Reményteljes Világ

Mint oly sokszor, ma is gondolkoztam... Jézus és a Világ, az emberek sorsa jár a fejemben állandóan... azon gondolkoztam, hogy vajon meddig fognak elmenni az emberek a tudomány fejlesztésében (ami bevallom nagy aggodalommal tölt el, egyébként is nagyon nehezen viselem a változásokat), és lehetséges hogy arra is rá fognak jönni, hogy hogyan élhetünk örökké... de ha erre valaha is rájön ember, abból nem lesz semmi jó. Azon gondolkoztam, ha ez az idő el is jön, nem lesznek boldogabbak nálunk, halandóknál, mert csakis Isten képes tökéleteset alkotni. És mi halandók, reményben élünk, Várjuk Jézust teljes szívünkkel, teljes elménkkel. Ezt a reményt és Hitet senki sem veheti el tőlünk, mert oly erős, mint semmi más. Ha lehetőségem lenne választani két élet között, egy véges, de Isten által alkotott és végtelen ember által alkotott élet között, nem kérdéses hogy az elsőt választanám. Mindig is féltem a haláltól, és lehet hogy mindenkinek meg kell tapasztalnia ezt Jézusért, tehát ha így van akkor erre vágyom, mert ez Isten akarata. Azt hiszem ennél a Világnál ahol az ember még nem fejlődött fel a legmagasabb szintre, nincs csodálatosabb, ennél, ahol ember halandó és Istenbe vetett hitben él. Ha valaha is ember képes lesz örök életet produkálni, megfejteni az örökélet kulcsát (és lehetséges, hogy lesznek erre próbálkozások hamarosan), akkor valószínűleg rengeteg ember, majdnem mindenki elveszíti majd a hitét Jézusban, kivéve akik nagyon erősek lélekben. Ezért hívom a mi világunkat Reményteljes Világnak, mert eddig senki sem ölte meg a hitünket, szerencsére a Gonosz nem jutott még odáig, nem merészkedett még odáig, hogy az embereknek felajánlja mindenét, minden tudását, cserébe azért, hogy Istent elhagyják. Mert bizony vannak emberek akik szívesen fogadnák a Gonosz ajándékát, cserébe pedig megtagadnák Jézust. Azonban az idő, melyben most élünk, rendkívüli várakozással teljes, és sokan most jobb emberekké váltak mint előtte, sokan viszont rosszabbakká. Mindenki érzi a változást, érzékelik, hogy valami más lesz, sőt máris más. A Jelek megvannak, mindenki látja és van akinek ez önbizalmat ad, van akiből viszont egyre inkább kivész. Én érzem, nagyon erősen, hogy Jézus már nagyon közel van - azt nem tudom pontosan mennyire, - de az első eljöveteléhez képest iszonyúan közel. Ezt érzem, de nem merek semmit sem kijelenteni önbizalommal. Bennem valahogy a kettősség jelentkezett a változások hatására, vagyis az önbizalmam nagyobb és kisebb is lett egyszerre. Amit mindnyájan tehetünk, ezekben az időkben, hogy nem veszítjük el a hitet és a reményt és a szeretetet. Hogy nem támogatjuk azokat a dolgokat, melyek Isten akaratával ellenkeznek és vigyázunk, hogy jók maradjunk. Vigyáznunk kell, hogy ne legyen túl nagy az önbizalmunk, hiszen mi mind emberek és halandók vagyunk, és Isten nélkül senkik. Isten ezt sohasem mondaná nekünk, de ezt éreznünk kell mélyen, mert aki annyira szeret minket mint Isten, nem érezhetjük ezt másként, mégha nagyon másként vágynánk is érezni. Önkéntelenül is Szeretet ébred a szívedben, ha egyszer megérzed a Szeretetét.. :) Tehát kérlek mindig figyeljetek oda édes barátaim, hogy ne adjátok el a lelketeket semmiért, se pénzért, se tudásért, se szépségért, se az örök életért! Maradjatok meg szerénynek, kicsinek, kedvesnek és Isten nektek adja teljes, végtelen Szeretetét! Ha valaki azt mondja neked: "Sokat tudok, és képes vagyok arra amire Isten" ne hidd el, vagy ha azt mondja: "Én gazdaggá teszlek és sikeressé", ne hidd, mert lehet ugyan hogy képes ideig-óráig ezt megtenni, nem leszel boldog és lehet hogy elveszíted a lelkedet is, amely eddig Istenben élt és lélegzett. Tehát csak halgass mindig a szívedre, a lelkedre :) És éljünk reményben és próbáljunk meg másokat is tanítani erre. :)