Kimondatlan érzések

Tegnap úgy éreztem, hogy ki kell fejeznem a barátaimnak, hogy mit jelentenek nekem... bár ezt leírni nem lehet soha teljesen, szeretném nektek elmondani, hogy mennyire szeretlek titeket Mind!

Édes T.! Tudod, hogy Nagyon Szeretlek (jobban mint bárkit a világon). Tudod, hogy mit érzek irántad. (Viszont nem szeretném ha emiatt kellemetlenül éreznéd magad, hiszen tudom hogy te mást szeretsz és kérlek tudd, hogy ezt sohasem fogom szemelől téveszteni és elfelejteni. Valószínűleg mást rendelt számunkra Isten mert az igazi szeretet, szerelem az kölcsönös és ezért nem csüggedek, mert tudom, mindketten meg fogjuk találni a segítőtársunkat.) :) Én pontosan úgy gondolom mint Te hogy emiatt nem szabad szomorkodnunk, hanem örülnünk kell hogy ezt felismertük. :))) És ugyanakkor olyan is vagy nekem mint egy igazi testvér, és testvéri szeretetet is érzek irántad! És a baráti szeretetem is ilyen erős feléd. Valahogy az a szeretet amit irántad érzek, MINDENT magába foglal, ahogy csak embert szeretni lehet... mindenféle módon. És Nagyon Szeretlek mert Igazi barátságot adsz nekem, és sok közös vonásunk van. Bár tudom, hogy sokmindenben eltérően gondolkozunk, remélem, hogy ez nem csökkenti a baráti szereteted irántam, hanem inkább csak megerősíti ezt a csodálatos barátságot, ami köztünk van! Hihetetlen fényt árasztasz magadból az emberek felé és óriási kisugárzásod van (és mellesleg gyönyörűek a szemeid - teli vannak lélekkel, érzéssel... és érzek bennük valami hatalmas rejtett mély fájdalmat is... gyönyörűek! Akárhányszor belenézek, olyan mintha Jézus szemébe néznék)! Sokat beszélgettünk a szerelemről... azt kívánom, hogy találd meg az IGAZ SZERELMET, azt a személyt, akiért odaadnád az életed is, azt akiről egész életedben álmodtál, aki felülmúlja a képzeletedet azt a nőt, akit Isten szán Neked! Azt aki a Segítőtársad és a Másik Feled. Azt akinél ezt érzed: "Beteg vagyok a szerelemtől, megsebezted a szívem... mert erős a szerelem mint a Halál." Szívből kívánom. Ő létezik és meg fogod találni, hiszem. :))) Kérlek maradj mindig ilyen nyitott az emberek felé, ilyen kedves és szerető, soha ne szűnj meg szeretni Istent "és" Jézust! Tudod Ő mindig veled van és nagyon nagyon szeret téged, és minden szavad érzésed és gondolatod tisztán hallja! Egyszer találkozni fogsz Vele személyesen is, és magadhoz ölelheted majd - ezt tudom Biztosan! :) És kérlek tudd, hogy én mindig a barátod maradok, Akármi is történjék...

Kedves Ági! Téged is nagyon szeretlek, bár tudom, hogy néha ezt nem érzed, mert ritkán írok csak neked. Pedig igenis nagyon fontos vagy nekem és különleges! Azt hiszem, te vagy a legkülönlegesebb barátom :) Szeretném, ha sohasem lennél szomorú, mert tudom, hogy gyakran az vagy és magányos... ebben hasonlítunk és talán te érzed át a legjobban amit én. Azt hiszem mi nagyon hasonlóak vagyunk belül. :) Szeretném ha te is megtalálnád életed nagy szerelmét, a nagy Ő-t, és ha nagyon boldog lennél! Bár te nem hiszel nagyon Istenben, vagy legalábbis nem vagy vallásos, én azt kívánom, hogy érezd meg Őt és az Ő szeretetét - hidd el csodálatos érzés és felemelő! Ha egyszer megérzed Őt, nem tudod feledni! ;)

