Kell Valami...

Drága Barátaim! Itt vagyok, bennem nem fogtok csalódni. :) Mindig itt leszek veletek és szorgalmasan fogom írogatni a naplóm, ha energiám engedi :) Még akkor is, ha éppen nem lesz miről írnom, mint pl. ma.

Nem szándékozom egyik napról eltűnni a másikra, mert nagyon nagyon hű vagyok.

Annyira érzem, hogy valami hiányzik, valami nagyon hiányzik az életemből és mindenki életéből... Csak élünk de valójában olyan igazán kirobbanó dolog sohasem történik, valami világmegváltás, vagy ilyenre gondolok.

Nem tudom, annyira fáj, hogy nem vagyok több, hogy nem vagyok valakinek a világ, és küszködöm ezért, hogy legyek valaki, mert erős a hitem Istenben és úgy érzem az erős hit a legerősebb a világon... mégsem látogat meg Isten engem :((( Pedig minden nap rá várok, hogy talán egy nap megjelenik és azt mondja, "Veled vagyok és már nem kell sokat várakoznod ebben a hideg érzésnélküli világban...". Hogy magával hív egy szebb, többet "mondó" Világba ahol tényleg azok vagyunk Akik. Ahol szabadok vagyunk ettől a sok érzésmentes dologtól. Muszáj, muszáj hogy több legyen az élet mint amit eddig megismertem...

Egyedül aznap éjjel éreztem azt hogy több, amikor beteg lettem. Sokmindent láttam aznap... a harmadik szememmel. Mert akkor kinyílt. De csak kis időre sajnos. Emlékszem utána nem sokkal beszéltem egy természetgyógyásszal, aki azt mondta résnyire ki van nyílva és Istent megkérhetem arra, hogy nyissa ki teljesen vagy csukja be örökre. Én kérdeztem, hogy melyiket válasszam de a nő (természetgyógyász) azt mondta ezt csakis én és Isten dönthetjük el. Én Istent arra kértem utána, hogy tegyen úgy ahogy kell, nem mondtam konkrétan hogy én most ezt vagy azt akarom. És ő úgy döntött hogy becsukja... de lehet hogy csak egy időre.. tudom, hiszem hogy újra ki fog nyílni, hogy igazán lássak lélekkel, érzésekkel. Csak most így kellett történnie... csak olyan nehéz, Istenem annyira nehéz így élni...! Egyedül esténként érzek egy kicsit belőled Istenem. Amikor csendben, összekulcsolt kezekkel gondolok Rád.