Túl vagyok egy nehéz dolgon

Végre befejeztem a Vizsgamunkámat számítógépes grafikából és anyukám ma vitte fel bemutatni Erdei Gyula tanárúrnak. Azért nem én mert nagyon nagyon ideges voltam hogy mi lesz, annyira hogy szinte nem bírtam magammal és nyugtatót kellett bevennem (ami persze nem használt). Nem vagyok valami jól mostanában, annak ellenére sem, hogy sok jó dolog történik az életemben. Nemrég felhívott anyukám Egerből hogy elfogadták a munkámat, úgyhogy most nagyon boldog vagyok és kicsit meg is könnyebbültem! :)

Gondolom épphogy nem buktam meg, mert érzem hogy nagyon nem lett jó amiket csináltam, rá is nyomta a bélyegét a munkámra az hogy most nem vagyok jó állapotban, de a lényeg hogy ezen már túl vagyok és legalább emiatt nem kell izgulnom tovább. Mialatt anyukám Egerben volt azon izgultam és imádkoztam Istenhez hogy csak anyukám ne csalódjon bennem. Annyira szeretem őt, ő a legjobb édesanya a világon, és nagyon féltem hogy szomorú hírt kap, hogy esetleg nem megyek át és nem mehetek majd a többi vizsgára. És számomra nagyon fontos hogy meglegyen ez a papír a szakmáról. Persze a neheze még ezután jön, de már kettőn túl vagyok: az angol nyelvvizsgán és ezen.

A nagy része a szóbeli vizsgáknak Júniusban lesz (4 tantárgyból), de előtte még el kell készítenem egy videófilmet (már felvettem kamerával) és megvágni számítógépen, plusz szöveget írni hozzá (amivel jelenleg késésben vagyok), és lesz még májusban a szakképesítő vizsga rajzból ahol majd rajzolni és festeni is kell. Nagyjából ezekre kell még felkészülnöm.

Eléggé félek.... de majd mindent megteszek hogy sikerüljön! :) Meg kell említenem hogy mennyire Rendes a suli velem szemben, mert megengedik hogy a betegségemre való tekintettel itthon legyek és csak a vizsgákra kelljen bemennem. Bárcsak meggyógyulnék!

Azt hiszem csak én magam és Isten tehetek ezért és nem a gyógyszerek fognak meggyógyítani. A Barátok nagyon fontosak.

Bizonyára akik olvassák a naplómat hiányolnák ebből a bejegyzésemből ha nem említeném meg Édes T.-t. ;) Hát igen, ő nem hiányozhat a bejegyzéseimből éppúgy ahogy a gondolataimból sem! Nagyon hiányzik még mindig és a szeretetem iránta semmit sem csökkent, hanem ha lehet ezt mondani inkább nőtt. Jelenleg egyetlen lány sem érdekel aminek nagyon örülök! Hogy is érdekelhetne hiszen T.-t szeretem teljes szívemből! Kezd elhalványodni a homoszexualitásom, amit jó jelnek tekintek. :) Bár sajnos azt hiszem ez sohasem fog teljesen elmúlni, mert ez olyan dolog ami mélyen a lélekben gyökerezik, de ha szeretek valakit, akkor olyan mintha nem is létezne, hiszen Őt szeretem és nem érdekel senki más. Talán jobb lenne ha nem szeretném T.-t mert tudom hogy semmi esélyem nála, és csak barátok vagyunk. (számomra egyébként a szerelem barátság nélkül elképzelhetetlen.) De nem mondom hogy rossz ez az állapot, mert számomra tökéletesen kielégítő a barátsága, mert nagyon szeretem és számomra a lelki kötelék mindennél fontosabb. Úgyhogy valójában én egy boldog ember vagyok. :)))

Csak ne hiányoznának ennyire a barátaim és Édes T.! Mert már több mint egy hónapja itthon vagyok és próbálom magam egyedül lekötni mindenfélével, de az élő kontaktust semmi sem képes pótolni! :( Nagyon magányos vagyok.... egyedüllétemben olyasmiket csinálok hogy templomba járok, itthon tervezek a számítógépen, most például készítettem egy Jézusról szóló honlapot, melyen meleg és biszexuális hívőknek is lesznek írások.

Hát ilyesmikkel ütöm el az időmet, de nagyon rossz emberek nélkül élni.... szükségem van a szeretetükre, a közelségükre. Remélem hogy Jézus meggyógyít és képes leszek emberek közé menni hamarosan.