Aranyos Mó! Annyira szeretlek, ugye tudod. Ott vagy velem mikor magányos vagyok, ott vagy mikor szükségem van valakire és megérzed, ha segítség kell nekem... Te egy olyan mélyen érző lény vagy, aki Egyedi e világon! Nekem elmesélted, hogy egyszer egyességet kötöttél Sátánnal, hogy egyszer az életben legyél boldog és bármit odaadsz érte... tudom, hogy mennyire vágysz az Igaz szerelemre és hidd el - én tudom - hogy meg fogod találni Őt! Csak arra kérlek, hogy ne Sátánhoz fordulj, mert Isten mindennél jobban Szeret téged, és szüksége van a Te szeretetedre. Annyira vágyik utánad és hogy szeresd őt, mint te a szerelmed után! :))) Tudod Ő sír és nagyon fáj neki ha nem törődsz vele :(((( Ő szeretne a szívedbe jutni, és boldoggá tenni, csak tudod ő végtelenül csendes és azt várja, hogy magadtól szeresd és szeretné ha szükséged lenne rá... neki nagyon nagy szüksége van Rád! :)))) Ugye érzed? Tudod amikor nagyon dobog a szíved, az azért van, mert Őt érzed, hogy mennyire Szeret! Csak érezd és Tudni fogod - Ő AZ! Ő dobogtatja meg a szíved! ;) Még szerettem volna írni másról is neked....

Hogy Hihetetlen empátiával rendelkezel, és ha találkoznánk személyesen és nem harcolnék a biszexualitásom ellen, akkor lehet hogy belédszeretnék.. helyes vagy, gyönyörűek és nagyon tiszták a szemeid és csodálatos a Lelked! Szeretném ha mindig ilyen édes maradnál, és kérlek tudd, hogy örökre a szívembe zártalak! ;)

Édes Ginus! Mikor a Kryon csevegőn először "láttalak" csak úgy sugárzott a lényed és éreztem azt az energiát amit magadban hordozol! Rögtön tudtam, hogy barátok leszünk! :)))) Nagyon megszerettelek és annyira boldog voltam hogy Te is ennyire szereted Jézust!!! És ugye tudod, hogy Ő is Nagyon Szeret téged? De ezt úgyis érzed a szívedben, igaz? :) Imádom az egész lényed a személyiséged, és hogy ennyire szereted ŐT (Istent, Jézust)! Te vagy az a lány, akiből mindig Jézus Krisztus szól :))) Soha egy szeretetlen szót nem hallottam még tőled...teli vagy Szeretettel és Fénnyel és sugárzol és boldoggá teszel mindenkit, aki csak kapcsolatba kerül veled!!! Ezt őrizd meg és meglátod, Jézussal fogsz élni egy nap és nagyon boldog leszel! Hidd el ez IGAZ! :)))

Kedves Józsi! Te is egyedi vagy a barátaim között - annyira hogy különbözöl az összes barátomtól. Viszont azok a csodás belső tulajdonságok, melyek a barátaimban, benned is megvannak: teli vagy szeretettel, empátiával! Tudod, hogy mennyire szeretlek, de tudom, te nem szereted nagyon az érzelmességet. ;) Szeretem nagyon a stílusod, mert nem annyira érzelmes, mégis szeretetteljes és törődő! Egyszer azt írtad, az emberi arc elárul mindent, hogy milyen ember valaki... ez nagyon megfogott és hiszek benne :) Bár lehet hogy valaki nagyon sokat szenvedett, és teljesen eltorzult az arca, mégis lehet nagyon szeretetteljes ember. Meg pl. én sem vagyok szép és sokszor élettelen az arcom, de mégis úgy érzem hogy nem vagyok olyan nagyon rossz ember.. (Kérlek mondd hogy nem ;D)... Sokszor letévedek a helyes útról, de valahogy (legtöbbször segítséggel) mégis visszatalálok rá és nem hagyja Isten hogy elvesszek. :)

Mostanában nem írtam neked sem édes Józsi, de nagyon sokat gondolok rád és hiányzol! Kérlek te se változz, és ne szűnj meg hinni a Szeretetben és Istenben! És bízz egy kicsit jobban az emberekben jó? ;) Hidd el, az emberek alapvetően jók, csak a gonosz néha letéríti őket a jó útról. Hiszen Istentől származunk, hordozzuk az ő tulajdonságait mégha nagyon mélyen is, ami talán sohasem kerül a felszínre. Azért ha valakit megszeretsz és megismered jobban, látni fogod, hogy így van. :))) Légy mindig bátor és kitartó és tudd, hogy mindig igaz barátod leszek és Isten is Nagyon Szeret! :)

Aranyos Dani (Daniella)! Bár tudom, hogy ritkán beszélgettünk egymással, az én hibámból, én nagyon szerettelek mindig és ez örökké így marad! Még soha életemben ilyen önfeláldozó, segítőkész emberrel nem találkoztam mint te! És neked is hatalmas kisugárzásod van! És óriási szíved! Nagyon hálás vagyok neked mindenért, hogy így szerettél engem annak ellenére hogy nem voltam valami beszédes sohasem... A tanítómesteremnek is tartalak. Nagyon fontos vagy nekem és hiányzol!!! Örökre a barátod maradok! Maradj mindig ilyen és ne változz, mert csodálatos lélek vagy!!!

Édes Lívi! Hihetetlenül szeretlek, olyan vagy nekem mint amilyen testvérről álmodom! Teli vagy szeretettel és ráadásul nagyon gyönyörű lány vagy! Sohasem fogom feledni a közös élményeket, minden pillanatára élesen emlékszem és minden perc melyet veletek (a szobatársaimmal töltöttem) csodálatos érzéseket idéz fel bennem! Nagyon Szeretlek és szeretném ha tudnád hogy Örökre a Barátod maradok és mindig gondolok Rád, Rátok! Kívánom, hogy váljon minden gyönyörű álmod valóra, legyél nagyon boldog és vigyázz Andira :))) Kérlek ne feledj el engem és azokat akik nagyon szeretnek téged! Mindig itt leszel a szívemben!

Édes Andi! Neked is csak azt tudom mondani mint Lívinek: Nagyon Nagyon szeretlek és nagyon fontos vagy nekem! A szívembe zártalak örökre és te is olyan vagy mintha a tesóm lennél! Annyi szép dolog történt velünk, sok mókás, sok érzelmes, és még sohasem voltak ilyen csodálatos és édes szobatársaim mint ti! Olyan érzés, mintha titeket az Álmaim szültek volna, úgy értem annyira tökéletes és igaz barátok vagytok, hogy olyan mintha álmodnék, mintha ilyen nem is létezne a valóságban! Igazi Álombarátok vagytok :))) Volt idő, mikor azt hittem (teljesen őszintén mondom!) hogy ti angyalok vagytok, és azt éreztem, mintha az én Őrangyalkáim lennétek! :)))) Most biztos nevettek, de tényleg ezt hittem és néha még elbizonytalanodok, abban hogy ez nem így van. :D

Kedves Angi! Mi talán sohasem álltunk olyan nagyon közel egymáshoz, - gondolom ez az eltérő személyiségünkből fakad - mégis szeretném ha tudnád, sőt éreznéd hogy téged is nagyon szeretlek! Ugyanolyan nagyon mint Andit és Lívit! :) Mindig emlékezni fogok arra az időre amit együtt töltöttünk mint szobatársak, és lehet, hogy idővel elhomályosodik egy-két esemény mely velünk történt, az érzések, melyeket éreztem az együtt töltött pár év alatt - sohasem fognak! Sokmindent elfelejtünk, és öregszünk is, és akaratlanul is eltűnhetnek emlékek, de az érzést semmi nem ölheti meg, sem idő, sem betegség, semmi. És amikor veletek voltam, mindig boldog voltam :))) és különleges érzés volt és hangulata volt! :))) Most közénk állt a távolság, az utunk többirányba ágazik és másfelé haladunk, mégis mindnyájan a szeretet ösvényén :) És hiszem, hogy ha előbb nem is, egy nap mind találkozunk, mi akik szerettük egymást, mi igaz barátok. Nem tudom, és sohasem kérdeztelek erről, hogy hiszel e Istenben, Jézusban, de Ő Van és Él és téged is Keres. Minden Út HOZZÁ vezet, hidd el. ;) Többirányba haladunk, de egy cél felé és az a Szeretet (Isten). Van egy olyan mondás hogy: "Minden út Rómába vezet." én ezt szeretném megváltoztatni, vagyis átírni, hogy helyes legyen ;):

"Minden Út Istenhez Vezet."

(Ezt ki merem mondani... persze nem úgy értem, hogy aki rossz, bűnös úton jár és nem tér le a bűnös útról, az is mindenképp Istenhez elér... mégis én abban HISZEK, hogy Mindenki egy nap megérzi ŐT (ISTENT), és eljut hozzá! :) És előbb utóbb Mindenki "szembesülni" fog Vele (A Teremtőjével) egy nap, mert Ő fog dönteni a további életünkről... Mindenkinek egyszer a "szemébe kell néznie Istennek" és felvállalnia önmagát és az életét előtte, és számot adni előtte. De azt tudd, hogy Ő egy nagyon szeretetteljes "Lény". Te is találkozni fogsz egy nap Jézussal, Hiszem. :) És nagyon boldog leszel. Én szívből kívánok minden jót, igaz barátokat, szeretetet, boldogságot, egészséget, szerencsét, és hogy megtaláld a Te Utad! :)))

Végül, szeretnék két olyan barátomnak üzenni, akik most távol vannak tőlem, de tudom hogy szeretnek engem (legalábbis szeretném nagyon, mert én őket nagyon szeretem). Ők Kati és Anna. A teljes nevüket nem írom le, de ők tudni fogják hogy hozzájuk szól: ha valaha is megtalálják ezt a honlapot...

