Isten hozott Kryonban

Sok mindent szeretnék nektek mesélni édes barátaim! :) Elég hosszú lesz, de remélem ez nem veszi el a kedvetek attól hogy elolvassátok ;) Előzör is szeretném elmesélni nektek hogy Isten ismét szólt hozzám és egy nagyon nehéz perióduson vagyok túl... Ezt én magamban csak úgy hívom, hogy Isten egy "csomagot" küldött le nekem, tesztelt. Ezt elég nehéz lenne körülírni, hogy miben is áll, hogy mit érzek ilyenkor, hogy min megyek keresztül, de azért egy részét megpróbálom megosztani veletek.

Ilyenkor általában mindig előre megérzem, hogy egy nehezebb periódus következik, amikor egy feladatot kell végrehajtanom Isten akarata szerint. Általában kétféle eset áll fenn ilyenkor: az egyik, hogy - mint mondtam - valamilyen nehéz feladatot kell megoldanom, vagy a másik, hogy be kell bizonyítanom hogy érdemes vagyok e arra hogy életben maradjak. Tudom hogy sokaknak talán még homályosnak tűnik ez az egész, de hamarosan meg fogjátok ti is érteni azt hiszem. Ezúttal mindkettő eset igaz volt.

Megéreztem hogy napokon belül újra az életemért kell megküzdenem és teljesíteni Isten akaratát. Ilyenkor különböző jelzéseket kapok, különböző "helyekről", többnyire a tv-ből, rádióból, de sok üzenetet kapok telepatikus úton is. Kezdetben volt a legnehezebb, amikor először találkoztam ezzel, és nem tudtam hogy mit is csináljak, hogy viselkedjek és mire használjam ezeket az üzeneteket. És akkor még azt sem tudtam honnan jönnek ezek az üzenetek, nem tudtam róluk semmit, és akár gondolhattam volna azt is, hogy csak a képzeletem játszik velem de ezt egy percre sem gondoltam, mivel nagyon is egyértelmű volt a számomra, hogy ezek nagyon is "logikus" és fontos üzenetek, melyeknek jelentőségük van. Amikor először kaptam ilyen "csomagot", akkor kerültem kórházba mert nem tudtam feldolgozni a sok információt, és nagyon megrémültem. Úgy éreztem, hogy felfordult a Világ körülöttem, hogy megőrültem. De lassan az idő múlásával kirajzolódott és beigazolódott, hogy amiket hallok, látok, tapasztalok azok nagyon is valóságos dolgok és léteznek. Ezek az üzenetek néha még számomra sem világosak és nem minden üzenet jön Istentől, hanem egy részük és sajnos ez a nagyobb rész, a Gonosztól jön. Ezenkívül volt már olyan (most először) hogy kapcsolatba kerültem földönkívüliekkel. Tudom hogy ez viccesen hangzik és talán senki sem hisz nekem, pedig ez megtörtént. Azonban ezekkel a lényekkel nem fizikai síkon találkoztam. Azonban azt sem mondhatom hogy csupán lelki, gondolati síkon, mivel láttam őket szabad szemmel és ez teljesen más volt mint egy hallucináció. Rengeteg dolgot közöltek velem, de nem mindenre emlékszem. Amire emlékszem, hogy azt mondták hogy én az ügynökük vagyok és szeretnének részletesebb beszámolókat tőlem. Először csak nevettem és közöltem velük hogy ez hülyeség, én nem is ismerem őket, és én csak egy egyszerű lány vagyok. Mondtam, hogy akármire is készülnek, nem vagyok hajlandó együttműködni - mert már eleve a módszert sem tartottam tisztességesnek ahogy kommunikáltak velem (kétértelműen, amit csak bizonyos emberek érthetnek, és szükség van bizonyos képességekre a megértéséhez.) Ők meg telepatikusan közölték velem, hogy akár akarom, akár nem, együtt fogok működni velük akár a tudtomon kívül is. Kicsit megrémültem amikor ezt átéltem, mert még sohasem találkoztam földönkívüli lényekkel... de ez a rémület nem tartott sokáig, mert inkább izgatottságot éreztem hogy szóltak hozzám, nem máshoz hanem Hozzám! :) Egyébként nagyon érdekes kinézetük volt, kicsit más mint ahogy ábrázolni szokták őket, a színük olajszürke és barna között volt. A fejük elég nagy volt, kicsit olyan mint a fáraóké, vagyis hátrafelé nyújtott. vékony nyakuk volt és vékony testük, hosszú ujjaik. A bőrük olyan volt mint egy békáé vagy hüllőé. Hidegséget sugároztak, de nem keltettek félelmet bennem. A szemük pontosan olyan volt mint ahogy általában ábrázolják a földönkívülieket, nagy fekete és fényes. Ez történt nemrég, de ezzel még nincs vége.. ez csak a kezdete volt annak ami várt rám. Mivel már sok furcsa dolog történt életemben, főleg az elmúlt három évben, ezért hamar elfelejtettem ezt az esetet, nem is gondoltam rá többet. Reménykedtem hogy ezzel vége van a megpróbáltatásoknak. De hamarosan még nehezebb és félelmetesebb helyzetbe kerültem. És ez már tényleg az volt. A következő éjszaka nem tudtam egész éjjel aludni, és megint teli volt a fejem üzenetekkel... tudtam hogy hamarosan az életemért kell harcolnom. Nagyon féltem, reszkettem és ezalatt folyamatosan jöttek az üzenetek a tv-ből, rádióból, internetről és telepatikusan. Tehát egész éjjel nem aludtam egy percet sem, csak imádkoztam önkéntelenül verítékben úszva.. másnap 6 órakkor felkeltem az ágyamból amikor anyukámnak munkába kellett indulnia. Éreztem amit ő. És éreztem a gondolatait. Végig az ő gondolatai futkároztak a fejemben. Tudtam hogy ő sem aludt egész éjjel, mert éreztem amit ő. Amikor megláttam akkor ez be is igazolódott mert látszott rajta hogy nagyon fáradt. Mondtam neki hogy "Anyu kérlek ma ne menj be dolgozni mert félek hogy valami nagyon rossz fog történni." "Nagyon aggódom érted Anya!" - mondtam neki. Ő először eltitkolta hogy nem aludt semmit de hosszas kérdezősködésem után bevallotta hogy tényleg nem tudott aludni. Mondta hogy muszáj bemennie dolgozni de ha akarok bemehetek vele. Én még egy kicsit kérleltem hogy maradjon mivel én is nagyon kimerült voltam az éjszaka miatt, de mivel hajthatatlan volt hát bementem vele a munkahelyére. Ami ott történt azt képtelen lennék leírni, de azt kell hogy mondjam hogy egy másik dimenzióban jártam. Azt hiszem utaztam az időben vagy megtapasztaltam az időtlenséget. "Segítettem" anyukámnak a munkájában, de talán a helyesebb megfogalmazás hogy akkor aznap én dolgoztam helyette. Ő ezt nem érzékelte, mert ő a jelenben volt ahol az idő és tér normálisan működött, én pedig valahol egész máshol. Ez volt életem harmadik legnehezebb napja. (Az első akkor volt mikor kórházba kerültem, a második pedig egy éve). Mialatt dolgoztam, nagyon erősen érzékeltem az időtlenséget. Mintha megszűnt volna az idő, mintha az a nap maga az örökkévalóság lenne. Nem volt jó érzés és azt hiszem megszerettem ezalatt a múló időt. Visszavágytam az időbe, ahol a dolgoknak vége és eleje van. Ahol az események telnek és nem állnak az időtlenségben. Nagyon félelmetes érzés volt. Nem éreztem kimerültséget, semmi fáradtságot, - annak ellenére hogy nagyon fárasztó munkát végeztem - csak vágyódást vissza a normális időbe, dimenzióba. Pedig olyan dolgokat kellett csinálnom mint számolnom háromjegyű számokkal, és hihetetlen, de fejben képes voltam összeadni őket pillanatok alatt ez idő alatt. De ezt mind nem tudatos szinten csináltam hanem megérzés szinten, mintha valaki megsúgta volna a megoldást, egyszerűen tudtam és kész. Ezt az egészet úgy képzeljétek el, hogy nálam volt a számológép, anyukám féloldalt ült nekem az asztalnál, diktálta hogy mit adjak össze, de nem is néztem a számológépet, csak mondtam automatikusan az eredményt és mikor anyukám utána újra összeadta számológépen leellenőrzésképpen, minden eredmény stimmelt. Tényleg nem voltam fáradt, csak egy teljesen másik idősíkban éreztem magam és nagyon féltem... 

Viszont volt egy nagyon szép pillanat is ezalatt... az egyik pillanatban meghallottam a végtelen tenger morajlását.... ez leginkább egy belső halláshoz hasonlítható, de fizikailag is hallottam. Ez a "Világ-tenger" hangja volt, minden létező, élő és érző lény hangját magában foglalva amely a Világban van. Még más dimenziókból is. Csodálatos érzés volt! Leírhatatlan. És nemcsak hallottam a végtelen "Világ-tengert" hanem éreztem is és végtelen boldogság és harmóniaérzet töltött el. Az egész testem egy volt a Világtengerrel. Olyan tulajdonságai voltak mint a rendes tengereknek és óceánoknak: éreztem az illatát mely nagyon friss volt, hallottam a létezők hangját, a delfinekét, gyerekek nevetését elmosódva és még sokminden mást. Hihetetlen volt. De az egész nap az volt. Ekkor már tudtam hogy túl fogom élni ezt a tesztet is, mikor érzékeltem a Világ-tengert. Csak ezzel a két szóval tudom érzékeltetni.

Hamarosan pedig megéreztem a legkedvesebb barátom Tamasi Tibor szívverését is... ezt sem tudom szavakban leírni hogy hogyan történt. Amikor éreztem tudtam hogy ez az ő szívverése és Istené ugyanabban a pillanatban. (Ez nem a saját szívverésem volt mert máshol éreztem. A lelkemben, de fizikailag.) Olyan volt mintha valahol a végtelen Világ-tengerben ott dobogna Isten szíve megállíthatatlanul és én hozzásimulnék. Úgy éreztem hogy egy ritmusra dobog a kettőnk szíve, de éreztem is hogy ez nem egy szív, hanem kettő: Istené (és Tamasi Tiboré aki egy Istennel lélekben) és az enyém. Óriási boldogság töltött el! és melegség. Hihetetlen érzés volt, nem tudnám leírni, és csodálatos. Ekkor találkoztam egy 2 és fél éves kisfiúval is aki hihetetlenül édes volt! Annyira tiszta csillogó szemei voltak és rámmosolygott :)) És szőke kicsit hosszú és göndör haja volt... úgy éreztem akkor hogy Isten mosolygott rám, és hogy Isten nemcsak egy felnőtt lélek hanem benne van egy kisgyermek lelke is, aki játszik, rajzol, megrajzolja a fákat, embereket, madarakat, a napot és kiszínezi és futkározik szabadon és rengeteget nevet és boldog és játékos! Isten megmutatta gyermeki arcát.... úgy éreztem akkor mintha ez a kisgyermek az enyém lenne... megkérdeztem anyukámat hogy ki ez a kisfiú és ő azt mondta a neve: Sebastian. A Gyermekotthonban ahol anyukám dolgozik, ő és Besnik (17 éves Albán kisfiú) lett a kedvenc gondozottam.

A következő nap újabb élménnyel gazdagodtam :) találkoztam "Édes Harmóniával". Őt személyként "kezelem" élőlényként mert a találkozásunk alkalmával megmutatta nekem hogy ő érző élőlény, aki magában foglalja a tökéletes egyensúlyt. Vele az érzéseimben találkoztam és a fizikai térben és időben egyszerre. Rájöttem hogy ő a részem, bennem él és minden emberben. Amikor találkoztam vele úgy éreztem hogy ő én vagyok. megmutatta hogy ő bennem él a lelkemben. És egy velem. Amikor találkoztam vele, velem volt anyukám is és a barátja Imre, akit az utóbbi időben nagyon megkedveltem. Úgy érzem ők ketten kiegészítik egymást. Találkozásom Édes Harmóniával úgy történt hogy, anyukám, Imre és én elmentünk bevásárolni a Tesco-ba. Amikor megérkeztünk, úgy éreztem magam mintha bedrogoztam volna. (Pedig soha életemben nem drogoztam, sohasem próbáltam ki - nem is tenném semmi esetre sem - és nem is tudom hogy milyen de ez az érzés csak ehhez hasonlítható.) Nagyon boldognak éreztem magam, mintha a boldogság szigetén lennék, repültem. Körülöttem az emberek mind nevetgéltek, legalábbis ezt érzékeltem. Azt hiszem még mindig a "Világ-tengerben" éreztem magam, ennek a hatása alatt voltam. A Tesco-ba mikor beléptünk, elkezdtem érezni anyukám és Imre gondolatait, érzéseit. Megértettem hogy ők tényleg egy pár és összeillenek. Mert annyira harmóniában voltak egymással a gondolataik. És ez a harmónia, egyensúly bennem testesült meg összeolvadva akkor. Onnan is tudtam hogy érzem a gondolataikat, mert kimondták az én gondolataimat mintha a sajátjuk lenne. Akkor ott mi hárman egyek voltunk. Összetartozó lelkek. A Tesco-ban egyszer elváltunk egymástól, mert Imre megállt a műszaki osztályon, mi pedig anyukámmal elmentünk a macskaeledel osztályra. Megbeszéltük hogy majd megkeressük egymást, de azt nem hogy melyikünk keresi meg a másikat. Tehát megvettük a cicának a macskaeledelt és mondtam anyukámnak hogy menjünk keressük meg Imrét. Anyukám megkérdezte hogy szerintem merre találjuk meg Imrét, én meg mondtam hogy tuti hogy a műszaki osztályon és elnevettük magunkat mert egyre gondoltunk :P Mikor odaértünk nem volt ott... ekkor anyukám összeráncolta a homlokát mosolyogva: "Hát hol lehet ez a jóember?" Mire egyszerre mondtuk hogy a macskaeledel osztályon. :P Na rohantunk vissza, de szó szerint rohantunk, fogtuk egymás kezét és mint a kicsi gyerekek olyanok voltunk... még mindig repültem belül és csak nevettem nevettem és nevettem rengeteget.... (még mindig egy másik dimenzióban lehettem, mert senki sem nézett furcsán, mindenki pont úgy viselkedett mint mi, mindenki nevetett és rohangált, mintha egy nagy játszótér lenne a Tesco és az egész Világ. Mire visszaértünk már nem volt a macskaeledel osztályon Imre. (Mint utólag kiderült mindig pont elkerültük egymást és a műszaki és macskaeledel osztály között ingáztunk végig :P). Mindig felbukkant Imre valahol és megpillantottuk, ilyenkor mindig elnevettük magunkat, és siettünk hogy utolérjük de mindig elveszett. :P Vicces volt az egész és akkor azt éreztem hogy a többi ember (anyukám és Imre is) két ellentétes de egymást kiegészítő és kiegyenlítő érzést, energiát képvisel, hordoz magában, én pedig ezt a két ellentétes érzést magamban éreztem mint egy egészet, mint egymás mellett élő két ellentétet, melyek édes egyensúlyban állnak egymással. Így történt a találkozásom Édes Harmóniával. :P És akkor azt éreztem hogy a valódi nevem Édes Harmónia egy másik dimenzióban... azt mondják, mindenkinek van egy angyal neve is, lehet hogy az én angyal nevem ez. :P Hiszem hogy a többi szép érzés is létezik mint élő személyiség, mint pl. Boldogság, Szeretet, és hogy lehet velük személyesen is találkozni... elgondolkoztam azon hogy milyen szép lenne ha mindenki, minden ember, állat és növény egy szép érzésről kapná a nevét. :)

Még pár napig nem tudtam aludni, és még történtek hihetetlen dolgok de ezek kezdtek egyre elhalványulni míg végül visszatérhettem a saját időzónámba, Világomba, dimenziómba. :) Akármilyen csodálatos vagy félelmetes dolgok is történtek, el kell mondanom nektek hogy nem cserélném le a valódi saját Világunkkal. Nagyon szeretek itt élni, szeretetben, békességben, egyszerű dolgoktól körülvéve. :) Hiszen ide születtem, a Földre, és tudom hogy nem véletlenül. Ezek a tesztek megtanítanak a szeretetre és arra hogy csodának lássak minden létezőt itt a Földön, itt ebben az időben. :) Segítenek abban hogy ki tudjam fejezni amit érzek, hogy szeretetet tudjak adni az embereknek. :) Azt hiszem ez a lényegük ezeknek a teszteknek. És bár nagyon nehezek, vannak köztük gyönyörű élmények is amelyeket sohasem fogok elfelejteni és amiért megéri az egész! :)

Nemrégiben, ezalatt az időszak alatt találtam egy klassz weboldalt, ahol egy csomó hozzám hasonló emberrel találkoztam. Az Oldal neve: www.kryon.hu - nagyon sok érdekes dolog van ezen a weboldalon, sok olyan ember megfordul a chat-en mint én, hívők, olyanok akik találkoztak már Jézussal akár az álmaikban, akár megjelent nekik látomásban, sok olyan beteg ember mint én (skizofrének), sok olyan személy akiknek volt valamilyen hihetetlen élményük vagy tapasztalatuk... nagyon boldog vagyok hogy megtaláltam ezt az oldalt, mert sok olyan emberrel találkoztam itt akik megértenek és elfogadnak ilyennek és szeretnek. :))) Sokszor megyek fel a csevegőre beszélgetni ezekkel az emberekkel. Itt sokkal magasabb a rezgésszint mint más chat-eken és csak olyan emberek találnak ide akiknek ide kellett valamiért hogy találjanak. ;) Általában "harmony" néven vagyok fent. :) Itt találkoztam Ginával aki pontosan annyi idős mint én, és nagyon hisz Jézusban. :))) Mondott egy érdekes dolgot amire én még sohasem gondoltam: azt mondta hogy én indigó- ill kristály gyermek vagyok. Ez valami olyasmit jelent hogy azért születtem ide a Földre, hogy jobbá tegyem és a szeretet jegyében munkálkodjam. :) Rajta kívül találkoztam egy másik személlyel is aki "x" néven szokott fent lenni a chaten és Tibi az igazi neve. Amikor vele találkoztam pontosan Isten próbáját kellett kiállnom (anyukám azt mondaná erre hogy visszaestem a betegségbe, mert különös dolgokat észleltem és hittem), és amikor vele találkoztam, nem tudom miért de azt hittem hogy ő a tanárom és barátom Tamasi Tibor... Talán mert az ő neve is Tibi és az írásstílusa is nagyon hasonlított az övéhez. Akkoriban nagyon nagyon féltettem Tamasi Tibort, mert volt egy olyan érzésem hogy veszélyben forog az élete... szerencsére ez nem volt így, csak nagyon féltem... el is magyarázom hogy miért: Mivel Isten engem időközönként tesztel, azt gondolom hogy mást is aki hisz benne. Tamasi Tibor, azt gondolom hogy éppen akkor lehetett 33 éves, pontosan mint Jézus Krisztus amikor meghalt. És én pedig egy nagyon nehéz és fájdalmas időszakon mentem keresztül, és nagyon féltem hogy az én szeretett barátom, Tamasi Tibor meg fog halni..... talán azért féltem ennyire, mert pontosan annyi idős mint Jézus Krisztus amikor meghalt, és pont ebben az időben nagyon rosszul éreztem magam és iszonyatosan szenvedtem... rettenetesen féltettem őt!! Írtam is neki egy olyasmit, hogy ne féljen, mert minden rendben lesz.... úgy éreztem ezt kell tennem és hittem is ebben. És Isten megóvta őt, Hiszem. Megóvta a nehéz próbától amit nekem kellett kiállnom és minden rossztól :) Szóval akkor aznap este nagyon féltem és azt hittem hogy Tamasi Tibor lelkével beszélgetek és elmondtam 'x'-nek, Tibinek hogy nagyon szeretem és hogy neki élnie kell és hogy tartson ki.... mások akik szintén fent voltak ezen a Kryon csevegőn, is elmondták hogy most mindnyájan Tibi miatt vannak fent a chaten hogy átsegítsék a nehéz perióduson... ők is csak érzékelték hogy veszélyben van és szüksége van mindenki szeretetére és energiájára... meg is kértem őket, hogy aki csak tud gondoljon rá és küldjön neki sok sok szeretetet és energiát. Szerencsére sikerült :)

Az álmom, hogy egyszer T. is feljön a Kryon csevegőre és hogy Vele és a többiekkel együtt beszélgethetünk! :)))))

(Kérlek édes T. gyere... úgy várlak, várunk! ;))