Isten hozott Kryon-ban (kiegészítés)

Miután oldalra vetettem az előző bejegyzésem, valamivel kellemesebb érzés kerített hatalmába méghozzá egy kedves lány hatására aki csak a "bezsavu" nevet használja a fórumban ahová én is írogatok :) Elkezdtünk dumcsizni egymással és kicsivel jobb kedvem lett és felidéződött bennem egy olyan nap, ami nagyon jó volt a számomra. :)))

Egy nap, amit anyukám régi munkahelyén töltöttem, az Oltalom gyermekotthonban. Erről a napról írtam már itt a naplómban, ez most csak egy kis kiegészítés (he érdekel a "régebbi" bejegyzésem csak keresd meg itt az "Isten hozott Kryon-ban" bejegyzést - 2005.05.13).

Arra emlékszem, hogy esős nap volt, és én akkor is mint oly sokszor bementem anyukámhoz a munkahelyére. Anyukám könyvelt egy kicsit és volt hogy kiment beszélni a kollégákkal. Mialatt kint tartózkodott anyukám, én számítógépeztem az iroda igazgatói bőrfotelében és hallgattam az esőt. Azt tudni kell, hogy az igazgatói szoba nagyon barátságosan és otthonosan van berendezve, és a plafonon az általam oly kedvelt bukó üvegablakok vannak. Kicsit abbahagytam a számítógépezést és néztem ahogyan az esőcseppek találkoznak az üvegablakkal. Ezenkívül villámlott is nagyon és csodás hangulata volt az egésznek. A szobán belül kis félhomály volt csak egy kis asztali lámpa világított és nagyon hangulatos volt hallgatni az esőt és a villámlást :) Akkor, ott tényleg édes harmóniát éreztem. Aznap eléggé sokat hallucináltam, de nem volt rossz, mert jókat hallucináltam :) Az egyik nagyon érdekes volt: ültem a bőrfotelben és nézelődtem... az asztalon egy papíron akadt meg a szemem amelyen ez állt: "A szobában jelenleg 5 vendég tartózkodik, veled együtt. Te azonban még névtelen vagy, de bejelentkezhetsz." Vicces volt, mert tudtam ez eléggé valószerűtlen, de nem tudtam megállapítani hogy ez valós e vagy sem. Vagyis, totál olyan volt mintha valós lenne mert semmi jel nem utalt arra hogy ne lenne valós, csak ha belegondolunk akkor nyilvánvaló hogy ez hallucináció volt. :P Meg utána nem sokkal delfinek hangjra lettem figyelmes valamint a tenger morajlására... nem tudtam vajon honnan jön a hang mert máskülönben a számítógép halk zúgásán, az esőn és villámláson kívül teljes csönd honolt mindenütt. Rájöttem hogy én az univerzum hangját hallom. :)

Később, mikor nagymamám megjött, beszélgettem vele. Erről a részről írtam már, de egyvalamiről nem: játékból rajzolgattunk egy papírra logókat, mert valakinek kellett terveznem, de még sehol sem tartottam vele. Vallási témájú logo kellett vagy hasonló. Én azt mondtam mamámnak, hogy ha rajtam múlna egy szeretetalapítványnak a Jézus logot tervezném meg. Erre megpróbáltam lerajzolni Jézust de csak a fél fejét sikerült papírra vetnem... "Nem megy... még nem. Még nem vagyok képes Jézust lerajzolni." Egyszerűen úgy éreztem hogy többet kell tanulnom hogy le szabadjon rajzolnom Jézus teljes alakját. Arra gondoltam, hogy több próbán és szenvedésen kell keresztül mennem, hogy lerajzolhassam Jézust. Azt képzeltem akkor, hogy a mennyben vagyok és angyal vagyok és az emberek ügyeiért munkálkodom hogy segítsem őket :) Az egész napot ilyen hitben töltöttem anyukám munkahelyén. :) Ez jó érzés volt. Nagyon Jó. :)

Ez a nap számomra csodálatos emlék az életemből. :)