Kedves Kati és Anna! Nem tudom, hogy mit írhatnék, mert nem találom most a szavakat... Ti voltatok ketten tanúi mikor életem legszörnyűbb éjjelét és napjait éltem át... tudom hogy nektek ez nagyon sok volt. Remélem hogy semmire sem emlékeztek abból ami akkor történt, mert azt hiszem ez egy életre szóló "törés" lehet... nem akarom hogy fájdalmat vagy szomorúságot érezzetek. Inkább felejtsetek el örökre, mintha nem is léteztem volna, csak legyetek boldogok. Ha még emlékeztek rám, akkor szeretném ha tudnátok és éreznétek: Nagyon Szeretlek Mindkettőtöket! Sohasem akartam nektek fájdalmat okozni, bár okoztam bőven. :( "Beteg" voltam, beteg volt a lelkem, a gonosz megkötözött és megbántottalak titeket. De szívemből kívánom bár az egész csak egy álom lett volna! Egyvalamiért azonban megérte az egész: találkoztam Istennel! :) És egyre jobban szeretem Őt minden egyes nappal és próbával! És Ti is mindig itt vagytok a gondolataimban az érzéseimben... fáj hogy ilyen távol vagytok, hogy semmit sem tudok rólatok, de ezt még kibírom, azt viszont nem bírnám ki ha nem szeretnétek... szükségem van a Ti szeretetetekre is. Nem is tudjátok Mennyit jelent és érezni vágyom.. Olyan sokat segítene egy kis jel, egyetlen szó, visszajelzés, hogy ti is szerettek engem... úgy váltunk el, hogy azt mondtátok: Utálunk... de érzem a szívemben, hogy ez hazugság... ismerlek titeket, ti jó emberek vagytok, akik nem tudnak gyűlölni. Tudom, hogy ebben nem tévedek. Kati te azt mondtad, hogy jó emberismerő vagy. Szerinted én is? Kérlek csak azt mondd igen, és abban minden benne lesz... úgy szeretném ha idetalálnátok, mégjobban ha még látnálak titeket az Életben és megbeszélhetnénk mindent. Minden olyan fájdalmasan ért véget, ez nem lehetett a vége, egy barátság vége, barátok voltunk, (vagyunk), nem lehet valaminek így vége, főleg szerető, érző emberek között. Kati nagyon szerettelek, szerelmes is voltam beléd, de valami megakadályozott hogy ezt bebizonyítsam, és azt hiszem azért is, mert éreztem mélyen, ez Annának fájt volna, pedig őt is annyira szeretem mint téged. Meg nem bízom önmagamban. De ezt te tudod. Annyit tudok mindössze mondani: Szeretlek Titeket, Egyformán! És szeretnék még találkozni veletek és nem feledek semmi apró szót, részletet, amit tőletek tanultam, hallottam - akár tudatosan akár tudatalatt. Nem adom fel soha, mert kérted Kati, hogy ne tegyem. Ti se adjátok fel édes Anna és Kati! Erősítsük egymást legalább a szeretetünkkel, mégha nem is tudunk egymásról most semmit, a szeretet erős és eljut ahhoz aki iránt érezzük! :)

Akihez "most nem szóltam", az nem azért van, mert nem szeretem annyira mint a barátaimat... tudom, hogy nehéz ezt elhinni egy embernek, de én MINDENKIT nagyon szeretek! Akit nem ismerek, szeretném megismerni és mindig örülök az új barátoknak! :))) Sajnos, van úgy, hogy valaki ír nekem és nem tudok neki válaszolni, vagy csak későn, mert elég sok emberrel levelezek (tudjátok ha valakit megszeretek, nem tudom elfelejteni), de igyekszem és tudom a szívem mélyén, hogy mindenki egy érző lélek és legbelül mindnyájan ugyanazt érezzük és mindenki megérdemli az Igaz barátot és a Szeretetet (mind szeretetreméltó, szeretetre vágyakózó lelkek vagyunk, teli értékekkel és olyan egyedi dolgokkal amik csakis Ránk jellemzőek és mindenképp veszítünk mindenkivel, akit esetleg nem ismerünk meg jobban). Szóval, ha nem tudok éppen Neked válaszolni kedves Te, akkor ne szomorkodj, mert nem vagyok méltó a barátságodra, és bizonyára találsz nálam különb barátot :) De valójában nagyon szeretnék mindenki barátja lenni aki az enyém akar lenni! És egyébként ha "kitartó" vagy akkor biztosan összejön és barátok leszünk!!! Ezalatt azt értem, hogy ha tényleg vágysz arra hogy a barátod legyek én az leszek, mert határtalanul boldoggá tesz, ha valaki az én barátom akar lenni és szeret engem!!! Mert azt én is nagyon szeretem szívből, sőt még azt is aki az ellenségem, mert most elárulok egy titkot: én nem tudok nem szeretni senkit! Emiatt sokan utálni fognak tudom, hogy ezt írom magamról, de én így érzek belül, én ez vagyok és Istentől is ezt "tanultam". Kaptam már emiatt sebeket, mert így érzek és ezt ki is mutatom és mondom nyíltan... de az lebeg a szemem előtt, hogy mennyire szeretnék olyan életet élni mint Jézusé volt, amelyben a Szeretet játssza főszerepet és ő sohasem szégyellte ezt kimutatni és tanítani. :) Sokan elutasították, sőt belerúgtak emiatt - néha nekünk embereknek nehéz elviselni egy hatalmas szeretetet, még nekem is, de mégis igyekszem és az életemben is próbálok így élni, hogy szeretetet adjak, bár néha nem tudom hol a határ; ezen még "dolgoznom" kell ;) - de az biztos, hogy a Szeretet sohasem lehet rossz. És Túl sok sem lehet, esetleg az lehet hogy nem jól mutatjuk ki, nem helyesen "adagoljuk", nem tudjuk hogyan kezeljük, hogyan "használjuk" helyesen... pedig a Szeretet mindig, mindenhol KELL és Szükséges. :) Nincs olyan, hogy a Szeretet rossz legyen, vagy baj legyen. Az mindig mindenhol megállja a helyét, mégha úgy is érzed néha hogy csak csalódást, sebeket, kudarcot hoz számodra vagy más számára. És Mindenkiben ott van a Szeretet, ugyanannyi mindenkiben, csak mindenki személyisége más és másképp nyilvánul meg általa, másképp mutatja ki vagy nem mutatja ki. De a Lelkünkben ugyanannyi szeretetre vágyunk és ugyanannyit tudunk adni. Ez is Isteni dolog. ;)

Szóval ha esetleg valakit megbántok, vagy elhanyagolok valami miatt, az nem azért van, mert nem szeretem, vagy mert eszembe sem jut... hanem azért mert nincs energiám, vagy fáradt vagyok, vagy ki tudja, de sohasem azért, mert nem érdekel az a valaki, a személyisége, hogy mit érez. Ha tudom, hogy én mit érzek, ha velem történik ilyen akkor azt is tudom hogy annak milyen akit esetleg mellőzök valamilyen okból. Mégegy titkot elárulok nektek: Ezért aztán az igazi ÉN szomorú. (Mó felfedezte a szememben ezt a mély fájdalmat, ő volt az egyetlen és a legelső aki ezt meglátta) Mert sohasem tudok mindenkivel egyenlően bánni és igazságos lenni. :(((( Igen ez mély fájdalmat okoz... de egyébként még sokminden... és igazándiból, bármennyire is szeretem az embereket, nagyon kevés igaz barátom van... sok hibám van, és sokszor nem úgy "viselkedem" ahogy kéne, pl. elég lusta vagyok és sokszor akaratlanul megbántok embereket, akiket szeretek (vicces de legtöbbször tudjátok hogyan? hogy véletlenül mást mondok, mint amit gondolok... ez talán a betegségemből fakad... pl. egy konkrét példa: amikor Kati volt a szobatársam, őt nagyon szerettem, és a világért sem akartam megbántani mégis sikerült... amikor egy szobában laktunk a koleszban egyszer kopogott poénból az ajtón... én mondtam hogy szabad és ő bejött óriási mosollyal az ajtón. Azt mondta: "Csak Én vagyok!" Én meg azt mondtam véletlenül: "Kár.." pedig nem is erre gondoltam, hanem már továbbgondoltam, hogyha mondjuk az jött volna be akit Kati annyira szeret, aki egyébként ritkán benézett hozzánk, (mert akkoriban nagyon tetszett neki egy fiú), akkor Kati tök boldog lehetett volna!! És valahogy erre gondoltam amikor kopogtak és ezért véletlenül ezt mondtam, pedig az hogy Kati lépett be, az engem tett határtalanul boldoggá!! Mégis azt mondtam amit valójában nem is úgy éreztem, hanem csak azt akartam hogy Kati örüljön és nem én! Elég ciki tudom, de tényleg így volt és nem tudtam megmagyarázni hogy én valójában azt mondtam amit nem úgy éreztem! Szóval vannak ilyenek nálam sajnos... egyébként Kati tök édi volt mert nem haragudott de engem nagyon bántott a dolog.). Általában félreértésekből fakad az ha megbántok valakit... meg volt egy másik ilyen eset is... egy időben leveleztem egy fiúval Alan-nek hívták. Akkor lettem beteg, de akkor még nem öltött drasztikus formát csak éreztem nem úgy viselkedek ahogy kéne és nem azt mondom amit gondolok akarok vagy érzek, hanem valami "irányít". Szóval elkezdtem jeleket, üzeneteket "felfedezni" minden szóban, írásban, mindenben. Teljesen másképp működött az agyam mint egy normális emberé... akkor még nem tudtam, hogy ez egy betegség kezdete, amit nálam paranoid skizofréniaként diagnoztizáltak a kórházban kb. két hónappal később. Amikor ezzel a fiúval leveleztem, nos elég fura dolgokat képzeltem, hittem... felfedeztem azonosságokat az ő szavai és egy másik személy szavai stílusa között. Elkezdtünk kétértelműen kommunikálni ráadásul angol nyelven (gondolhatjátok ez talán elég volt hogy belebolonduljak és összekuszálódjon az agyamban minden információ). Lehet hogy csak én gondoltam ezt egyébként a betegségből adódóan hogy ő is kétértelműen társalog velem. Szóval mivel én azt gondoltam hogy a melegek így beszélgetnek, róla is azt hittem ő az és ezt megírtam neki... arról írtam, ha jól emlékszem, hogy "én megértem mit érzel Alan... arra vágysz, hogy egy szerető férfi karoljon át, erős kezével és tudom hogy az álmod hogy édes melegségben szerethess egy igazi férfit... én nem vagyok férfi de nagyon szeretlek... de sohasem tehetlek boldoggá". Ő szegény azt sem tudta miféle hülyeségeket hordok össze, és valójában normális állapotban nem írtam volna ilyet, még akkor is, ha igaz lenne hogy ő meleg és ő maga mondta volna... de akkor nem voltam magamnál. Amolyan "kómás", "félálomszerű" állapoban voltam, az agyam útvesztőiben barangolva.... persze ő ezt úgy vette hogy én gúnyolódom vele és az tűnt ki az egészből hogy én a lelkébe akarok gázolni, pedig én csak el voltam veszve valahol "a képzelet és a valóság között". Ez valóban így volt.

Mivel akkor egyre mélyebbre kerültem a betegségben, ezért egyre inkább azt érezhette Alan a zavaros szavaimból és gondolataimból, hogy én valójában nem is az vagyok akit ő megismert: mert ő egy olyan lánynak ismert meg engem (mert ilyen vagyok valójában, ilyen az igazi ÉN), aki nagyon szereti őt és mindenkit, aki őszinte, álmodozó, képtelen megbántani bárkit is, aki nagyon mélyen érző és érzékeny és törekszik a jóra, próbálja kontrollálni az érzelmeit és érzéseit (hogy ne ijesszen meg másokat vele, vagyis egy határt találni aközött hogy mennyit mutathat ki és mennyit ne), és nem szégyenít meg másokat, nem hoz kellemetlen helyzetbe. Ehelyett ezekután elkezdte az ellenkezőjét tapasztalni: azt érezte hogy én meg akarom őt bántani, megszégyeníteni, hülyének nézni, úgy érezte amit mond nekem azt meg sem hallom, csak az én zavaros, érthetetlen gondolataimról beszélek (melyek nem is az enyémek), hogy nincs határ az érzéseim kimutatása terén, hogy nem is érdekel ő mit érez, csak ömlik belőlem az érzelem a hülyeség és zavaros gondolatok, hogy egy érthetetlen nyelven beszélek és nem is hozzá szólnak a szavaim hanem bárkihez aki meghallja és azt érezte én már nem szeretem őt, sőt meg akarom sebezni. Mostmár tudom és ez annyira fáj! Mert ez nem az igazi ÉN, de ezt nem értheti meg és senki a világon aki nem ismeri az érzéseim és hogy ki vagyok valójában. Hogy milyen az egészséges és milyen a beteg Márti. Ég és Föld. Ezért veszítem el folyamatosan a barátaimat, és ezért is akarok meggyógyulni. Szomorúságban élek, mert félek hogy ez örökre így marad, és minden barátom elhagy. Ezt senki sem értheti meg milyen érzés, mikor úgy érzed, nem vagy itt a Földön, mintha valaki hipnotizálna, de ezt te nem veszed észre csak utólag, mikor már késő... Mintha egy időre meghalnál és önmagadba menekülnél és a külvilágot nem érzékelnéd... és úgy tennél dolgokat hogy nem tudod mit teszel, mintha félálomban lennél (éreztél már így? amikor félálomba vagy és valaki szól hozzád, és te válaszolsz de nem fogod fel igazán mit mondtak neked és azt sem tudod te mit mondtál, nem érted, csak automatikusan válaszolsz és mikor felébredsz nem emlékszel semmire, csak emlékeztetnek rá mit mondtál, és akkor észbe kapsz és magyarázkodsz, hogy nem is fogtad fel a dolgot, de természetesen tudod hogy mit mondtál és ő mit mondott. a tudatalattid működött akkor, és lehet, hogy ha ébren vagy, másképp válaszolsz... mert amikor az ember félálomban van, valahogy nincs sehol sem igazán... ez olyan köztes állapot, mikor se itt, se ott vagy, és nem tudsz magadról és hogy mit teszel vagy mondasz... nem tudod, most melyik az igazság... az álom, mely az érzéseid, gondolataid birodalma vagy az ahol mások szólnak hozzád, az igazi élet.)... ez annyira jól érzékelteti, igen ezt most elkaptam nagyon! Ilyen ez az állapot. Mert az igazi Élet az ahol a Másik a fontos és az ő érzéseire reakcióira reagálsz, arra figyelsz és kontrollálod önmagad. Viszont mikor elszakadsz ettől a valóságtól, és beleesel érzéseid és gondolataid hálójába, tengerébe akkor ott vége van a tudatosságnak és a valóságnak, onnantól kezdve nincs külvilág és ha érkezik is be inger a külvilágból az ÉN-edbe, azt nem fogod fel igazán sem az ezekre az ingerekre adott válaszaid. Olyankor egy másvilágban vagy, két helyen mégis sehol sem igazán. Én ilyen vagyok, mikor beteg vagyok és amikor zavarosan írok vagy megbántok valakit vagy túláradóak az érzelmeim, határtalanok, olyankor szinte biztos hogy ilyen "köztes", beteg állapotban vagyok... de nem akarom magam mentegetni, mert azt hiszem minden akaraterő és elhatározás kérdése, hogy legyőzzem ezt a dolgot. Néha azonban tényleg úgy érzem hogy észrevétlenül átcsúsztam a másik oldalra (a betegségbe a "félálom" állapotba) és tényleg olyankor mintha nem is élnék, élőhalott vagyok. Szerencsére azonban már valamennyire tudom kontrollálni és szerencsére ha valaki visszajelez akkor azonnal "vissza tudok térni", mert ez a visszajelzés olyan mintha leöntenének hideg vízzel, vagy a szemembe világítanának. Ez hatásos. Nos ilyenekkel küzdök és mostanában ha észreveszem magamon hogy megint kezdek visszaesni vagy már megtörtént inkább igyekszem csendes lenni utána. Ez is oka lehet hogy csalódik bennem valaki... de remélem teljesen le tudom győzni ezt a betegséget. Egyébként mikor benne vagyok ebben az állapotban, az nagyon jó és nagyon rossz érzés is tud lenni. Olyasmi lehet mint egy "kábítószeres kábulat", egy más tudatállapot. Néha "repülök", néha pedig "harcolok". Ami érdekes, hogy ilyenkor Istent is jobban érzem, teljesen betölt, pl. egy ilyen alkalommal éreztem meg a szívdobogását is. T.-nek meséltem is, de szegény valószínűleg azt hitte meghibbantam, vagy szeretem a képzeletet valóságnak feltüntetni.. azt hiszem félig neki félig nekem van igazam. Ha azt vesszük hogy ez egy más tudatállapot félig "álom" félig "valóság", akkor mondhatjuk azt is, hogy ez megtörtént és azt is hogy nem (bár inkább a T. állítása oldalára billen a mérleg). Mivel én erősen éreztem, ezért számomra mindenképp valóság, de lehet hogy valójában meg sem történt. Erről még érdekesebb gondolat jutott az eszembe: a Hit. Az emberek érzik erősen, pedig lehet hogy semmi alapja sincs. Egy hívő ember persze nem így érez és tudja hogy igenis van alapja: Isten Él! Tehát a Hit igenis valós. De elvileg az is lehetne hogy Isten nem létezik... persze ezt úgy mondom, hogy én nem ebben hiszek, sőt TUDOM, hogy Isten Létezik, de lehetne az is hogy nem. Ez már annyira olyan dolog mint a Világ létezése és keletkezése... felfogni nem lehet, megérteni sem, mégis Létezik. De mondjuk mi lenne ha valójában nem is lenne ez a világ, csak egy olyan valóság lenne, amit mi érzünk, de senki más nem, mert Mi élünk benne. Mondjuk ha csak egy "álom" lenne vagy hasonló, mely nem valóság, de mégis, mi érezzük, benne vagyunk, érzékeljük, tehát nem mondhatjuk azt hogy ez nem létezik, mert mondjuk aki nem él az nem érzi. Pedig lehet hogy az a valaki aki még nem él, majd élni fog, de számára a mi valóságunk nem létezik. Azt hiszem az IDŐ egy kulcs lehet rengeteg kérdésben, elgondolásban... (tudom, tudom, most nagyon elkanyarodtam a témától, meg mindentől, már filozofálok, de ebben most annyira benne vagyok és érzem valamit meg fogok fejteni a betegséggel, az álmokkal, és a valósággal kapcsolatban..) Sokan azt mondják az idő is dimenzió... talán Isten lakóhelye? Talán Ő az Idő dimenziójában létezik? Ott ahol nem létezik múlt, jelen, és jövő, csak jelen? Talán ő maga az Idő? Azt mondja magáról: VAGYOK. Ebben az IDŐ határozottan benne van. talán a VAGYOK az IDŐ-re is utalhat? hogy Ő ott létezik?

