiltotta, hogy konzervet adjak neki. De ma kivételt teszünk ;)

amiről írni akartam, vagyis panaszkodni nektek, hogy annyira de annyira nem találom a helyem... sem itthon, sem ha elmegyek valahová, sem sehol. Úgy érzem ki akarok törni, mert olyan mintha egy börtönben lennék. Pedig igazán nincs okom panaszra, de egyszerűen hiányzik VALAKI. Egy társ. Hiába határoztam el, hogy szűz maradok egész életemben, társ nélkül nem megy. Még nekem sem aki a világ legmagánakvalóbb embere. Nem élhetek örökké anyukámmal, egyszer megváltozik majd minden és akkor tuti hogy megőrülök, ha nem lesz valaki velem. Utálom a változásokat, ma is átrendeztem teljesen a szobám, de 2 óráig bírtam ki aztán visszarendeztem mindent a legapróbb részletig ahogy volt. Utálom a változást, mégis kell valami, ami kimozdít a szomorúságból, a magányból. Kell egy barát, aki szeret, úgy ahogy vagyok és nem akar velem lefeküdni, hanem csak szeret, önzetlenül, elfogadja azt, hogy nagyon nem tudok kommunikálni, és akivel élhetnék.... ez a legnagyobb szenvedés az életben, ha nincs az embernek társa. Még sohasem volt, de mégis tudom, hogy mit veszítek vele. Hogy milyen lenne, ha lenne. Mindent érzek teljesen.

Most eszembe jutott, hogy milyen klassz lenne, ha lenne egy barátnőm, akivel eljárhatnék diszkóba, vagy valahová, ahol beszélgethetnénk órák hosszat, és ha képes lennék erre, mármint beszélgetni, elmondanám, hogy mennyire szenvedélyes tudok lenni, mennyire szeretek, mennyire tudok lelkesedni, hogy milyen szép az élet... annyira szeretnék az lenni AKI VAGYOK, aki ténylegesen vagyok, gyógyszerek nélkül, életerősen, boldogan, egészségesen! Drága Jézus, ugye segítesz nekem? Annyira Szeretlek Téged, Te vagy az egyetlen aki megért, mert Te is éppen olyan egyedül élsz mint én, vagy még magányosabban. Ezért is tudom, hogy Te megértesz, mert kicsit hasonlóak vagyunk. :) Nem szabad hagynom, hogy kivesszen belőlem a szenvedély, az érdeklődés a dolgok iránt, erősen kell őriznem, mert csak így állhatom meg a helyem előtted Uram, csak így teljesíthetem az ígéretemet, és így Szerethetlek úgy ahogy szeretnélek szeretni. Ezért harcolok az egyhangúság és a magány ellen, hogy megmaradjak örökké fiatal, mégha úgy is érzem mintha 1000 éves lennék, nem szabad hogy ez maradjon, igen harcolok teljes erőmből, és imádkozom! :) Csak magamra számíthatok, Rád és a Bibliára. Ti adtok erőt nekem. Anyukám is és Nagymamám, meg Tesóm is, de meg kell erősödnöm testben lélekben, hogy azzá Váljak akivé válnom kell számodra. És azért, hogy boldog életem legyen és boldoggá tegyek valakit!