Két napja láttam a tv-ben egy amerikai filmet, a címe: A Fércember (angolul: Mr. Stitch), a Viasat3-on volt, azt hiszem Hétfőn, estefelé. Ebben a filmben teljesen fehér volt minden, olyan mint a kedvenc videómban a Sweet Harmony-ban. És volt benne egy férfi aki teljesen be volt bugyolálva fehér gézbe. Egy ágyon feküdt a tökéletes fehérségben, és volt vele egy orvos is, ő alkotta ezt az embert. Azt mondta 88 jólelkű emberből rakta őt össze (44 női és 44 férfi testrészből). Ez az ember (aki be volt kötözve) mindent tudott egyedül Jézus nevét nem ismerte. És amikor előtte kiejtették a Jézus nevet, felfigyelt és tudni akart róla. Két könyvet kért az orvosától és megalkotójától. A Bibliát és a Frankenstein-t. Az orvosa csak a Bibliát tudta neki odaadni. De ez később történt... előtte, az orvosa levette róla a gézt... megkérdezte tőle: "Felkészültél?" és lassan lehántotta róla az anyagot. Mikor megláttam ezt a férfit, megállt szinte a szívverésem is! Mint egy villámcsapás. A tekintete leírhatatlan volt!!! tudjátok mi nyillalt a szívembe? az a szó: Jézus. (És az is: Szeretlek!) Amikor megláttam a szemeit, magát a tekintetét, azt láttam benne: Szeretet, tisztaság, szomorúság, fájdalom, szerelem, magány, szelídség. Ha van szerelem első látásra, ez az volt a részemről. (Kérlek ne nevessetek ki, tudom hogy már kinőttem a rajongó-korszakból, de annyira megbabonázott ez a férfi!) Bár ne láttam volna meg sohasem azt a tekintetet... mert feledni nem tudom... amikor ez a férfi belenézett a tükörbe azt mondta: "Visszataszító vagyok." Ezt azért mondhatta, mert a teste sötét és világos foltokból állt (mert 88 ember testrészéből alkották meg). Azt is mondta: "Olyan akarok lenni mint a többi ember." Pedig olyan tökéletes volt mindene a teste, a szemei, és a film szerint nagyon jólelkű is volt! Aztán elszomorodott mert meglátta hogy neki nincs nemi szerve. "És a nemi szervem hol van?" kérdezte, és annyira szomorú volt a tekintete hogy azt leírni nem lehet. Az orvosa ezt mondta neki: "Az nincs. Te nemtelen vagy."
Később ez a férfi (a teremtmény) olvasgatta a Bibliát az ágyán. Aztán amikor az orvosa megjelent így szólt a teremtmény: "Döntöttem. Férfi vagyok. És nevet is választottam magamnak. Lazarus (azaz Lázár), a Bibliából." Erre az orvosa ezt mondta viccesen: "Akkor én vagyok Jézus Krisztus?" Erre Lazarus így szólt: "Csak ha megbánod a bűneidet." Ezután nem bírtam tovább nézni, mert annyira csodálatos volt a tekintete Lazarusnak, hogy féltem ez a gonosz kísértése és kikapcsoltam... nagyon nehéz volt, mert a férfi szemeit akartam nézni a végtelenségig... megnyugvást találtam bennük és úgy éreztem ő a másik felem. De ez bűnös érzés tőlem, ugye? :( Akármennyire is azt éreztem hogy harcolnom kell az ellen hogy csupán a kinézete alapján szeressek bele "valakibe", soha nem feledem azt a tekintetet!!! A másik érzésem az volt: nem szabad! Ez Bűn! Aztán rápillantottam az asztalra ahol egy szórólapon ez állt: "Megigézlek a tekintetemmel!" (egy autót reklámoztak a szórólapon). Aztán bevillant az a mondat amit Kati mondott nekem: "Megbuktál. Te a szépeket szereted." És nagyon fájt és szenvedtem, mert az érzéseim is mást mondtak és az eszem is. Amikor megláttam azt a tekintetet, azt leírni nem lehet. Nem is a szépsége fogott meg, hanem az érzés amit sugárzott. Tudjátok milyen volt? Mintha csak érzéseket sugározna és nem lennének gondolatai csak érzései. Amikor megláttam az arcát a férfinek, úgy éreztem ő az akit világéletemben kerestem... kérlek barátaim ne nevessetek ki... kérlek titeket... nekem ez olyan csodálatos és mély érzés volt! És ez nem vicces mert nekem nagyon fáj, hogy ennyire beleestem csupán a kinézete alapján.
Nagyon fájdalmas és felemelő érzés volt és megsebzett nagyon mélyen... és közben végig az eszem azt mondta: Bűn! Bűn! Bűn! A szívem meg azt: Szeretem! Szeretem! Szeretem!
Hogy tud a gonosz ilyenhez folyamodni? És tudjátok mióta láttam azt a tekintetet az enyém is megváltozott azt hiszem... szomorúbb lett, mert rájöttem ő is egy elérhetetlen álom. Nagyon félek mert én úgy érzem Jézust szeretem de vele Jézust azonosítottam (pontosan ilyennek képzelném el Jézust is!) és mégsem a gonoszt. Én azt éreztem a tekintetében ő Jézus! Miért abba szeretünk bele akihez fizikailag is vonzódunk? Csak arra a tekintetre tudok gondolni.... mert az érzéseim ezt súgják, az eszem meg azt: ez Bűn. Ő a gonosz és el akar csábítani.
Szerintetek mi az erősebb a szív vagy az ész?
Jézushoz vágyakozom teljes szívemből, és le kell küzdenem mind a szív, mind az ész erejét. Mert Jézushoz tartok. (Én mindig inkább az érzések felé hajlottam, mint amit az eszem súgott, vagy az amit tanítottak a szeretetről... Hiszem, hogy a Szeretet nem egy életforma vagy életút - Hiszem, a Szeretet Az Érzés! Ezt be fogom bizonyítani valahogy Tibinek is, mert vele egyszer beszélgettünk erről, és Ő valami olyasmit mondott, hogy a szeretet egy döntés egy választott dolog vagy hasonló, sajnos nem emlékszem pontosan... Az Igazi Szeretet csak akkor lehet Igazi, ha Érezzük. Ha nem érezzük, de mondjuk azt mondod, hogy Igazi, mert mindent feláldozol valakiért, hidd el, semmit sem ér, ha nem érzed mélyen a szívedben, hogy szereted őt. Hiszem hogy Jézus Szeretete irántunk sem csupán egy döntés volt, Hiszem hogy ő ezt mélyen a szívében érezte is! :) Mert ha azt mondod, Szeretlek téged, és mindened oda is adod, de nem érzed teljes szívedből, csak boldoggá akarsz tenni, akkor az nem Igazi szeretet. Bár az akarat az már nagy dolog, mégsem lehet Igazi Szeretetnek hívni, ha nem érzed, mert a Szeretet az Érzés...
És mikor Katival egyszer beszélgettünk a Szeretetről, Szerelemről, ő azt mondta nem tud Egyet szeretni, mindenkit egyformán szeret... én ezt képtelen voltam felfogni, hogy hogyan lehetséges egyformán szeretni több embert, még kettőt is lehetetlen teljesen egyformán szeretni... legalábbis én még sohasem éreztem ilyet... abban hittem akkor is és most is, hogy az Igazi Szerelem, az Egyetlen Egy, és nincs több. Hogy igazán csak Egyet lehet szeretni. Hiszem hogy Létezik Igaz Szerelem. Lehet több embert nagyon nagyon szeretni, de Igaz Szerelemmel csakis Egyet.)
Ilyen erős kísértésnek még sohasem voltam kitéve. És lesz még erősebb is... :(
De mivel a Jézus iránt érzett szerelmem mindennél erősebb, ezt a kísértést is (Ezt a férfit akit láttam tv-ben) át kell lépnem...
De az érzéseket nem lehet tanulni. Hiszem hogyha egyszer meglátom Jézust, örök és kitörölhetetlen szerelemre gyullad szívem iránta, és nem azért mert ez volt a vágyam és nem azért mert ezt szeretném és azért sem mert szeretném boldoggá tenni (bár erre nagyon vágyom): hanem mert így fogok érezni önmagamtól. (Mert hiszem, ő olyan amilyen az álmaimban. Az Igazi Jézus, akinek a teste éppen olyan mint a Lelke. Ha nem is olyan én akkor is őhozzá vágyakozom, mert ő életem szerelme.)
Már most így érzek. Mert ismerem. De vágyom látni Őt... de ha nem is látom meg sohasem akkor is őt szeretem a legjobban a világon és szerelemmel! :))) Ezért küzdök most az érzéseim ellen, pedig tudom az érzések Istentől vannak... Őt (Jézust) nem a gondolatai irányították, hanem a Szeretet irántunk és tudom hogy ez nála érzés szinten volt meg, nem pedig "elméleti" síkon, nem azért mert "ez volt a dolga" és mert "így volt helyes" vagy mert "az Atya ezt kívánta". Így kellett éreznie, különben semmi értelme nem lett volna... ha nem érzett irántunk Szeretetet akkor hiába határozta volna el, hogy áldozatot hoz értünk, mert Hiszem Isten maga az Igazi Szeretet és az Igazi Szeretet: Érzés. :)
Bár ne láttam volna meg az arcát ennek a férfinek aki a filmben Lazarust alakítja... De tudjátok, hogy mi történt? Megnyugtatott és reményt adott ez a férfi... ti egyébként hisztek a szerelemben első látásra? Én igen, bár mindig azt vallottam, hogy nem a külső a lényeg, hanem ha megismerjük az ember lelkét, és valójában ez is egy újabb ellentmondás bennem... hogy szeretném hinni azt hogy életünk szerelmét abban a pillanatban felismerjük, amint megpillantjuk és végzetesen beleszeretünk, de mégis a Lélek sokkal fontosabb és ami igazán számít! Az álmom hogy él egy ilyen férfi a Földön, akibe első látásra beleszeretek és pontosan olyan belül mint Jézus! Én valójában Jézusba vagyok szerelmes mert az ő lelke egyedül olyan, amilyen férfiról álmodok: a legszeretőbb, leggyengédebb, legkedvesebb. És ez a férfi a filmben csupán szerepet játszott, lehet hogy nem is ilyen a valóságban belül... Miért nem tudok olyan embert elfogadni magam mellé akibe nem vagyok szerelmes, de ő szeret engem? Miért olyan nehéz ez? :((( És miért tesz ez ennyire határtalanul szomorúvá és miért harcolok az érzéseim ellen?? :((( Igen én harcolok ez ellen, de az érzéseim olyan nagyon erősek, annyira végzetesen álmodó és romantikus vagyok, aki hisz a tökéletesben (Lélekben és testben).... ezért utálom önmagam! Nem akarok így érezni, mert úgy érzem, nem szabad. Én szeretnék önfeláldozó lenni és feladni ezt az önző énemet... de ez olyan erős, ez a vágy hogy találkozzam a világ legcsodálatosabb, legszelídebb férfiával... mert annyira szerelmes vagyok... És azt hiszem, hogy nem vagyok biszexuális többé, hanem heteroszexuális - rájöttem, hogy férfi az életem párja, én a férfiakat szeretem, vagy pedig nemtelen. Egy olyan férfi, akinek férfi teste van (Vonzóbbnak találom a férfitestet mint a nőit, sőt mostmár a női egyáltalán nem vonz), de lelke a nőé és a férfié között helyezkedik el valahol, inkább női. Aki nagyon sebezhető, érzéssel teli, érzékeny, álmodozó és nem fontos a szex, csak a szeretet. Aki barátja is a szerelmének, és szeret beszélni az érzéseiről. Aki arra vágyik mint én, egy édes harmóniára, például hogy csak ülünk egymás mellett órákig, és fogjuk egymás kezét csendben, esetleg halkan beszélgetnénk Jézusról, Istenről, vagy egymásról, és ez már eleve végtelenül boldoggá tenne mindkettőnket! Igen nagyon nő vagyok tudom, és női lelkű férfi az álmom. Vagy inkább aki a kettő között van - férfi és nő. (Olyan érdekes, mert mindkét rész nagyon vonz... annyira vágyom egy olyan férfira, aki hihetetlen érzelmes, és sebezhető, tud sírni, de ugyanakkor hasonló a többi férfihoz is - aki nem mutatja ki, ha fáj neki valami, de látszik a szemeiben... én annyira szeretném érezni ezt a két részt, ezt a kettősséget vagy inkább a kettő egyensúlyát egy férfiban, egy férfiban aki ugyanannyira férfi is és nő is belül, de kívül, testileg férfi... milyen klassz lenne érezni valakiben az édes harmóniát! Ezt a két nemet tökéletes egyensúlyban!) Azt hiszem ha ezt a bejegyzésem olvassa férfi, bizonyára kinevet és azt mondja: "a férfiak nem ilyenek. Ilyen férfi nincs. Ha lenne sem lehetne ilyen, mert két ellentétről beszélünk, melyek nem lehetnek meg egyszerre valakiben, aki normális. Az egyik rész kizárja a másikat. Nincs kétnemű ember, sem pedig nemtelen. Csak Férfi van és Nő van." Ezért vágyom egy nemtelen személyre, akiben mindkét rész megvan: mind a női, mind a férfi. Akiben édes harmóniában van meg a két nem. (Hiszem hogy él!) nem tudom ki ő, de látom magam előtt, álmodom róla és szeretem őt! Látom a tekintetét, egy szelíd tekintetet, teli szeretettel... a szemei kék színűek az álmomban és szelídek és szomorúak, érzéssel teliek. Ez a férfi ebben a filmben pontosan így nézett ki, és még ami fantasztikus volt, hogy nem volt nemi szerve... ez is az álmom. Tudom ez furcsán hangzik, de akit én szeretek az nemtelen. Az nem képes a szexre csak a szeretetre és szerelemre. Olyanvalaki akinek ugyanaz okoz örömet mint nekem. Mert számomra nem az adja az örömet, mint sokaknak, nem a nemi egyesülés - sőt nekem ez semmit sem jelent. Számomra egyesülni valakivel a szerelemben azt jelenti: összefonódni testileg, érezni a szeretetét, de ehhez nincs szükség nemi szervekre, hogy boldogok legyünk.
Azt hiszem amire igazán vágyom az az, hogy Egy legyek egy férfival (testileg és lelkileg) olyannyira, hogy a női és férfi rész teljesen egybeolvadjon, keveredjen, kiegyenlítődjön, és mindkettőnkben ugyanannyi férfi és női rész jönne létre ezáltal: Az hogy a testi- lelki Egyesülés által létrejöjjön bennem és benne a tökéletes Egyensúly és Harmónia, a nemek harmóniája! És ne legyünk többé Nő és Férfi, hanem egy test, egy lélek, két összetartozó fél akik egymás által élnek, egymást kiegyenlítik és egyformává, Eggyé válnak. Akik egyformán Boldogok egymás által, ugyanazt érzik belül: Harmóniát, Egyensúlyt Szeretetet, Istent. :)
Ez a film "A Fércember" lett a kedvenc filmem örökre. Ha tehetitek nézzétek meg! A főszereplő neve: Wil Wheaton. Ő lett a kedvenc színészem. :)
Most e film által jöttem rá arra, hogy akit szeretek nincs neme. Ő sem nő, sem férfi. Ő a kettő keveréke... Léteznie kell valahol a világban... és csak Jézus lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése