Nem jó ez a "gyógyszer", egyáltalán nem. Pedig próbáltam elmagyarázni az orvosomnak, hogy milyen rossz a közérzetem tőle, de ő azt hajtogatja hogy eddig ez a legjobb és ez bevált.
Nem tudom mit tegyek, semmihez sincs energiám tényleg :(( Már a kedvenc fórumomra sem tudok beírni, mert nincs motiváció, nincs erőm sem... (Ezer bocs lányok! Azért veletek vagyok gondolatban.) pedig ott van Zsike, meg Seclusion, meg Csigusz meg Mirc, meg még jópár kedves lány akikkel tökjól el tudtam dumcsizni.. hiányzik ez, meg más is, pl. hogy egy jót sétáljak odakint a napsütésben, de az utóbbi egy hétben alig mozdultam ki, egyszerűen mert nincs energiám!!
:(( Mit tegyek? Annyira tehetetlen vagyok.. de ezt így nem akarom folytatni, nem bírok így élni, ilyen félholtan.. állandóan kómás vagyok és gyenge és még ülni is nehéz és mindez a gyógyszertől van, tudom! Ha nem lenne, tudom, hogy egy életerős állandóan menni vágyó lány lennék. De így? Semmi. A világon semmi sincs. Csak vagyok de nem is élek, félholt vagyok.
Ja, egyébként jártam a pszichológusnál, az újnál akihez bejelentkeztem. Egész kedves nő. Mondjuk késtem fél órát mert egyszerűen nem lehetett megtalálni a rendelőjét... Úgy voltak a számozások, hogy a 3-as, 5-ös szám egymás mellett, a 4-es pedig (ami nekem kellett) két utcával arrébb volt és mégcsak nem is logikusan elrendezve, hanem valahogy srégen. Szóval egy csomót bolyongtam amíg megtaláltam. Az mondjuk nem nagyon jött be a pszichológustól hogy megkérdezte, hogy "nincs telefonod?" Mondtam hogy van de otthon van és nem használom. (Egyébként is utálom a mobilt, nem szeretem ha akkor csörög mikor nagyon nincs kedvem beszélni, és amúgy is már tönkre is ment az amit használtam). De nem akartam neki hosszasan magyarázni, hogy miért nem tudtam felhívni. Mindegy a folytatás jobb volt, mert utána tényleg kedves volt velem. biztos van már tapasztalata, hogy a betegeket nem érdemes felhúzni, vagy legalábbis lehangolni. A beszélgetés egészen jó hangulatú volt, főleg ismerkedésből állt és kérdéseket is tett fel a betegségemmel, problémáimmal kapcsolatban. Vegyes érzelmek voltak bennem mialatt beszélgettünk, mert arra gondoltam, hogy neki most biztos tök rossz ez a "beszélgetés" vagy inkább kikérdezés, mert én panaszkodok ő meg hallgatja... ezért nem is nagyon panaszkodtam.. végig az járt a fejemben, hogy ne hangoljam le őt, hogy ne keltsek rossz benyomást és ez nagyon szar volt nekem, mert szerettem volna elmondani, ráárasztani mindent, minden szomorúságot ami bennem van... de visszafogtam magam, mert arra gondoltam milyen szar lehet egy pszichológusnak állandóan ezt hallgatni. Én biztos beleőrülnék.. Szóval úgy tűnhetett neki, hogy én egy tök egészséges valaki vagyok. Azért mondtam pár dolgot, de nem is a valódi problémámról hanem a skizofréniáról, ami valójában nem is probléma mert már egyáltalán nem jön elő soha. Köszönhetően a risperdal Consta-nak ami ugyan félholttá tesz.
Az egész beszélgetés akkörül forgott ami már rég a múlté. Már rég más bajom van... de elhatároztam, majd legközelebb. Remélem jobb lesz idővel... nagyon vágyom már arra hogy újra normális életem legyen.. hogy végre újra érezzem az ENERGETIKÁT az ereimben!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése