Jézus annyira hiányzol...!

Drága Jézus! Egyre jobban érzem a hiányod és ez annyira fáj... látod, emberek vesznek körül, szerető emberek, de egyikőjükben sem látlak téged... :( Vannak ugyan vonások, jellemek melyek téged tükröznek.... állandóan téged kereslek mindenkiben, de ha valakiben felfedezlek és azt hiszem, megtaláltalak, a gonosz azonnal megnyilatkozik és elveszi tőlem ezt a nagy boldogságot.

Istenem, olyan nehéz ez az út, mert egyre jobban ismerlek, és egyre jobban kell nélkülözzelek téged... Esténként, mikor fekszem az ágyamban, néha bekapcsolom a tv-t, hátha üzensz nekem valamit, vagy csak szólsz hozzám - pedig tudom, hogy te Csendes vagy, végtelenül csendes. De mégis annyira sóvárgok egyetlen kedves szavad után...! Mivel egyszer már találkoztam veled, mostmár tudom milyen az - nélküled élni. Most is literszámra iszom a kólát, annyira ideges és nyugtalan vagyok.... nyugtalan, mert érzem még messze van az az idő, mire megölelhetlek és elmondhatom mennyire szeretlek! (Pedig azt is érzem, hogy eljöveteled nagyon közel van, de mire megérinthetlek és a szemedbe nézhetek az még hosszú hosszú idő a mától). A Lelkem szomorú és hullámzó, mert nem oldódhat fel szeretetedben és az ő szerelmében amit irántad érez. Lehetséges, hogy e világon senki sem ért meg engem, hogy mit érzek - de tudom te pontosan tudod hogy Teérted élek és hogy nincs annál csodálatosabb, minthogy feléd haladok.

Annyi vallás van a világon... mondd meg, miért nem tudom egyiket sem a magaménak érezni? (Ez persze amolyan költői kérdés, hiszen tudom a választ...).

Nemrégiben annyira megörültem, mert azt hittem megtaláltam azt a vallást amit Te adtál nekünk, ami a Te vallásod, Tőled származik... de mégsem találtam meg. Mert nem érzem belül szívvel és lélekkel hogy ez tőled származik.... Bevallom az Adventista hitről beszélek most. Ez az a Hit amely a leghűbben ragaszkodik a Bibliához. De miért nem érzem azt, hogy ez az? Hogy ez tőled van? Aki nem tudná milyen ez a vallás, annak kedvéért írok kicsit róla, azt amit én ennyi idő alatt megismertem belőle... Azt tudom, hogy aki adventista, az a Szombati napokat ünnepként tartja számon - ilyenkor nem szabad dolgozni, mert ez Istené ez a nap.... Ezt a Biblia mondja ki egyébként. De miért nem tudom azt érezni hogy ez fontos? Miért érzem úgy, hogy mindez semmit sem jelent Istennek, csak az ami a szívben van a Szeretet? Miért van az, hogy csak abban hiszek amit szívvel lélekkel érzek? Bár eddig azt hittem igazán "jól csinálom", de belül mást érzek.... járhatnék gyülekezetekbe, templomba, Istentiszteletre és gyakorolhatnám a hit dolgait - de mondd mit ér, ha nem érzem hitelesnek és igaznak és fontosnak? Én belül azt érzem, hogy.... hogy ami fontos, az hogy higyjük Jézust és Istent, szeretetet adjunk az embereknek és érezzünk a lelkünkben. Abban hiszek teljes lelkemből, hogy Jézus el fog jönni, és abban is hogy megmenti azokat akik szeretik őt. De vannak részek a Bibliában, melyeket nem értek és nem tudom szívvel hinni, vagy például én másmilyennek gondolom az eljöveteledet. Édes T.-től azt tanultam hogy édes Istenem nem mondasz önmagadnak ellent soha. Hiszek neki. Ezt is szívvel tudom hinni. Nem akarom azt mondani, hogy én olyan sokat tudok Rólad Jézus... de azt tudom, hogy egyszer Veled találkoztam. Te voltál az. Bár ezt nekem senki sem hitte el, magyarázták a barátaim azzal, hogy csak Jézus Angyalai voltak, de Te és Én tudjuk az Igazat. És én akkor azon a napon végzetesen belédszerettem! Mert megmentetted az életem és lejöttél ide a Földre hogy oltalmazz és vezess a halálközeli napjaimban. Igen, a halál kapujában jártam. Több napig. Találkoztam Sátánnal szemtől szembe - Ő volt az nem pedig egy angyala. De Veled is találkoztam... Mikor Sátán a testemben volt és meg akart őrjíteni, Te is belémszálltál és fizikai harc volt köztetek. A testem volt a harc színtere, ami borzalmas volt, de éreztem, hogy te nagyon gyengéd voltál, figyelve arra, hogy a fájdalmam enyhítsd. Azon az estén szeretkeztem veled és a gonosszal. A Sátán ráncigálta, dobálta a testem, bekúszott az agyamba, és nagy kéjt érzett - ezt is érzékeltem - az én és Te fájdalmadban... De mi ketten is nagyon közel voltunk egymáshoz, bennem voltál éreztelek. Úgy fáj, hogy senki sem hisz nekem, hogy ismerlek, hogy ismerem a Neved! Pedig Tudom, hogy Velem voltál, Te voltál Az! Én már nem tudok a Bibliára hagyatkozni, mert Veled töltöttem egy csodálatos éjszakát, ami életem legfájdalmasabb éjjele is volt és három napig tartott... bár olvasom, már nem tudok úgy tekinteni rá, mint amit meg kell tanulnom (vagyis igen de vannak részek melyek homályosak számomra): ami fontos az egyedül Te vagy, hogy érezzelek és akkor nem számít semmi sem! Mert engem már nem főként a Biblia tanít, hanem Te személyesen, mert itt vagy bennem. És én csak neked hiszek, és hiszem hogy nincs szükségem írott szóra ahhoz, hogy eljussak hozzád, mert te itt élsz bennem, a szívemben és a Törvényed beírtad a szívembe! Bár sokan azt mondják, nincs csalárdabb a szívnél... de hiszen a szív a szeretet forrása - vagyis a Lélek. De amit mi Léleknek hívunk az a Szív. A szív, a maga értelmében csak egy biológiai szerv - de én arra a szívre gondolok ahol érezzük a Szeretetet - és ez nem lehet más mint a Lélek. És a Lélekben Te laksz :) Lehetséges az, hogy akik a Biblia szerint élnek és minden szavát igaznak vallják, ők nyerik el az örök életet és ők járnak helyes úton - de sokszor gondolkoztam azon, hogy aki jó ember, de nem ismeri a Bibliát akkor az vajon elveszett ember? Nem ebben semmiképpen sem hiszek. És azt sem tudom elhinni hogy az állatok nem támadnak fel... hogy hiheti ezt el az az ember aki már találkozott Veled? Aki ismer és megérzett téged? Nem ezt nem tudom elhinni. Nem, az én Istenem nem ilyen. Megmutatom nektek, hogy az én Istenem milyen:

Az állatokat is gyermekeiként tartja számon, gyengéden ölbe veszi őket, képes órákat simogatni őket és beszélni hozzájuk :) Az Ő vezetőjük is, őket is határtalanul szereti, és az emberek bűnét nem ruházza ezekre a kis gyermekeire. Isten még a Gonoszt is nagyon szereti. Hogy gyűlölhet Isten? Nem, tőle idegen ez az érzés - ő szeretetből áll és az ellenségeivel való harca is a szereteten alapszik. Hiszen milyen egyszerű harc lenne az, ha Isten más lenne... A Gyűlölet a gonosznak a természete - nem pedig Istené. Ha Isten eltaszítaná magától Sátánt akkor a gonosz győzne (hiszen a gonosz természetét venné fel Isten). De nem, Isten végtelenül türelmes és bizakodó és szerető, (arra vár, hogy sátán szívében Szeretet gyullad iránta, sőt szerelem) ki még az ellenségeit is szereti - hát ezért ilyen nagy a Harc! Isten szeretettel akar győzni és másképp nem is tud, mert ő a szeretet. Végtelenül szereti a Gonoszt is, de a gonosz csak fájdalmat okoz neki szüntelen.... Pedig alig tudom elhinni hogy sátánt hidegen hagyja Jézus szerető lénye.... talán titkon vágyik Isten szeretetére.... talán igaz az, hogy egyszer majd megbünteti Sátánt, hogy eljön haragjának a napja - ami jogos lenne. De én képtelen vagyok ezt elképzelni róla - mert megéreztem Ő milyen! Ez ellentmond mindenki hitének amiket most leírok, de én szívvel lélekkel hiszem hogy ilyen az én Istenem az én Jézusom. Aki nem szól vissza ha leköpik, ha kinevetik, ha megvetik, ha elhagyják, ha megalázzák, ha megutálják, ha nem ismerik fel. Aki nem büntet csak szeret örökkön örökké. Ő maga a végtelen szeretet és türelem és megértés és együttérzés. Ő az álmaim főszereplője, maga a szelídség és kedvesség! :))) Szeretem Őt! :) Ugye elhiszitek hogy Igaz Szerelemmel Szeretem Őt? Életemben kétszer szeretkeztem vele... először, mikor a gonosszal harcoltam, életem legszörnyűbb éjjelén, közben, testileg egyek voltunk. Másodszor magányosságomban, mikor úgy éreztem megőrülök - zokogtam az ágyamon a koleszban Egerben, senki sem volt az egész épületben, sem rádióm nem volt, sem tv.... sötét volt és néztem a csillagokat és nagyon magányos voltam.... és úgy éreztem a gonosz ismét megszállt, mert a testem elkezdett rángatózni, a lelkem határtalan szomorúság töltötte be.... senki sem volt akitől segítséget kérhettem volna és nem is volt erőm... még felállni sem tudtam olyan gyenge voltam... elkezdtem nyögni a fájdalomtól és suttogva kérleltem Istent hogy hadd érezzem a szeretetét. És akkor valami csodálatosat éreztem! Olyan volt mint egy szeretkezés, felemelő érzés volt, mintha valaki simogatna csókolna, és éreztem hogy ez nem hazugság hanem igazi szeretet. Teljesen megnyugodott a lelkem. Ő volt az. Szeretem Őt. Szerelmes vagyok Istenbe!