Őszi magány

Megint egyedül vagyok a szobámban és gondolkozom mindenféléről... most kivételesen nem Jézus jár a fejemben, hanem Ti kedves barátaim. Megint T.-re gondolok akibe szerelmes vagyok. Már régen nem hallottam felőle és nagyon hiányzik... és tudom, hogy ő ezt tudja, de azt is, hogy talán ez megijeszti és ezért nem ír. Igaz lehetne az is az oka, hogy mostmár elkezdődött számára a munka, a tanítás. Igen, ő tanár. ;) De én inkább arra gondolok, hogy nincs kedve nekem írni és ezt meg is értem... értem pontosan milyen lehet neki, hogy én szerelmes vagyok belé, és ezt ő tudja, de ő mást szeret... úgy érezheti hogy távolságot kell tartania velem és nem mondhat semmi félreérthető dolgot, vagyis nem lehet túl kedves sem, nehogy félreértsem őt. Pedig tudom hogy nem szeret úgy engem, és én ebbe belenyugodtam, bár az én érzéseim nem vátoztak (Örök a szerelmem iránta) és még mindig nagyon rossz ez számomra és szomorú vagyok. De szívvel lélekkel elfogadtam amit mondott nekem, és túlleszek rajta... én valójában nem arra vágyom, hogy testileg érintkezzünk, inkább csak arra hogy beszélgessünk és a közelemben legyen... Úgy szeretném meglátogatni, de csakis akkor, ha ő is örülne nekem... bár most nem tudom igazán hogy jó lenne e, talán most nem szeretne látni... ez nem bántó számomra, hanem tökéletesen meg tudom érteni, mert én is voltam hasonló helyzetben már. Ha szüksége lesz rám úgyis keresni fog, ha nem akkor pedig... lesz valahogy. Elvagyok én magamban klasszul, hiszen mindig is amolyan "magányos típusú magának való" ember voltam. :) :( :)

Legszívesebben tudjátok mihez lenne kedvem? Órákat sétálni a körösparton valakivel, órákat beszélgetni csendben, szinte suttogva - így Ősszel nagyon hangulatos! Imádom az Őszt, amikor minden olyan csendes és gyönyörű! Gyönyörűek a színek - olyan megnyugtatóak. Az a sok bordó, rozsdabarna, lángoló színű levél, a magányos fák, a körös ahogy lassan folydogál nyugodtan, az alvásra készülődő talaj, az, hogy az emberek lassan melegebb cuccokat öltenek fel, kabátot, csodálatos esténként belátni egy-egy lakás ablakán ahol fény szűrődik ki, hogy mit csinálnak a családok, ahogy ténykednek a konyhában és beszélgetnek és vidámak és élvezik az otthon melegét és nyugalmát! :))) Olyan békés és megnyugtató. Szeretem ezt a lelassulást, olyan érzés, mintha kicsit begubózna mindenki a kis vackába és elmerülne a lélek dolgaiban. :) Annyira szeretem az évszakokat, mindegyik olyan különleges! De az Ősz mindig is a kedvencem volt. Imádok belebújni a jó meleg pulcsikba és a kabátba, melegedni a radiátor mellett és nézni a fákat az eget! Imádok élni! :))) Bármennyire is melankólikus és szomorú az igazi Én, ugyanakkor boldog is. Mert itt élek ezen a világon ami gyönyörű és mindenben Istent Érzem... És azt, hogy én is ide tartozom, hogy Otthon vagyok ezen a Földön, mert Isten engem is megtervezett és Otthonomul adta ezt a világot. :) És adott nekem Igaz Barátokat, akik a legnagyobb csodái a világnak :)))

Viszont úgy hiányzik valami... meg fogtok lepődni: a "betegségem". Igen, azt hiszem meggyógyultam, elmúlt teljesen. Két hónapja fejeztem be a gyógyszerek szedését és ezalatt csak egyszer voltam nagyon mélyponton (egy próbában). Miért hiányzik? - kérdezheted. Mert az egy másvilág, egy Álomvilág, mely elvezetett az Én mélyére és Istent is jobban éreztem. Most viszont Semmi. Csak egyszerű átlag ember vagyok aki viszonylag normális, és nem tudok mesélni semmi fantasztikusat... tudjátok, hogy nagyon őszinte ember vagyok, és ezért szeretnék őszintén beszélni arról hogyan érzek. Hiányoznak a nehéz periódusok... (vagyis azok a dolgok érzések, amiket akkor éltem meg) mert akkor bár nagyon szenvedtem, és volt hogy megbántottam embereket (ezért viszont egyáltalán nem hiányzik), de éreztem, hogy ÉL A LELKEM! Éreztem, hogy Jézus erősen figyel és segít. És az annyira jó érzés volt!!! Szeretem Jézust teljes szívemből és teljes elmémből! Szeretek Vele lenni... Szükségem van Rá. Mindig újra és újra megnézem azt a filmet ami róla szól, az életéről, és folyamatosan olvasom azt a könyvet amit Tibitől kaptam és a Bibliát. De nem tudok olyan állapotba kerülni, hogy úgy, olyan nagyon érezzem őt, mint amikor egy Próbában vagyok... meg akartam gyógyulni, és megkaptam és tudom, hogy mit gondoltok - Ez Csodás! De vajon tényleg az? Mostmár bizonyságot tehetnék az embereknek, más betegeknek, hogy Isten meggyógyít. De vajon jó egészségesnek lenni, ha nem tudod ŐT érezni? (...) Bár betegnek sem kell lenni hozzá, de mégis, van a betegségben valami, ami közelebb visz hozzá... Most erős vagyok és egészséges, de a lelkem szüntelen ŐT hívja. Annyira Szeretem és ez csak nő és egyre csak nő... ahogy a magány és a fájdalom is... nem tudok betelni vele annyira SZERETEM JÉZUST! És ami fáj, hogy ŐT látom T.-ben is, a szomorú kék szemeiben, különleges semmihez sem fogható megnyugtató hangjában... JÉZUS ANNYIRA HIÁNYZOL! Hogy fogom kibírni nélküled egy életen át és azon túl... Szeretet szeretet után kiált... nélküled semmi vagyok, Veled azonban Minden. Mert Te vagy a Minden, az Élet! Szeretnék újra találkozni veled, bármi módon, mert nélküled az életem... kevesebb mint egy lélegzet. Szeretném újra átélni azt, amikor éreztelek, éreztem Szereteted melegét... bármit vállalnék ezért, még azt is, amit életem legszörnyűbb éjjelén éltem át... csak betölts engem ÖNMAGAD LÉNYÉVEL! Érezni akarlak, a szívemben erősen, mélyen, úgy hogy betölts teljesen! Szeretni akarlak ahogy Te szeretsz engem! Veled akarok élni és neked adni mindent az életemből!