Meghalt a nagyapám

Sajnos tegnapelőtt, április 25-én reggel 8 órakkor egy nagyon szomorú dolog történt... meghalt a nagyapám. Az igaz, hogy nagyon beteg volt szegény és már lehetett rá számítani, mégis váratlanul ért. Sohasem hangoztattam nagyon hogy szeretem, pedig nagyon nagyon szerettem őt és még most is. Ő csodálatos nagyapa volt, aki mindvégig küzdött az életéért és mindvégig megőrizte a humorérzékét, még akkor is viccelődött amikor már óriási fájdalmai voltak. Erőt vett magán mindig és amikor már járni is alig tudott még akkor is felkelt és járkált... volt olyan, hogy elesett, de ő akkor is felkelt és nem adta fel!! Nem akartam írni erről a dolgoról a naplómban, mert nem szeretek szomorú dolgokról írni bele, de a nagyapám megérdemli hogy mindenki tudja, hogy milyen csodálatos és erős ember volt! Azt is meg szeretném említeni, hogy mindvégig kitartott a felesége mellett és egyszer sem csalta meg... negyvenvalahány éven keresztül!

Hiszem, hogy most jó helyen van, hogy Isten a karjaiban vigyáz rá és hogy már nem rossz neki... Hiszem, hogy boldog és hogy újra fiatal egy másik világban, vagy hogy újra megszületik testben. Remélem, hogy tudta, hogy nem akartam neki sohasem rosszat, mégha néha úgy is tűnt hogy nem mutatom ki a szeretetem neki, remélem hogy érezte, hogy fontos nekem. Én éreztem hogy szeretett és még akkor is becézve szólított engem mikor már nagyon nehezére esett beszélni... Ő megérdemli a szeretetet és a tiszteletet és hogy újra éljen! Tudom, hogy jó lesz neki és hogy kap még lehetőséget az életre. A szívemben örökre megőrzöm Őt mint a legcsodálatosabb nagyapát a világon! Ez a kis bejegyzésem az én megemlékezésem neki.