Hiányzik Valami...

Mostanában egyre inkább kezdem érezni a hiányát valaminek vagy valakinek... úgy érzem valami hiányzik az életemből nagyon... Annyira vágyom valamire valami nagy dologra, mely felülmúl mindent érzelmi szinten. Nem fizikai kielégülésre vágyom hanem olyan lelki megnyugvásra, mely folyamatos, nem túl heves, inkább kellemesen megnyugtató. Valami feszít belülről, valami, amit nem tudok megfogni sem pedig megfogalmazni. Valamit nagyon erősen érzek ami Palival kapcsolatos (Ő a barátom a GADARA-házból), ami megnyugtat. Nem úgy értem hogy arra vágyom hogy mindig együtt legyünk, inkább olyasmi ez, hogy tudni akarom hogy mindig számíthatok e rá, hogy akkor is számíthatok e rá, ha esetleg én egyedüllétre vágyom és nincs kedvem találkozni vele. Persze ez nem azért van mert nem szeretem, hanem mert én ilyen típus vagyok, inkább ilyen magányos, aki szeret egyedül lenni... Szükségem van valakire, egy olyan igaz barátra akinek nem fontos hogy hogyan nézek ki, aki megérti ha nem akarok beszélgetni, aki el tudja nézni ha hibát követek el... és szeretnék én is ilyen lenni valaki számára. A Barátaim közül, eddig akiben még nem csalódtam semmilyen téren az Pali, és szeretném elmesélni nektek, hogy milyen édes volt velem most is :).

Körülbelül két hete nem nagyon mentem sehová, leginkább itthon töltöttem a napjaim, rengeteget a számítógép előtt, főleg tervezgettem, meg interneteztem. Most egy nehéz periódusban vagyok, mert itthon problémák vannak, tesóm elköltözött itthoról, mert Imre (anyukám barátja) állandóan bántotta szavakkal és már nagyon rossz volt a légkör.. állandó feszültség volt itthon és én is nagyon lent éreztem magam, és sokszor ha csak tehettem ki sem jöttem egész nap a szobámból hogy valahogy kikerüljem Imrét... mert sajnos velem is hasonlóan bánt mint tesómmal, mert azt mondja állandóan, hogy nem csinálok semmit és állandóan bánt... Részben igaza van, és én is érzem hogy ez így nem jó ahogy most élek, de annál nincs rosszabb mint amikor otthon sem érzi otthon magát az ember és állandó a feszültség. És nincs hová menekülnöm, hanem ebben kell élnem napról napra. Én sohasem veszekszem Imrével, megpróbálok mindig udvarias lenni, de sajnos így is megkapom a rosszat. De ami a legjobban bánt az mégis Valaminek a hiánya, amit mélyen belül érzek és nemcsak lelkileg, fizikailag is hiányzik az a valami. Jó lenne tudni hogy mi ez ami hiányzik, hiszen Jézussal élek és nem kéne hogy bárminek is a hiányát érezzem... Azt érzem, hogy rettentően fáj belül, egy mély szomorúságot érzek, egy mély magányt, pedig ugyanakkor semmit sem érzek olyan nagyon ilyenkor, mint Jézust. Magány és Egynek lenni Jézussal - a kettő egyszerre.

De most szeretném elmesélni milyen aranyos volt Pali, milyen hatalmas Lélek ő belül! Két hétig itthon voltam és nem mentem el a GADARA-házba sem a Csoportra, pedig szerettem volna de egyszerűen nem ment... nagyon fájt belül Valami, meg megviselt az hogy tesóm elment itthonról és képtelen voltam bárkivel is beszélni, bezárkóztam a szobámba és depresszióba süllyedtem... Pali rengetegszer hívott, de nem vettem fel... képtelen voltam beszélni bárkivel is, pedig úgy szerettem volna legalább Palival, de nem ment, valami blokkolt mélyen belül... féltem hogy attól is hogyha felveszem nagyon lehangolóan fogok beszélni és hogy elveszítem Pali barátságát... pedig nagyon szeretem őt, nagyon jó barátok vagyunk. Végül ma összeszedtem magam és felhívtam estefelé... előtte állandóan görcsöltem hogy mi lesz ha nagyon haragudni fog, vagy nem áll majd szóba velem ezekután, hogy nem vettem fel a telefont és nem válaszoltam az sms-eire. Nagyon félve szóltam bele a telefonba... azt hittem valami olyasmit fog mondani, hogy: "Márti, miért nem válaszoltál nekem, csalódtam benned, nem leszek a barátod többé...", de nem nem ez történt! Amikor beleszólt, olyan kedves lágy hangon azt mondta, hogy: "De jó Márti, úgy örülök, hogy hívtál!"... Azt hittem elsírom magam örömömben, hogy ennyire édes és megértő! hihetetlen mennyire szeretetteljes, szeretettel teli Lélek Pali!! :))) Nagyon boldog voltam, bár nem hiszem hogy ez érződött a hangomon, mert még az itthoni dolgok is bennem voltak azért... meg még bennem vannak. Dióhéjban elmondtam neki, hogy miért nem voltam a Csoporton és hogy miért nem vettem fel a telefont. Nagyon megértő és kedves volt, igazi Barát és rájöttem hogy ő a legértékesebb ember akivel eddig találkoztam! Azt hiszem kicsit hasonlítunk abban, hogy én sem tudnék rá haragudni ha vele hasonló történne, meg senkire, mert nagyon tudok szeretni, és annyira örülök neki, hogy ő is így érez. :))) Egy nagy kő esett le a szívemről, hogy számíthatok a barátomra a nehéz helyzetekben, napokon, és nem olyan mint a legtöbb ember, hogy magával törődik, hanem igenis figyel a másikra. Ő egy igazi Emelkedett Lélek egy szerető értékes Ember! :))) Annyira nagy bldogság, hogy barátok vagyunk és ismerhetem Őt! :)))

Bizonyára kérditek, hogy mi van T.-vel, aki elárulom mostmár, hogy Tibi... Hát, még mindig szeretem, de nem úgy mint más a szerelmét. Ez nem szenvedélyes szerelem, ez csak tiszta szeretet, várakozó szeretet, éppen olyan mint amit az igaz barátaim iránt érzek, de nagyon erős, és még mindig néha úgy érzem érte élek, de azért már nem annyira, mert neki nincs rám szüksége és én ezt megértettem és minden ok. :) Sokáig nagyon rossz volt, szenvedtem, de erről senki sem tehet, és annál nincs szörnyűbb mint futni valaki után, akit nem érdekelsz... úgy értem annak az illetőnek is szörnyű ez, akit szeretsz, de ő nem szeret viszont. Én ezt nem is akartam hogy kellemetlen legyen T.-nek, ezért inkább nem írok neki, nem keresem, mert így lesz a legjobb és talán megnyugszom és ő is boldog lesz azzal akit szeret. :) Lemondok a barátságáról is, mert így kell tennem, mert tudom hogy egy ilyen barátság is halott ahol az egyik fél szereti a másikat. Számomra mindig a barátom marad, igaz barátom és én is az övé, de ez azt jelenti az én felfogásom szerint, hogy ott leszek, ha ő esetleg szükségét érzi hogy beszéljünk, bár ez nem fog bekövetkezni, de emiatt nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy neki így lesz jó az élete, és én nem is szeretnék beleszólni vagy birtokolni vagy kihasználni... számomra a barátság nem önmagamról szól, hanem arról a másik emberről, és ha neki nem jó velem, vagy nincs szüksége rám akkor nekem is ez kell hogy jó legyen. :) Mostmár jó, csak az nagyon rossz hogy érzem valaminek a hiányát nagyon, és nem tudom mi az... talán Jézus lehet az, az hogy már nagyon hiányzik és szeretnék vele lenni, vele élni... Ő az egyetlen aki mindig velem lesz, és bármin megyek keresztül, bármilyen hibát is vétek, ő nem hagy el soha... hiszem hogy Ő ilyen, sőt tudom, mert ismerem Jézust. Ő volt ott amikor élet és halál között lebegtem, ő pumpált erőt a testembe és lelkembe egyaránt, ő adott éltető levegőt, és ő dobogtatta a szívemet mikor majdnem megállt a verésben. Annyira közel áll hozzám, mint senki a világon és ezt fizikailag is érzem ezt a kapcsolatot, köteléket. Érzem a testemben, de főleg a szívemben ahogy dobog, olyan mintha minden egyes dobbanás érte történne. Szeretlek Jézus és téged is Pali, édes barátom és persze minden barátomat, legyetek bár közel vagy távol. :)