Rengeteget gondolkozom ilyesmiken, bár már odáig eljutottam, hogy tudjam hogy gondolkozni semmit sem jelent - nem vezet el sehová. Nem ad soha választ semmire. Egyedül akkor fogjuk tudni bizonyosan ha TUDNI fogjuk. És csak akkor fogjuk tudni ha megtapasztaljuk, megéljük, benne leszünk. És megélni az érzések szintjén tudunk mindent. Akkor lehetséges, hogy az igazi valóság, az igazi Tudás az Érzések Birodalma (Lehetnek az Álmok is) és nem a Tudás birodalma (amiben most élünk). Hogy az Igazi Tudás valójában az Érzés? Érdekes ponthoz értem... (bár gondolkozás által, de valamit elindított bennem... ). 

Visszajutottam ahhoz amit a naplómban is leírtam, hogy egyszer hallottam Isten hangját bennem amint így szól tisztán és érthetően: "Alakítsd át a Tudást Érzéssé, az Érzést pedig Tudássá." A Világ két ellentétből áll alapvetően. Mindenben az ellentétek keverednek és az a legjobb ha egyensúlyban vannak egymással. Az egyensúly fontos. Én csak "édes harmóniá"-nak hívom :) Nos eljutottunk oda, aki vagyok ;) Ez vagyok ÉN, akiben a két ellentét olyan magaslatokat és fokokat ért el, hogy felfogni nem tudom. A Gadara-házban, ahol beszélgetni szoktunk egy csoportban, a többiek ki is mondták és megfogalmazták ÉN milyen vagyok illetve mit látnak bennem. kb 20-an voltunk és mindenkinek mindenkit jellemeznie kellett és mindenki azt mondta kivétel nélkül hogy bennem ELLENTÉT van. Mindenki kiemelt valamit, ebből mikor rólam beszélt...pl. nagyon bátor és nagyon félszeg vagy egyszerre, hihetetlenül kevés az önbizalmad ugyanakkor hihetetlenül sok, nagyon megbízol mindenkiben de ugyanakkor senkiben sem bízol meg, nagyon boldog és optimista vagy, máskor meg olyan végtelenül szomorú és magába forduló... és tényleg ez vagyok ÉN. Nem könnyű ezt elfogadni és ezzel együttélni... az ÉDES HARMÓNIÁT keresem magamban és a világban. (Néha nőnek, néha férfinek érzem magam és néha örülök hogy nő vagyok, néha viszont vágyom férfinek lenni - azt hiszem szeretnék hasonlatos lenni Jézushoz: olyan testre vágyom mint neki volt, férfi testre, mert vonzónak találom a férfiak testét nagyon, és olyan lélekre mint az övé; szerető, gyengéd, szelíd, csendes, egyszerű, természetes lélekre.). Milyen érdekes és a sors fintora hogy a kedvenc számom is erről szól, és hogy így neveztek el engem többen is... (két barátom is rámragasztotta a "harmony" nevet (ami Harmóniát jelent magyarul). És álmomban is így neveztek az emberek. És szeretem is ha így hívnak mert megnyugtat, erőt ad és egyszerűen mert tetszik és szeretem! :) Azt hiszem ez az igazi nevem és hiszek benne hogy mindenkinek van egy olyan neve amelyet ő saját maga választ magának. Ez az a név amelyet ha kimond, érzi hogy ez Ő, ez az Ő Igazi neve! :)))) Mert érzi a lelkében hogy ez leírja azt aki Ő, a Lelkét! Vajon Istennek mi az igazi neve? Én azt mondanám Szeretet, de lehet, hogy Ő másképp nevezi magát, vagy mást választana... az is lehet hogy az Ő neve olyan csodálatos, hogy nem lehet sem leírni, sem látni, sem kiejteni, sem hallani! :D Lehet hogy az Ő Neve többdimenziós... érdekes gondolatok... egyszer talán megmutatja nekem és érezni fogom a szívemben :))))